A szepphóriszi zsinagógamozaik az elmúlt évtizedben különleges szerepet töltött be az ókori zsinagógák kutatásában. A 2000-ben kiadott From Dura to Sepphoris: Studies in Jewish Art and Society in Late Antiquity című tanulmánykötetnek már a címe is mutatja: a kutatók a mozaik jelentőségét az 1917-ben felfedezett Dura Europosz-i falfestményekével tartják egyenrangúnak (Levine–Weiss 2000). Csakúgy, mint a nevezetes durai freskók esetében, a többség itt is megegyezik abban, hogy a mozaik programmatikus olvasattal rendelkezik, sőt ez „a legösszetettebb és legkifinomultabb program, amely izraeli zsinagógában maradt fenn” (Kühnel 2000: 31).

A Galileában fekvő Szepphórisz (Cippori) nemcsak a nevét változtatta meg több ízben az idők során, hanem lakossága is többször kicserélődött. Mikor post 3. században Rabbi Juda haNászi a fejedelmi székhelyévé tette, már Diocaesareának (vagyis „Zeusz és a császár városának”) hívták. Ennek ellenére a zsidók visszakapták a város feletti ellenőrzés jogát, sőt pénzt is verethettek „Barátság és Szövetség a Szent Tanács és a Római Nép Senatusa Között” felirattal.

Juda haNászi összesen tizenhét évet töltött a városban, s a hagyomány szerint itt fejezte be a Misna összeállítását. A talmudikus források szerint a város a post 2-4. század között a zsidó tudományosság fellegvárának számított. Olyan neves rabbik működtek itt, mint rabbi Halafta és fia, rabbi Joszé, továbbá rabbi Eleázár ben Azarjá, rabbi Jochanán, Rés Lákis, rabbi Jószé ben Rabbi Bun, egyike az utolsó amoráknak. A 351-ben kirobbant Gallus Caesar elleni felkelést egy szepphóriszi zsidó, bizonyos Patricius vezette. Más források szerint a várost a rómaiak földdel tették egyenlővé, bár a régészeti kutatások ezt egyelőre nem erősítették meg.
A települést a 363-as földrengés súlyosan megrongálta, de hamarosan helyreállították, s az a 4. század végére másodvirágzását élte.

A régészeket először akkor érte meglepetés, mikor a hosszú ideig a judaizmus központjának számító Szepphóriszban egy római színházat, valamint görög motívumokkal (pl. Odüsszeia-, Dionüszosz- és Nílus-jelenet) gazdagon díszített lakóépületeket találtak. (Eddig több mint 40 mozaik került elő a városban a 3-5. század közötti időből, köztük a nevezetes „galileai Mona Lisa”.)

A jeruzsálemi Talmud szerint Juda haNászi halálakor nem kevesebb mint tizennyolc zsinagóga és számos tanház (bét-midrás) működött a városban (Kilaim IX.4. 32b). Az eleddig egyetlen feltárt zsinagóga maradványai 1993-ban kerültek elő Ze‘ev Weiss és Ehud Netzer ásatásán. A város északi szélén fekvő zsinagóga egy 20,7 x 8 méteres épület, melynek központi hajóját (16 x 5,6 m) egy pazar mozaik díszíti. A zsinagógát az 5. század első felében építették és a bizánci kor végén rombolták le, az tehát időben a Hammat Tiberias-i (4. század) és a Bét Alfa-i (6. század) zsinagógák között helyezhető el.

Folytatjuk…

Ötödik fejezet — A szepphoriszi zsinagóga mozaikpadlója

ÜnnepekVallás

Hatodik fejezet — A sófár a legkülönlegesebb helyeken is megjelenik

Róna Tamás