„És te engedd magad elé járulni,…….hogy pappá avasd nékem őket „ (II.M. 28/1.)
Áron, Mózes idősebb testvére volt a Kohén Gádol, az első főpap. Személyisége, magatartása mintakép a jövő számára, hiszen a főpapi szolgálat meghatározó volt a zsidó nép spirituális életében.
Ez a szolgálat sem volt mindig tökéletes. A főpapi szolgálatának „minősége” meghatározta a szolgálatának időtartalmát.
Rabba bar Hana mondta Rabbi Johanán nevében: „Az Örökkévaló félelme (azaz a szolgálati alázata és elkötelezettsége) nyújtja az életet, a gonosz évei megrövidülnek.”
„Az Örökkévaló félelme meghosszabbítja az életet” (Péld.10:27) – utalás az első Szentély idejére, amely 410 évig működött. Ez alatt 18 főpap szolgált a Szentélyben.
„A gonosz évei megrövidülnek” (uo.) – ez utalás a második Szentély idejére, amely 420 évig működött. Ez idő alatt több, mint 300 főpap szolgált. A példaképek: Simon HáCádik 40, Johanán 8, Jismael ben Pavi 10, és Elazar ben Harszum 11 évig voltak főpapi minőségben a Szentély szolgálatában. Ők mind igaz emberek voltak, ezért szolgálatuk ilyen hosszan tartott. A kevésbé ”érdemes” főpapok szolgálati ideje –bizony- nem érte el az egy évet se…(Joma 9a)
„Isten megbízta Mózest, hogy avassa fel testvérét Főpapnak. Mi volt Áron érdeme, hogy ő lett a főpap és nem Mózes? A papi rend kiválasztása az után történt, hogy a zsidó nép aranyborjú bálványt készített és körbe táncolta azt. Áron lebeszélhette volna népét gyalázatos tervéről, ehelyett részt vett a bálvány borjú elkészítésében. Igaz, féltette életét megzavarodott népe követelésétől. …Időt akart nyerni, mert remélte, hogy Mózes közben visszatér Isten hegyéről. Hogyan lehetséges, hogy ilyen előzmények után Áron lett kiválasztva a főpapi szolgálatra? Mivel magyarázható, hogy az aranyborjú elkészítése után Isten megbízta a népét: készítsenek Szentélyt, hogy közöttük „lakjon”? Nem lett volna egyszerűbb, hogy kész Szentélyt bocsájt le az égből?” (Smot rábá 37/4)
Eliezer ben Elijáhu rabbi (Egyiptom, 1513–1588) kérdezte: miért mondta I-ten az ember teremtésekor: „Alkossunk embert képünkre és hasonlóságunk szerint!”? (I.M. 1/26.) Mire vonatkozik a többes szám? Eliezer rabbi szerint a többes szám arra utal, hogy az embereknek törekedniük kell, sőt tudatosan tenniük kell, tökéletesedésük érdekében.
„Ekkor megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mert ezen megnyugodott Isten minden művétől, amit teremtett és alkotott.” (I.M.2/3.) A mondat más fordításban így hangzik: „melyet teremtett Isten alkotásra.” Az Örökkévaló e szerint nem fejezte be a teremtés folyamatát. Az emberre bízta, hogy tökéletesítse azt. A Teremtő „állj-t” parancsolt a világnak. Megállította a világ fejlődését, hogy az ember felismerje feladatát a világ tökéletesítésében. (Midrás rabba Beresit 28.)
Nincs ebben ellentmondás? Hiszen tapasztaljuk: a világ nem tökéletes. Hogy lehet „törekedni” a tökéletességre? A világ tökéletesebbé tételének eszköze a cselekvés általi spirituális emelkedés. „A lényeg a cselekvés.” (Avot 1/7)
A Miskán (Pusztai Szentély) a világ tökéletesítésének szimbóluma. I-ten nem bocsátotta le készen az égből, pedig megtehette volna. A nép, aki távol állt a tökéletességtől, aranyborjút készített Áron közbenjárásával. I-ten elrendelte, hogy a nép járuljon hozzá a Szentély elkészítéséhez. A zsidó nép így nyert bocsánatot. A Szentély elkészülte után Áront főpapi ruhába öltöztették és felavatták. Áron, az aranyborjú készítője is bocsánatot nyert és került népével a spirituális emelkedettség szintjére.
„És készíts szent ruhákat fivérednek, Áronnak méltóságra és fényes díszül.” (II.M. 28/2.)
„Méltóságra”…. ez a spirituális emelkedettség, mely Áron példás viselkedésében nyilvánult meg. „Fényes díszül” – ez a Sechina! Ez I-ten jelenléte népe körében.