Pár nappal ezelőtt tartottuk meg Purim ünnepét! Hajnaltól napnyugtáig böjtöltünk, részt vettünk a Megila olvasáson, jól elzavartuk a gonosz Hámánt a rásánnal! A „kötelező” lakomán ettünk, ittunk, mulattunk, együtt örültünk a megmenekülésnek, a jó győzelmének a gonosz felett! Biztosan volt olyan ismerősünk, aki olyan jól választott jelmezt, hogy nem ismertük fel elsőre, de talán másodjára sem! Harmadszorra talán pedig már megkülönböztetni sem tudtuk az áldott Mordechájt a gonosz Hámántól!
Nem feledkeztünk meg a cedákáról, sláchmóneszt raktunk össze, amibe finom süteményeket és bort csomagoltunk, majd jószívvel küldtük el családtagjainknak, barátainknak, ezzel is jó és vidám ünnepet kívánva mindannyiuknak!
Most jöhetne az a pillanat, amikor kényelmesen hátra dőlhetnénk, és egy jó könyvvel a kezünkben pihenhetnénk egy keveset! Csodás gondolat, de ha a realitás talaján maradunk, akkor ez a mondat így hangzik: Most jöhet az a pillanat, amikor kényelmesen hátra dőlhetünk, és egy jó könyvvel a kezünkben pihenhetünk egy keveset. Ha így teszünk, akkor a könyv lehet például a Sulchán Áruch! Így pedig már meg tudjuk kezdeni a kovásztalan kenyér ünnepére vonatkozó szabályok és törvények tanulmányozását. Ugyanis Purim és Pészách ünnepe között pontosan harminc nap telik el!
Hosszú időnek tűnik, de tapasztalt háziasszonyok bizony tudják, hogy ez nagyon rövid idő. Miképpen elul hónapja az őszi nagyünnepekre való felkészülés jegyében telik el, úgy niszán hónapja a Pészáchra való készülődés ideje. Ennyi idő alatt kell megtervezni és megszervezni a pészáchi előkészületeket. Lassan el lehet, el kell kezdeni a pakolást, a nagytakarítást, átpakolni a konyhaszekrényeket, külön helyet csinálni a pészáchi edényeknek, hogy legyen jól előkészített helye majd az ünnepre vásárolt élelmiszereknek. Nemsokára ideje lesz átgondolni, kitalálni a menüt, megrendelni, beszerezni a maceszt, listát írni, hogy megkönnyítsük a bevásárlást, így pedig elkerüljük a felesleges kiadásokat!
Pészách ünnepét niszán hónap tizenötödikétől huszonharmadikáig ünnepeljük. Az első és az utolsó két nap főünnep, a közte levő négy nap félünnep, hol hámoéd vagy halemajd. Izraelben, huszonkettedikéig tart, és „csak” az első és az utolsó nap főünnep. A nyolcnapos ünnep a felszabadulás emlékét őrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság, és szolgaság után több, mint 3000 évvel ezelőtt kivonultak Egyiptomból. A kivonulás történetét, amely Mózes küldetését, fáraó kérlelhetetlenségét, az Ö-rökkévaló rendelte tíz csapás sorozatát, majd a zsidók menekülését Mózes második könyvének első tizenöt fejezete írja le.
Az ünnepnek több elnevezése is ismert.
Hág hápészách, az ünnep legelterjedtebb, legközismertebb neve, magyarul az elkerülés ünnepe. Az elnevezés a Tórából ered, mert: „a halál angyala elkerülte Izrael fiainak házait Egyiptomban, midőn sújtotta Egyiptomot, a mi házainkat megmentette…” (2Mózes12,27). Azokra a történésekre találunk utalást a szövegben, hogy a kivonulást megelőzően az Ö-rökkévaló csapásokkal sújtotta Egyiptomot, szám szerint tízzel. A tizedik csapás, mint tudjuk az elsőszülöttek halála volt, de a halál angyala elkerülte a zsidók házait, míg az egyiptomiakét nem.
A pészách szót másképp pontozva, lehet piszéách-nak is olvasni, ami sántát jelent. Ez minden bizonnyal utalás a halál angyalára, aki átugrotta (pászách), átlépte a zsidók házait.
Hág háhérut, a szabadság ünnepe
Elnevezése onnan ered, hogy a hosszú rabság után az elnyomott őseink számára ekkor jött el a szabadulás ideje, maga a szabadság! A rabszolgákból szabad nép lett, és elindultak a Kánaánba vezető úton.
A kovásztalan kenyér ünnepe
Hág hámácot, szintén a kivonulásra, a szabadságra emlékeztet bennünket.
„És a tizenötödik napján a hónapnak (niszán hónap) van a kovásztalan kenyerek ünnepe az Ö-rökkévalónak, hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek…” (3Mózes23,6).
A kovásztalan kenyér, más néven mácá, pászka vagy laska, a szegények és a rabszolgák kenyere volt. Valamint emlékeztet bennünket a sietségre, mivel őseinknek olyan gyorsan kellett elhagyniuk Egyiptomot, hogy a tésztájuknak nem volt ideje megkelni. Bölcseink magyarázata szerint a kovásztalan kenyér emlékeztet bennünket az egyiptomi rabszolgaélet nyomorúságára, arameus nyelven háláhmá ánjá, a sanyarúság kenyere.
Hág hááviv a tavasz ünnepe.
„Mert a tavasz hónapjában jöttél ki Egyiptom országából.” (2Mózes23,15) Éled a természet, nyílnak a virágok, Izraelben a termés érni kezd. Kevésbé ismert elnevezése Pészáchnak az ítélet napja, mivel a Misna tanúsága szerint az Ö-rökkévaló ezen a napon mond ítéletet a föld termése felett.
Pészách ünnepének igen sok gyakorlati előírása van, a következő hetekben a lehető legalaposabban és legkörültekintőbben fogunk együtt készülni az ünnepre, áttanulmányozzuk az előírásokat, szabályokat. Részletesen foglalkozunk majd az ünnep történeti hátterével, az előkészületekkel, készítünk maceszgombócot és macesztortát, recepteket is „cserélünk”!
Választ kaphattok majd azokra a kérdésekre például, hogy mi a cháméc, ki mondja a Má nistáná-t, mit tegyünk a szédertálra, és mit kell tudni a széderestéről?
„Mit főzzek? Még nem csináltam maceszgombócot! Vagy nagyon kemény lett a gombócom, mit csináltam rosszul? Kéne egy jó és biztos recept!” – Kérdésből kérdés lesz! Első és legfontosabb tanács! Nyugalom, együtt sikerülni fog!
