Az e heti szidrá a Pinchász. E szakaszban többek között Celofhád lányainak történetéről olvashatunk. Az öt lány a következő kéréssel fordult Mózeshez.

„Atyánk meghalt a pusztában, ő azonban nem volt ama község között, mely összegyűlt az Örökkévaló ellen, Kórách községében, hanem saját vétke által halt meg, fiai pedig nem voltak. Miért vesszen ki atyánk neve családja köréből, mivelhogy nincs fia? Adj nekünk örökséget atyáink fivérei között. És Mózes odavitte ügyüket az Ö-való színe elé.” (4Móz. 27. 3-5.)

És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:

“Helyesen beszélnek Celofhád leányai; adj is nekik örök birtokot atyjuk fivérei között és származtasd át atyjuk birtokát rájuk. Izrael fiaihoz pedig szólj, mondván: Ha valaki meghal és fia nincs, akkor származtassátok át birtokát leányára.” (4Móz. 6-8.)

A Szentírás úgy utal a Tórára, ahogy Izrael földjére, mint egy hagyományra és hagyatékra. Irodalmi formában a hagyomány, illetve a hagyaték megfelel egy örökségnek, a mi esetünkben még azt is sugallja, hogy azt az egyik nemzedék átadja a másiknak. A Tóra egyaránt szól nőkhöz és férfiakhoz: ”És Mózes felment I-tenhez, és szólította őt az Örökkévaló a hegyről mondván, így szólj Jákob házához (Rási, a Tóra egyik kiemelkedő magyarázója szerint ez nőkre vonatkozik) és add tudtára Izrael fiainak. (Rási szerint ez csak férfiakra vonatkozik).” (2Móz. 19. 3.)

Ezért van az a Tórában olvasható parancsolat, hogy össze kell gyűjteni az izraelitákat minden hetedik évben és létrehívni közöttük a Szövetség ismételt elfogadását, amely magában foglalja a nőket csakúgy, mint a férfiakat. Amennyiben a nők meg kell hogy tanulják és elfogadják a Tórát, akkor a férfiakhoz hasonlóan felelősséget kell hogy vállaljanak azért, hogy ők is átadják a Tórát a következő nemzedéknek, szülő a gyermeknek, tanító a tanulónak. Ez arra is utalás, hogy D’vorá az Örökkévaló engedélye folytán volt az első női bíró Izraelben.

A Tóra tanítása szerint, amelyet Celofhád lányaitól tanultunk, a nőknek nemcsak a Tórához van joguk, hanem ugyanúgy van részük Izrael szent földjéből is. A követelésük közvetlen eredménye az volt, hogy az Örökkévaló rájuk ruházta az örökösödés minden törvényét. Valójában a nők örökösödési joga ebből az esetből eredeztethető, olyan mértékben is, hogy ha egy apának bármilyen kis tulajdona is van, az a lányait is megilleti – még akkor is, ha a fiatalabb fiú kizárásával történik. (Ezzel a témával a Misná K’tubot 108b foglalkozik.)

   Azonban az, amit valójában tanulhatunk Celofhád lányaitól, nem más, mint Izrael földjének mélységes szeretete.