A héten  „Nászó” hetiszakaszát olvassuk, ez  a leghosszabb a Tóra összes hetiszakasza közül a 176 versszakával.

Azonban ha ezt a tórai részt alaposan szemügyre vesszük, azt fogjuk látni, hogy valójában sok vers  újra és újra ismétlődik.  4 Mózes 7: 1- 89 verseiben  azokat az áldozatokat sorolja fel, amelyeket a  pusztai szentély avatásakor a törzsek vezetői  I’stennek ajánlottak fel.

 

“Volt pedig abban: egy ezüsttál, amely százharminc sékelt nyomott, egy ezüstcsésze, amely hetven sékel volt a szentély súlyegysége szerint; mindkettő telve ételáldozatnak szánt olajjal meghintett liszt lánggal; egy tíz arany sékeles mozsár telve füstölő szerrel; egy fiatal bika a csordából, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul; meg egy kecskebak bűnért való áldozatul; békeáldozatul pedig két szarvasmarha, öt kos, öt kecskebak, öt egyesztendős bárány. Ez volt Nahsonnak, Abinádáb fiának áldozati ajándéka. “(!Mózes 7: 12-17) Pontosan ez a leírás ismétlődik még tizenegyszer, mert a tizenkét törzs fejedelmei pontosan ugyanazt az áldozatot vitték. Ez az ismétlés ellentmond annak az alapelvnek, amely kimondja, hogy a Tórában egyetlen szó vagy betű sincs, ami felesleges lenne . Meglepő, miért nem csak az első vezér áldozatait sorolja fel részletesen  a Tóra, és a  másik tizenegy  fő úr csak megjegyezve, hogy ők is pontosan  ugyanazt hozták, mint az első fejedelem?!

Bár a tizenkét törzs feje  mindegyike pontosan ugyanazokat az  áldozatokat hozta, mégis mindegyik az egyedi gondolatait is magával vitte áldozata mellett .

A vezér mindegyike  hetven sékel súlyú  ezüst csészét hozott magával. A csésze mindegyik számára  mást szimbolizált . Az egyikük számára a hetven sékel  Jákob családjának hetven lelkét, akik Egyiptomba mentek le Józsefhez az éhség idején. Másikuk  számára  a Szanhedrinben ülő hetven bölcset. Harmadik számára  az idejében élő  hetven nemzetet.  Mi ennek a fejezetnek olvasói tovább gondolhatjuk az idehozott magyarázatot.  Az  tény, hogy a Tóra tizenkétszer ismétli önmagát, azt bizonyítja számunkra, hogy bár tizenkét egyforma áldozatot mutattak be a pusztai Szentélyben, de  az azt bemutató  fejedelemre  jellemző jelentéssel  és egyediséggel bírtak .