Mózes harmadik könyvének legismertebb elnevezése ‘Vájikrá’, mivel ezzel a szóval kezdődik a héber szöveg.  A hagyományos elnevezése a Papok Tana. Ez a kötet a Tóra középpontjában áll nem csak térben, hanem szellemileg is. A Szentírás minden más könyvnél jobban megadja az alaphangot és meghatározza a rabbinikus judaizmus központi témáit az idők folyamán.

A Vajikra középpontjában egy szent közösség, a papok nemzetségének a létrehozása áll, akiknek mindennapi tettei tökéletessé teszik a világot I-ten uralma alatt. Egy ideális közösség létrehozásával felismerve azt, hogy a tettek sokkal ékesszólóbban beszélnek, mint a szavak, hogy a szent közösségben élve I-ten jelenlétének érzete sokkal áthatóbb. Kevés modern zsidónak lenne bármilyen problémája, legalábbis elméletben ezekkel az általános megjegyzésekkel. A problémánk akkor kezdődik csak, amikor megvizsgáljuk, hogyan határozza meg Mózes harmadik könyve részletesen egy szakrális közösség gyakorlatait és tevékenységeit.

Ennek a központi könyvnek a középpontjában az állati és növényi áldozatokkal való foglalkozás áll, ami távol áll a legtöbb kortárs zsidó világképétől.

Amikor a vallásos odaadásra gondolunk, hajlamosak vagyunk a csendes meditációt, a természet megbecsülését, esetleg az etikus életvitel iránti elkötelezettséget elképzelni. Az állatok leölése és az Teremtő szolgálata közötti kapcsolat azonban teljesen elkerül bennünket.

Ahhoz, hogy megértsük saját szent örökségünket és zsidóként értékeljük a Tórából, a Talmudból és a legtöbb későbbi zsidó írásból kibontakozó vallási felfogást, meg kell értenünk a templomi rituálé és az áldozatvállalás központi szerepét. Az állatáldozattal szembeni kifogások bővelkednek véres, barbár, különös és csúnya jelzőkben. Az áldozat erőszakos, ellenőrizetlen és primitív. Mindez igaz. De az élet is hasonló. Pontosan ebben a paradoxonban ismerhetjük fel először az áldozat erejét, ha nem is a szépségében. Az életben megdöbbentőan sok  tragédia, csalódás, féltékenység, erőszak és düh van. Mindannyiunkban érzelmek, késztetések és meggyőződések sokasága kavarog.

Az áldozat éppen azért borzaszt el, mert megannyi tudatalatti sejtést és rémületet testesít meg. Ma nem kell áldozatot hoznunk csak fel kell idéznük a Szentírás adott részletét. Félsz a haláltól? Szembesülj vele az áldozatvállalásról olvasva. Téged űz a bűntudat? Győzd le bűntudatodat a Jom Kippur bűnbakáldozat szertartásának olvasásával.

Őseink azért fordultak az állatáldozathoz, mert abban látták a módját a mély düh és a bűntudat kifejezésére. Használhatták az áldozati szertartást, hogy szembenézzenek a haláltól és az ismeretlentől való rettegésükkel. Az állatok feláldozása révén láthatták saját gyarlóságukat, saját halandóságukat.