A Tórában két eset fordul elő, melyben a nép megkérdőjelez egy törvényt és Mózeshez, fordulnak tanácstalanságukban. Mózes, mint bölcs és elkötelezett vezető a kérdést az Örökkévalónak továbbítja „felülvizsgálatra”. Az egyik, jelen hetiszakasz kardinális kérdése, mi legyen azokkal akik önhibájukon kívül holtesttel  érintkeztek. Igy, tisztátlanná válva,  nem tudnak eleget tenni a pészáchi áldozatnak.  A másik eset Clofhád lányainak története. Apjuk meghalt, fiörökös nem volt. A lányok abból a meggondolásból, hogy az atyai örökség ne kerüljön idegen tulajdonba, örökösödési jogot kérnek. (V.M. 27.) A látszólag teljesen más eset, egy pontban kapcsolódik. A két esetben a panaszkodók ezekkel a szavakkal közelítenek Mózeshez:

“…miért csökkenjünk azért, mert…?” „ Ne tegyetek hozzá….és ne vegyetek el belőle” (V.M. 4/2.)  parancs ellenére Isten a speciális esetre nézve Önmaga hoz kiegészítő szabályozást.

Felvetődik a kérdés: miért volt szükség, hogy az Örökkévaló újra parancsba adja a peszách áldozatot? Hiszen több helyen olvassuk a Peszách részletes leírását? Rabbi Chájim ibn Átár, Or háChájim nevén ismert Tórakommentátor (1698-1743 Jeruzsálem) szerint azért, mert az aranyborjú vétkének elkövetése után kétségessé vált, hogy Izrael fiai jogosultak-e az áldozatot bemutatására? A megismételt Peszách parancs szimbolikus üzenet, mellyel Isten tudatta a néppel, hogy vétségükért engesztelést nyertek.

          Más kérdés! Mózes tanitómesterünk pontosan tudta, hogy holtest által az ember tisztátalanná válik! Viszont azt is tudta, hogy az adott esetben az emberek nem voltak vétkesek.

Ennek ellenére Isten válasza: „Bárki tisztátalan lesz holtest által és nem készítheti el a Peszách áldozatot!” A peszáchi áldozat elhalasztása rendkívüli dolog ezért kellett Istenhez fordulnia.

Tiferet Slomo (rabbi Slomo Hakohen Rabinowitz 1802-1866 Radomsk) tanítja: „az egész Tórában nem találunk még egy időhöz szigorúan kötött parancsolatot, melyet a más időpontban is lehet teljesíteni. Miért ilyen különleges a Peszáh–áldozat? Isten így definiálja Önmagát: „ Én vagyok az Örökkévaló a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából a szolgaság házából.” ( II.M. 20/2.) Az olvasható:„aki kivezettelek” és nem az „Aki teremtettem eget és földet”. A nép nem látta azt, amikor „ eget és földet teremtett” de saját szemével látta a csodákat, látta, a „kivezettelek” élményét! Ez nem vonható meg egyetlen Istenfélőtől, még akkor sem, ha tisztátlansága okán alkalmatlan is a „kivezetés csodájának” megélésére.

Ezért hozta hát Isten Mózes kérésére a kiegészítő szabályozást! Ez a második Peszách.

A Szentélyi szolgálat megszűnte után a „Peszach seni” (második Peszách) elvesztette jelentőségét. Néhány liturgiai részlet  azonban  jelzi, hogy a nap, bár csak  történelmi távlatban kiemelkedik a többi hétköznap közül. Szokássá lett a közösségben ezen a napon kevéske maceszt fogyasztani  hivatkozással a nap hajdani jelentőségére.

„ És felharsant a himnusz: „Halleluja! Szolgák voltunk, szolgák vagyunk megint. Voltunk a zsarnok Fáraó szolgái, lettünk a szabadság Istenének szolgát. Halleluja”(Göngyszemek a Talmudból 2/34.)