A zsidó vallási élet kiemelt pillanata a Széder este! Meghatottsággal várjuk és abban a tudatban tesszük, hogy a Hagada az est liturgiai forgatókönyve, ami felolvasásra kerül ezen az estén, szövegében közel kétezer éve változatlan. Tény, hogy a középkorban betoldásra került néhány „tanító énekvers”, de az már a liturgiai rész után hangzik el. Ha abból indulunk ki, hogy az utolsó történelmi esemény a könyvben a Bár Kochba lázadás előkészítése 132-ben volt, akkor kilencven generáció ugyanazt az élményt élte át. Miből fakad az élmény?
A „Hegedűs a háztetőn” című musical egyik tetőpontján Tevje, a tejesember így énekel: „Hagyomány… őrizzük a hagyományt” a Tóra szavai szerint: „Őrködés éjszakája volt az Örökkévaló előtt ez az éjszaka…” (II.M.12/42.)
Az Őrködés éjszakájának legfontosabb kijelentése az, hogy ha I-ten nem hozott volna ki minket Egyiptomból, ma is a fáraó rabszolgái lennénk. A kivonulást követő nemzedékek tisztában voltak azzal, hogy az állítás szimbolikus, hiszen hol van már II. Ramszesz az állítólagos rabszolgatartó fáraó, és az őt követő fáraók dinasztiája? Uralma után (i.e.1302-1213) változtak a körülmények, azt követően, már biztosan nem lenne a zsidó nép örökös rabszolgasorban.
A kijelentés szimbolikus… és egyben örök érvényű, van ugyanis lelki értelemben vett rabszolgaság! A szétszóródottságban élt zsidók számára az identitás megőrzésének kérdése „szolgasági” helyzetet teremtett: „hogy őrizzék az Örökkévaló őrizetét, hogy meg ne halljanak” ( III.M. 8/35.) . Kivédésének egyedüli lehetősége az „őrködés” a hagyomány felett. Peszách ünnepe nem csak történelmi „szabadságunk ideje”, (zemán héruszénu) hanem Tóra alapú hagyomány szellemi szabadságának ünnepe is. Ezért áll a Hagadában: „minél többet mesél valaki az egyiptomi kivonulásról, annál dicséretesebb.”
„Így szól az Örökkévaló: Ne keressen dicsőséget a bölcs bölcsességében és ne keressen dicsőséget a hős az erejében és ne keressen dicsőséget a gazdag az ő gazdagságában, hanem abban keressen dicsőséget a dicsvágyó, engem felfog és ismer, hogy Én vagyok az Örökkévaló, aki szeretetet, a jogot és az igazságot teremti a földön, mert ezekben találom kedvemet” (Jer. 9/22.)
A hagyomány feletti őrködés közel két ezer éve folytatódik. Rabbi Tarfon tanítása: „A munkát nem neked kell befejezned, de nem vonhatod ki magad alóla!” (Ávot.2/16)
Rabbi Lévi Jichák, a berdicsevi rabbi (1740-1809), amikor a Haggadában a négy fiú közül az utolsóhoz ért, ahhoz, aki kérdezni sem tud azt szokta mondani:
„ Aki nem tud kérdezni, az én vagyok Lévi Jichák Berdicsevből. Én nem tudom, Világ Ura, hogyan kell Téged megkérdezni, és ha tudnám akkor se merném megtenni….Hogyan is fognék hozzá a kérdéshez: Miért történt úgy minden és történik most is amint éppen történik? Miért hajtanak bennünket egyik száműzetésből a másikba? Miért ért bennünket zsidókat annyi szenvedés? A kérdezni sem tudó fiú apjának a haggádában azt mondják: kezd el te neki! Az Írásra hivatkoznak: beszélned kell fiadhoz! Íme itt vagyok én a Te gyermeked, világok Ura! Nem kérem én hogy útjaidnak rejtélyét közöld velem, nem is tudnám elviselni. De tárd fel azt nekem, fiadnak mélyebben, világosabban, hogy ami itt, éppen mopst engem ér, az mit követel tőlem, mit akarsz azzal nekem mondani! Ó, nem azt akarom tudni, miért szenvedek, hanem azt, hogy kedved szerint viselem-e el a szenvedést?” (Martin Buber: Haszid történetek)
