Ezen a héten a Vájákhél – P’kudé kettős szidrát olvassuk fel a Tórából. „Ezek a hajlék fölszámolásai, a bizonyság hajlékáé, melyeket számoltak Mózes parancsa szerint: a leviták szolgálata Itámárnak, Áron a pap fiának kezében.” (2Móz.38. 21.)

Befejezték az óriási munkát, elkészült a Szentély. Az egyiptomi rabszolgaságból megszabadult, a Szináj-hegynél Tórát kapott héber törzseket Mózes egységes néppé, a zsidó néppé szervezte. A Szentély létrehozása nem volt egyszerű munka, a nép hatalmas erőfeszítése, áldozatkészsége és B’cálél, valamint Oholiáv rendkívüli ügyessége segítette a várt és remélt eredményt. Mindez nem volt elég, a zsidó nép végtelen lelkesedéssel összegyűjtötte az adományt: aranyat, ezüstöt, drágakövet és egyéb értékeket. Mózes becsületességhez nem fért, nem férhetett kétség, a népből nem volt senki, aki elszámolásra szólította volna fel.

Mózes részletes elszámolása alapján bölcseink azt a következtetést vonták le, hogy a közösség életét irányító, befolyásoló ember nagy elővigyázattal kell, hogy feladatát ellássa, mert legyen akármilyen becsületes és tisztakezű, mindig ki van téve embertársai gyanakvásának, jobb esetben éber figyelmének. „És álljatok gyanún fölül I-ten és ember előtt” – mondotta Mózes R’uvén fiainak a Bámidbár könyvében.

A korábbi két párásá leírta a sivatagi Szentély, a Miskán felépítését és a kapott adományokat a Miskán elkészítéséhez. Ezen a héten Mózes pontos beszámolót ad arról, hogy minden egyes adományt miként használtak fel. Például arról, hogy fél sékelnyi ezüstöt gyűjtöttek össze minden egyes férfitól, vagyis 603.550 embertől. Minthogy Mózes ismert volt népe körében becsületességéről, miért gondolta, hogy szükség van erre a részletes beszámolóra? Nem elég, hogy mi tisztában vagyunk becsületességünkkel, a többi embernek, a tőlünk távolabb állóknak is világosan kell ezt látnia.

A Szentély építése kezdetén rábízták Mózesre a hatalmas mennyiségű aranyat és ezüstöt. A felelősség és a rossz választás eshetősége olyan nagy volt, hogy Mózes el akarta hárítani magától a legkisebb gyanút is, amely azzal vádolhatta volna őt, hogy a Szentély építése hozzájárult volna az ő gazdagodásához. Tudta, hogy minden szem őt figyeli. Ez minden zsidóra vonatkozik. Nem élünk elszigetelt életet, körülvesz bennünket a világ. Mi olyan közösség és nép vagyunk, amelynek minden egyes tagja abban a helyzetben van, amely arra ösztönzi embertársainkat, hogy kövessék, vagy elvessék cselekedeteinket, gondolatainkat. Amilyen benyomást keltünk embertársaink szemében – jót vagy rosszat – olyan képet fognak alkotni a zsidó népről.

„E hónap nektek a hónapok kezdete, első az nektek az év hónapjaiból.” (2Móz.12. 2.)

Ezen a szombaton –  melyet Sábbát háChódesnek, vagyis a „Hónap szombat”-jának is nevezünk – köszöntjük a tavasz hónapját, Niszánt. A hónap elnevezése emlékeztet a nicán szóra, melynek magyar jelentése rügy, bimbó. Niszán hónapjában megújul a természet, rügyeiket bontják a növények. Ebben a hónapban ünnepeljük Peszách ünnepét, amikor arra emlékezünk, hogy őseink kivonultak Egyiptomból, a rabszolgaság házából. Sokat ígérő számunkra ez a hónap, mint ahogy Michá próféta is ígéri: „Mint Egyiptomból való kijöttödnek napjaiban – láttatok majd vele csodálatos dolgokat”. (Michá 7. 15.)