Midőn kivonulsz háborúba ellenséged ellen és az Örökkévaló, a te Istened kezedbe adja őt „  (V.M. 21/10- 11.)

Az ember legfontosabb háborúját ösztönei, vágyai ellen vívja meg nap-nap után.

„És megalkotta az Örökkévaló Isten az embert…” ( I.M. 2/7.) I-ten két, egymásnak feszülő belső erővel, jó és rossz ösztönnel teremtette az embert. Ezek az erők minden ember életének kihívásai. Választva jó és rossz között, feladat legyőzni a rossz ösztönét és követni a jót.

Elul hónap, a megtérés, önvizsgálat időszaka. A Talmud bölcsei az “ellenséged” kifejezést ebben az időszakban a rossz ösztön (jécer hárá) legyőzéseként értelmezik.

Bál Sém Tov (Rabbi Israel ben Eliezer 1698-1760) a haszidizmus megállapítója tanította: “A rossz ösztön elleni háborúban nem elégedhetünk meg azzal, ha “csak” legyőzzük ellenségünket. Foglyokat is kell ejtenünk, azaz rossz ösztönünket az i-tenszolgálat eszközévé kell tennünk. A rossz ösztön gyakrabban kitartóbb, mint a jó! Nagyobb hatásfokkal, igyekezettel, odaadással „teljesíti” küldetését. Ugyanezt az igyekezetet és odaadást kell használnunk az i-tenszolgálatban is”!

Hilél rabbi mondta: ”Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van értem? És ha én vagyok magamért, akkor ki vagyok én? És ha nem most, akkor mikor?” (Ávot 1/14.)  Kszáv Szofer (Abraham Szofér pozsonyi rabbi1815-1871) szerint Hilél rabbi misztikus kérdéssorozata éppen erre, az ember „rosszabb énjével” folytatott háborújára vonatkozik.

Menachem Mendel Morgenstern kocki rebbe (1787-1857) az előbbiek  logikai sorát követve   tanította, hogy amint a külső, úgy az ember belső, a „rossz ösztön ellensége” elleni  harc is hatásossága a  bátor kezdeményezésen múlik. “Ha nem ölbe tett kézzel várod, hogy rád támadjanak, hanem megelőződ ellenségedet, akkor lehet esélyed a győzelemre.” (“kezedbe adja Örökkévaló Istened”). A „rossz ösztönt” -tanítja a rabbi- “ha közel engedjük magunkhoz, akkor csak rendkívüli erőfeszítések árán szabadulhatunk” szorító karjából.

Rés Lákis mondja: „Az ember rossz ösztöne minden áron megpróbálja legyőzni őt. Ha az Örökkévaló nem segítene, lehetetlen volna visszaverni ezeket a támadásokat. (Szukot 52b)

„…Ha az Örökkévaló nem építi fel a házat, hiába vesződnek vele az építők, ha az Örökkévaló nem őrzi a várost hiába virraszt az őr.” (127 Zsolt/1.) A két szentírási állítást olvasva felvetődik a kérdés: kár harcolni vagy bármi erőfeszítést tenni ösztöneink ellen? Bízni és várni kell, hogy I-ten megvívja ezt a nagy háborút? Ellenkezőleg, az ember képessége teljes birtokában folyamatos küzdelmet kell folytatnia vágyai ellen- folytatja taítását tanítja Kszáv Szofér

„Aki jön, hogy megtisztítsa magát, azt megsegíti (az Ég)” (Sábát104a)

Így kap értelmet a fenti Hilél rabbi mondása- tanítja Kszáv Szofér. „Ha az ember önmaga nem tesz semmit és nem harcol ösztönei ellen akkor ki fog segíteni? „És ha én vagyok magamért, akkor ki vagyok én?” Tehát ha meg is tesszük az erőfeszítést rossz ösztöneink ellen önmagában nem elegendő! Kell hozzá I-ten segítsége is. „És ha nem most, mikor?” Senki nem mondhatja, hogy ezt a harcot el kell halasztani az ember idős korára.  Ugyanis idős korban vágya úgy is veszít lendületéből. Elég akkor visszatérni a Örökkévalóhoz. De boldog az a férfi, aki fizikai ereje teljes birtokában féli az Örökkévalót. Az idézet rész tehát így magyarázható: „ Amikor háborúba mész ellenséged, rossz ösztönöd ellen, ha harcolni kezdesz ellene, akkor „ az Örökkévaló, a te Istened a kezedbe adja őt”, „mert aki jön, hogy megtisztítsa magát, azt az Örökkévaló is megsegíti!”