Tisztelt Rabbi, a kérdésem, hogy pontosan mit jelent az a szó, hogy manna? Honnan van az elnevezés, és miért volt dupla adag Sábeszre?  Köszönöm a választ.

 

 

A Rabbi válaszol:

A manna héberül מן, az a csodálatos, ehető anyag volt, amely a kivonulás időszakától 40 évig, egészen az ígéret földjére való belépéséig minden nap hullott az égből, és amely a sivatagi vándorlás során táplálékkal látta el zsidó őseinket. Egy hónappal az Egyiptomból való kivonulás után, az élelmük elfogyott, és az éhes nép  Mózeshez és Áronhoz fordultak élelemért. A Talmud leírja, hogy aznap éjjel csodával határos módon pár baromfi jelent meg a táborban, másnap reggelre pedig egy különleges, ehető dolog hullott az égből, amely a “manna” nevet kapta.

A “manna” elnevezésének forrását illetően megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a מן, “ételadagot” jelent, mások szerint azért kapta ezt a nevet, mert amikor a zsidók először meglátták, azt mondták: מן, ami egyiptomi jelentésű szó: Mi ez?!

A hagyomány szerint a  “manna” nem volt nagyobb, mint egy koriandermag, (a koriandermag nagyjából akkora, mint egy kisebb borsó)  és olyan színű volt, mint a fehér bedolách, ami a kommentárok szerint egy finom kristály volt.

Érdekesen történt a “manna” érkezése is, annak  érdekében, hogy az érkező étel tiszta maradjon, az északi szél seperte fel az érkezésének a helyét majd a földet eső mosta le. Ezután ezt a földet egy lágy harmatréteg borította be, és erre a lágy tiszta rétegre érkezett meg a “manna”, majd ezután újabb harmatréteg fedte be, úgy, mintha egy zárt dobozba csomagolták volna.

Az első pénteken, a Sábesz bejövetele előtt, miután a manna megérkezett a fentebb leírtak szerint, az éhes nép kiment a sátraikból, hogy egyenek, ekkor vették észre, hogy minden embernek dupla adag jutott ebből a csodából. Akkor Mózes elmagyarázta, hogy a plusz adag a Sábátra, a pihenőnapra szól, amelyen nem fog hullani a  “manna”.  Ennek a dupla adagnak az emlékére mondjuk Sábátkor két bárheszre az áldást.

 

 בָּרוּךְ אַתָּה ה׳ אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם הַמּוֹצִיא לֶחֶם מִן הָאָרֶץ

Báruch átá Ádonáj Elohejnu melech há’olam hámojci lehem min há’árec.

Áldott vagy Örökkévaló Istenünk, aki a világot teremtetted, aki kenyeret adtál a fölfből számunkra.

 

És ez arra emlékeztet bennünket, hogy ahogy a manna az égből jött, úgy a mi megélhetésünk is az Örökkévalótól függ.

 

A Rabbi