Tekintettel arra, hogy kollégánk egyike a legnagyobb magyar Barca drukkereknek, így itt a ZSIMA holnapján egy friss, elsőkézből származó személyes hangú beszámolót olvashatnak a katalán fővárosból, ami kicsit (nagyon) a fociról IS szól. Minden fotó szerzőnk munkája. – a szerkesztő

Számos okból utazhatunk Barcelonába. Ellátogathatunk kulturális programokra, csodálhatjuk Gaudi remekműveit, vagy éppen a helyi piaco(ka)t. Ha már piac, ehetünk friss halat, számos újdonságot, így a kulináris változatosság is vonzó lehet. És persze a sport, hiszen a Barcelona labdarúgócsapata is sok-sok turistát csábít a városba…

Már decemberben több hirdetést lehetett látni facebook-on és azon túl, s mind „fantasztikus” ajánlatot kínált a Barcelona Manchester United elleni Európa Liga mérkőzésre. Spoiler: aki áldoz rá némi időt – nem is kell túl sokat – jóval olcsóbban, akár feleannyiért megoldhatja a 3-5 napos kiruccanást. Ráadásul nem a stadion legfelső szintjére szóló jeggyel, hanem sokkal közelebb a játéktérhez. (Idén még fontos érv, hogy jövőre felújítják a stadiont, így minimum egy évig, a lényegesen szerényebb befogadóképességű, Olimpiai Stadionban lép pályára az együttes.)

 

Ez és a párosítás valóban sokakat csábított szerte a világból, így Magyarországról is. Már a két nappal a találkozó előtt, hajnalban indult repülőgépen is jócskán lehetett látni és hallani magyar Barca, illetve néhány Manchester rajongót. Az útra kelőket landoláskor az otthoninál jobb idő és – a repülőtéren – Botero ló szobra fogadta. (Boterónak 2010-ben néhány hónapig Budapesten a Szépművészeti Múzeumban is látható volt 58 alkotása.)

Egy nappal később még többen indultak útra, s végül majd félezer magyar foglalt helyet a nézőtéren. Persze rengeteg angol szurkoló is érkezett a városba, s már a mérkőzés előtt egy nappal lelkesen hangoltak a La Ramblán és a közeli kis utcákban. Meglepő módon, a meccsen viszont alig lehetett hallani őket.

 

Sokan az érkezés és a szállás elfoglalása után szinte azonnal ellátogatnak a stadionhoz, amely előtt a klub két legendás ikonja, Kubala László és Johan Cruyff szobra áll.

 

 

Előbbi szerepelt a csehszlovák, a magyar és a spanyol válogatottban is. Magyarországon a Ferencvárosban és a Vasasban is. Vezérletével négy bajnoki címet nyert a Barcelona, s népszerűsége miatt kellett többször is bővíteni a Camp Nou-t. Ő hívta az együtteshez az Aranycsapat és a Ferencváros két klasszisát, Kocsis Sándort és Czibor Zoltánt. (1992-ben pedig olimpiai győzelemre vezette a spanyol válogatottat). Nem mellékesen, a klub 100. évfordulóján, őt választották a XX. legjobb Barca játékosának. Az ezen a szavazáson megelőzött Cruyff zsinórban három BEK (a BL elődje) győzelem után érkezett 1973-ban a klubhoz az Ajax-tól. S már rögtön első évében bajnoki címet nyert, amely 1960 óta az együttes első diadala volt. Két évtized múlva, edzőként tért vissza, s a négy bajnoki arany mellett KEK, majd a klub első BEK győzelmét is begyűjtötte. De talán ezeknél is fontosabb, hogy neki köszönhető a mai Barcelona filozófiája és játékrendszere, illetve a tehetségeket ontó akadémia, a La Masia létrehozása (Carly Rexach volt ebben a társa).

A két szobor felfedezése után jöhet a múzeum (és stadion)túra, majd a mezek és egyéb, a klubhoz köthető tárgyak vásárlása a háromszintes Barca Shop területén. (A meccs után is sok százan tértek be, és távoztak mindkét kézben szatyorral. A mezekre saját nevet és kedvenc számot is rá lehet vasaltatni – akkor este, nagyüzemben, négy gépen dolgoztak és megállás nélkül készültek el a megrendelések.)

Természetesen a városban is akad több saját shop. S a milliónyi ajándékboltban a máshol is szokásos szuvenírek mellett Barcelona mezek, illetve a klubbal kapcsolatos hűtőmágnesek és egyebek közül is lehet válogatni, akár közel a Sagrada Familiához, de a Plaza Catalunyától induló Ramblán is szinte a kikötőig. Miután már most remek idő volt, így nem is lehetett kihagyni sem a kikötőt, sem a tengerpartot és persze a strandot sem. Bár a fürdést még kevesen vállalták, de part mentén hihetetlen alkotások készültek homokból.

A városban pedig remek a közlekedés a városon áthaladó vonatoknak, melyeknek akad közös állomása a tíz (!) metróvonal közül nem eggyel. A metró-csomópontokon lépcsők, alagutak stb. mellett mozgójárdák is segítik a haladást.

No, de térjünk vissza kicsit a meccshez. Jegyet a klub hivatalos oldalán érdemes venni. Egyrészt, biztos, hogy nem leszünk csalók áldozatai. Másrészt, határozottan olcsóbb, mint másként. Egy átlagos találkozóra, a szezon utolsó hazai bajnokijára is gond nélkül belépőhöz juthatunk. Ám a kiemelt mérkőzéseknél (Real és Atletico Madrid, ilyen volt Manchester elleni is), már kicsit nehezebb. Előbb a bérletesek, majd a sociók (pártoló tagok) igényelhetnek jegyet, és csak ezután jöhetnek a többiek. Szerencsénk volt, mert egy socio ismerős jelezte, másnap 11-től szabad a pálya (az interneten). Nos, talán tíz másodperccel a „nyitás” után már ezren felüli sorszám jutott. Néhány perc múlva megkönnyebbülés, sikerült a jegyvásárlás. (A folyamat végén meg kell adni egy érvényes fényképes igazolvány számát – s bizony belépéskor ezt is ellenőrzik!) Egy óra múlva elfogyott (szinte) minden belépő!

A vásárláskor csak az ár (és hely) kategóriát tudjuk kiválasztani, hogy pontosan hol ülhetünk azt 24 órával az esemény előtt tudjuk meg, miután emailben megjön a „zsuga”. Ekkor tudjuk meg: melyik beengedő ponton, melyik kapun kell bemenni, illetve a szektor, a sor és az ülés számát. Utóbbinál ne ijedjünk meg, az egymást követő páros, vagy páratlan számok jelentik azt, hogy egymás mellé szól a jegyünk. Az email-ben jelzik, mit tegyünk, ne tegyünk, illetve mikor – 1,5 órával a kezdés előtt – nyitják a kapukat.

A helyiek ilyenkor még lazán beszélgetnek egy-egy, a stadionhoz közeli vendéglátóhelyen, míg a külföldiek – főként az „első bálozók” – mielőbb be akarnak jutni. Minden rendkívül gördülékenyen megy. Ellenőrző pontnál: jegy és igazolvány bemutatása, majd nem sokkal odébb, a megfelelő kapunál QR kód beolvasása, innen már csak pár lépés a lelátó. S már kattognak is a telefonok, fénykép mindenről IS, és szelfik ezerszámra, háttérben a pályával.

Türelmesen vár mindenki a másikra, hogy meglegyen „a fotó”. Sőt, rendre egymást segítik: készítek képet rólad/rólatok – ok, köszi, most én Neked… Boldogság, meghatottság mindenfelé. És kikerül egy-egy otthonról hozott zászló, így látható volt magyar, bolgár, vagy éppen – Lewandowski miatt (is) – lengyel. A közelben egy Hapoel Beer Sheva zászló terült el a korláton. A hangulat pazar és persze sokan megfogadják, amint lehet, visszatérnek.

A mérkőzés 2-2-vel zárult, majd a visszavágón a Manchester győzött, így az EL-ben már nem érdekelt a Barcelona. A bajnokságban és a kupában viszont még jön a legnagyobb rivális Real – egy ilyen rangadó sok cule (Barcelona szurkoló) számára bakancslistás. S mint fent írtuk a felújítás miatt egy ideig most utoljára van erre lehetőség a Camp Nou-ban. A hétvégi vereség ellenére is hét ponttal vezeti a spanyol tabellát a Barcelona, így ha úgy alakul, az utolsóelőtti fordulóban egy bajnokavató is hatalmas élményt jelenthet(ne)…