„Misenichnász ádár, márbim böszimchá!”- „Ha beköszönt ádár, gyarapodjunk az örömben!” Pár nappal ezelőtt köszöntött be ádár hónap, mely a zsidó naptár szerint az év hatodik hónapja, Tisri hónaptól kezdve a számítást. Az ádár szó babilóniai gyökerű, akkád eredetű. Akkádul a hónap neve ádáru, ami azt jelenti: sötét, borongós. Miért lett ez a hónap neve? Természetesen több magyarázat lehetséges!
Az első magyarázat szerint azért, mert ez a téli esős évszak utolsó hónapja, és ilyenkor az ég felhős, borongós. Egy másik magyarázat szerint az ádár, a héber ádir szóból származik, ebben a hónapban pedig nagy csodák történtek Izrael népével. Az ádir szó pedig pontosan ezt jelenti, nagy, hatalmas.
A hónap csillagjegye: a halak, héberül dágim. Azért a hal a hónap szimbóluma, mert a hagyomány szerint Mózes ádár hónap hetedikén született, és ezen a napon is hunyt el. Ha összeadjuk a hal, héberül dág szó betűinek számértékét, akkor a végeredmény hét. A „d”, dálet számértéke négy, a „g”, gimel számértéke három. Egy Midrásban olvashatjuk, hogy az Ö-rökkévaló a halat az ötödik napon teremtette, az embert a hatodik napon és a hetedik napon, mint tudjuk megpihent, ez a nap a Szombat. A teremtéshez kapcsolódva ezért szokás a péntek esti vacsoránál halat is fogyasztani, mert erre a három napra emlékeztet bennünket. A Kohelet könyvében van írva, „a háromszoros fonal nem egyhamar szakad el” (Kohelet4,12). A szombaton halat evőkre háromszoros áldás száll!
De milyen nevezetes napról emlékezünk meg, és milyen ünnepet ülünk meg ádár hónapban?
Akkor kezdjük újra az elején!
„Misenichnász ádár, márbim böszimchá!” – „Ha beköszönt ádár, sokasodjunk az örömben!”
Az idézetet a Talmudban olvashatjuk, a Táánit traktátusban, mely a különböző böjtökkel, böjtnapokkal, böjtökhöz kapcsolódó szokásokkal foglalkozó traktátus. Ádár hónap közeledtével felkerülnek otthonaink és zsinagógáink falaira egyaránt az úgynevezett ádár táblák. Ezekkel a táblákkal mintegy emlékeztetjük magunkat arra, hogy sokasítsuk az örömöt! Az ádár táblákat kifejezetten az askenáz, tehát a kelet-európai zsidóság használta. Szokás volt, hogy a gyerekek saját maguk készítették el az ádár táblát, maguknak vagy a család számára. A táblákon sokszor közös motívumként megtalálható a már idézett mondat, a halak, mint a hónap szimbólumai (dágim), a szerencse szó (mázál), az ádár szó, illetve a „L’chájim” „Az életre!”, melyet koccintáskor mondunk.
Következő nevezetes napunk Zájin ádár, vagyis ádár hónap hetedike!
Zájin ádár, Mózes születésének és halálának az emléknapja. Bármennyire is furcsának tűnik, örömünnepként tartjuk számon e napot. De honnét tudjuk pontosan, hogy mikor született Mózes? A választ tőle magától kapjuk meg! Közvetlenül a halála előtt Mózes azt mondja, hogy: „Százhúsz éves vagyok ma”. Ha ezt szó szerint vesszük, akkor úgy kell értenünk, hogy ugyanezen a napon is született.
A legenda szerint Hámán, a gonosz perzsa miniszter azért sorsolta ki a zsidók elpusztítására szánt napot éppen ádár hónapjára, mert úgy tudta, ebben a hónapban halt meg Mózes. Csak éppen arról feledkezett meg, hogy ugyanebben a hónapban is született Mose rábénu, a zsidóság nagy tanítója.
A hagyomány szerint az igaz emberek ugyanazon a napon születnek, mint amelyik napon majd távozniuk kell az élők sorából.
A napnak nincsenek különleges micvái, vagy imái, egyetlen szokás kötődik hozzá, hogy ezen a napon a zsinagógákban közösségi halvacsorát tartanak, melyen gyakori fogás a halkocsonya, illetve a diós hal.
Fontos megemlíteni, hogy a modern kori Izraelben zájin ádár, az ismeretlen katona emléknapja is, vagyis az Izraeli Védelmi Erők azon elesett hőseié, akiket soha nem temethettek el. Erre a megemlékezésre a jeruzsálemi Herzl-hegy katonai temetőjében kerül sor minden évben.
Purim
Ádár 13
Purimot megelőző nap Eszter böjtje, azaz Táánit Eszter. Emlékezésül rendelték el Bölcseink, mert Eszter királyné meghagyta minden Susán városában élő zsidó számára, hogy „ne egyetek és ne igyatok három napig se nappal, se éjjel”. Eszter a böjtölés révén remélte, hogy népe megmenekül a pusztítás elől. Napkeltétől napnyugtáig tartó, úgynevezett kisböjtöt tartunk, nem eszünk és nem iszunk.
Ádár 14. Purim
A perzsa pur szóból származó purim szó jelentése: sorsvetés, sorsjáték, kockajáték. Ugyanis Hámán sorshúzással jelölte ki a zsidók elpusztításának napját. Purimkor szabad dolgozni.
Mégis méltóbb az ünnephez, ha nem a szokásos munkánkat végezzük, hanem illő módon megszenteljük a napot. Elterjedt szokás Purimkor jelmezbe öltözni, karnevált és egyéb összejöveteleket rendezni. A jelmezviselés és a gyerekek számára rendezett mulatságok különlegesen népszerű formában hordozzák Purim ünnepének tartalmát.
Ádár 15. Susán Purim
Azoknak a városoknak az ünnepsége, amelyek fallal körülvett városok voltak Józsué idejében, mint például Jeruzsálem.
Purim a négy „m” betűs micvá ünnepe!
Könnyű dolgunk van, ha az ünnepre vonatkozó micvákat kellene felsorolnunk! Ugyanis mind a négy micvá „m” betűvel kezdődik!
Ezek pedig:
-
Megilá
-
Misté
-
Misloách mánot
-
Mátánot l’ávjonim
Megilá
Az ünnep megtartásának legjellemzőbb vonása, hogy Purim előestéjén a zsinagógában meghallgatjuk Eszter-tekercsének, közismertebb nevén a Megilát Eszternek felolvasását. A következő reggelen, Purim napján, a reggeli ima alkalmával újból felolvassuk a Megilát. Írásom végén részletesen olvashatjátok a történetet.
Misté
Purim megünneplésének parancsolata: enni, inni, vigadni! Purim napján ünnepi vacsorát kell tartani. Purim az egyetlen olyan ünnep, amelyen a mértéktelen ivás szokásos korlátozását szabad felrúgni. Ád lo jádá, azaz “addig és annyit kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között” mondják a bölcsek! (Megilá7b.)
Misloách mánot
Purim fontos eleme az egység és a barátság, amely lehetővé tette a csoda megtörténtét, s erre való emlékezésül ételajándékokat szokás küldeni a barátoknak és rokonoknak. Mindenkinek legalább kétféle elkészített ételt kell küldenie legalább egy embernek. Ezt a csomagot misloách mánotnak, közismertebb vagy elterjedtebb nevén sláchmónesznek hívjuk. Ezeket az ajándékokat a gyerekekkel szokták elküldeni.
Mátánot l’ávjonim
Mindenki adjon adományt legalább két szűkölködőnek. Még a szegénynek is, aki esetleg maga is rászorul az adományra, ha keveset is, de még neki is kell adnia. Maimonides törvényei szerint a szegényeknek küldendő ajándék parancsolatának teljesítésére több figyelmet kell fordítani, mint Purim összes többi parancsolatára együttvéve.
Most pedig következzék Eszter története
A történet Ahasvéros király idejében az i.e. 470-es években „játszódik”. Ahasvéros Indiától Egyiptomig uralkodott 127 tartomány felett. Uralkodásának harmadik évében, lakomát rendezett a palotájában, Susán városában. Ezen a lakomán birodalma vezető emberei vettek részt, később pedig a nép apraja-nagyja is meghívást kapott. Megparancsolta, hogy felesége, Vásti királyi koronával felékesítve jelenjen meg a vendégek előtt, és mutassa meg nekik szépségét. Vásti azonban nem volt hajlandó teljesíteni a király óhaját, ezért Ahasvéros megfosztotta királynői méltóságától és elbocsátotta. Ezután a birodalom hajadonjai közül kezdtek új királynét keresni. Ebből a célból Susánba vitték a tartományokból a legszebb hajadon lányokat. Így került oda Eszter is. Eszter gyámja, nagybátyja Mordecháj volt, aki megtiltotta Eszternek, hogy a királyi udvarban felfedje zsidó származását. Ahasvéros annyira megkedvelte Esztert, hogy ő lett az új királyné.
Időközben Mordecháj tudomására jutott egy Ahasvéros ellen szőtt összeesküvés. Mordecháj Eszter révén tudatta ezt az uralkodóval, ezzel megmentve a király életét. Érdemeit a király jelenlétében feljegyezték a Krónikák könyvébe. Ahasvéros kitüntette egyik vezető emberét, Hámánt és megparancsolta, hogy mindenki hajtson térdet és boruljon le előtte. Mordecháj azonban ezt nem tette meg, mivel a zsidók szerint egyedül az Ö-rökkévalónak jár ki a tiszteletnek eme megnyilvánulása. Hámán haragra gyúlt Mordecháj magatartása miatt, s amikor megtudta, hogy zsidó származású, bosszúból a zsidó nép kiirtására tört az egész birodalomban. Hámán kijárta a királynál, hogy adjanak ki rendeletet, amelynek értelmében egy kiválasztott napon az egész birodalomban meg kell ölni, ki kell irtani a zsidókat.
A napot sorsvetés (pur) útján határozta meg. A sors a tizenkettedik hónap, azaz Ádár hónap tizenharmadik napjára esett. A rendeletet törvényként hirdették ki minden tartomány lakossága előtt. Amikor Mordecháj megtudta a megdöbbentő hírt, értesítette Eszter királynét, és a segítségét kérte a zsidók megmentésében. Eszter a kezdeti habozás után közbenjárt a királynál. Ahasvéros elé járult és lakomára hívta a királyt Hámánnal együtt. Hámán ezalatt sikere tudatában bitófát állíttatott, hogy a térdhajtást megtagadó Mordechájt ott végezzék ki.
Egy éjszaka a király nem tudott aludni, ezért felolvastatott a nevezetes történetek könyvéből. Éppen azt a feljegyzést találták meg, amely arról szólt, hogyan mentette meg Mordecháj az összeesküvés leleplezésével az uralkodó életét. Amikor Ahasvéros megtudta, hogy Mordecháj semmilyen jutalomban nem részesült, elhatározta, hogy kárpótolja őt. Hámán éppen az udvarban tartózkodott, így a király tőle kért tanácsot, és ő, mivel saját jutalmazására gondolt, nyilvános tiszteletadást javasolt. Csalódottan vette tudomásul, hogy neki kell a gyűlölt Mordechájt a kitüntetésben részesíteni. Ezután Hámán és Ahasvéros elment Eszter királyné lakomájára, ahol Eszter feltárta a király előtt zsidó származását és népe megmentéséért, valamint saját életéért könyörgött. A király kérdésére azt is elmondta, hogy üldözőjük Hámán. Ennek hallatára Hámán esdekelve Eszter lábaihoz vetette magát, de ezt Ahasvéros erőszakoskodásnak minősítette. A király Hámánt a Mordechájnak felállított bitófán végeztette ki. Mordecháj megkapta a király Hámántól visszavett pecsétgyűrűjét és azzal együtt a teljhatalmat. Eszter ismét az uralkodó elé járult és a zsidók ellen hozott rendelet visszavonását kérte. Mivel a királyi rendeletet nem lehetett hatályon kívül helyezni, ezért Mordecháj rendeletet adott ki a király nevében, hogy Ádár hónap tizenharmadikán a zsidók védekezhessenek és ellenségeiket megölhessék. Ádár hónap tizenharmadikán a zsidók az egész birodalomban megölték azokat, akik az életükre törtek. Királyi engedéllyel pedig Susánban még az azt követő napon is. Ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját Mordecháj és Eszter rendelkezése alapján minden évben meg kell ünnepelni.
Eszter könyvét olvasva feltűnhet, hogy nincsenek benne látványos csodák és természetfeletti jelenségek. Nem zúdul tíz csapás és nem válik ketté a tenger. Hámánt nem az égből jövő tűz emészti el, hanem a saját maga készítette bitófára kötik fel, amikor fordul a kocka. Eszter könyvének történéseiben a csoda a háttérben húzódik meg, és természetes módon jut kifejezésre.
Talán ez az oka annak, hogy az egész Megilában az Ö-rökkévaló neve nincs megemlítve. A felolvasás alatt, amikor meghalljuk Hámán nevét, nagy zajt csapunk. Ezt megtehetjük a rásánnal, azaz kereplővel, dobbal, trombitával, hangos szóval, de akár lábdobogással is!
