Némileg rendhagyó módon folytatjuk az ismert zsidó sportolókról szóló sorozatunkat. Ezúttal nem nagy bajnokot mutatunk be, mégis sokat hallottak róla. A legendás MTK szurkolót az egész ország szerette, hiszen „ha ő egyszer kinyitotta a száját…”.
Saly Béla néven született Beregrákoson 1885. március 4-én, és 1965. június 15-én hunyt el immár Salamon Béla néven. Édesapja zsidó kisboltos volt. Hatéves korában Berettyószentmártonba költöztek, innen járt a három kilométerre lévő újfalusi elemi iskolába testvéreivel. Bátyja, Pál vitte Budapestre, hogy orvosnak tanuljon. A Wesselényi utcai izraelita iskolában Kann Gyula (a majdani kiváló színész, Kabos Gyula) volt a padtársa.
Szőke Szakáll Vonósnégyes című bohózatában vált igazán ismertté. Több filmben is játszott, aztán 1939-ben zsidó származása miatt megtiltották a színházi szereplést, 1945-ig csak az OMIKE Művészakció estélyein léphetett fel néha. A háború után is rendre az esetlen kisembert alakította, hatalmas sikerrel. Tőle tudjuk, hogy „Lepsénynél még megvolt”, de a Bogdányba nem vágyó Pomócsi bácsi szavai szintén szállóigévé váltak:
„ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni…”
Mi is beszéljünk, ám színház helyett a sportról. Salamon Béla gyerekkorától imádta a futballt és közismerten MTK szurkoló volt. Tanonckorában vett egy futball-labdát, és megalapította a Remény Futball Klubot, melynek nyilván ő volt a kapitánya. Csapatából néhány év elteltével többen is válogatottságig vitték, így Révész, Holics és Sebestyén. Illetve a legendás karikalábú csatár, Schlosser Imre, aki a Fradiban és az MTK-ban is játszott.
Talán alig ismert, hogy Salamon Bélának köszönhető, hogy a Ferencváros túlélte első krízisét, amikor 1945-ben meg akarták szüntetni a klubot, néhány hónapos nyilas elnöksége miatt. (Jaross Andor, a Sztójay-kabinet 1946-ban kivégezett belügyminisztere 1944-ben volt a Fradi elnöke). Salamon Béla kijelentette, hogy az odairányított nyilas vezér sohasem jelentette a Ferencvárost. Hozzátette, a klub vezetői és a játékosai is példamutatóan viselkedtek az üldöztetések alatt, ezért érthetetlen a megrágalmazásuk. S valóban, a vészterhes időkben az örök rivális, a Fradi tagjai álltak ki az MTK-ért! Így végül Salamon Béla közbenjárására a politika megkegyelmezett a Fradinak.
A fenti tényeket nem ártana figyelembe venniük a két klub mai szurkolóinak!
S hogy mekkora MTK szurkoló volt? Álljon itt egy korabeli vicc:
Az idős színész vasárnap délben felveszi a zakóját és mondja feleségének:
– Na, én megyek az MTK mérkőzésre.
– De uram én elkészítettem az ebédet!
– Az várhat, nekem a meccsen kell lennem!
– De uram, én már úgy gondolom, Ön jobban szereti az MTK-t, mint engem!
– Ön nagyon téved! Magánál még a Ferencvárost is jobban szeretem…
Egy vesztes MTK meccsről útban hazafelé a 28-as villamoson egy MTK szurkolónak csak annyit jegyzett meg, „ha valamit mondanék a meccsről, az nagyon durva lenne.”
Örökrangadók alkalmával, amikor megkérdezték tőle az egyik lapban, mi lesz az eredmény, azt felelte: „Bízom az aranylábú fiúkban, nem tagadom, kimondom kerekperec: igazságos döntetlent várok!”
Előbb Orth, majd egykori csapattársa, Schlosser számított kedvencének, míg a háború után Sándor Csikarral ápolt barátságot. Nem csak a labdarúgást szerette, az ökölvívó olimpiai bajnok, Török (Béka) Gyula a következő történetet mesélte:
– Habzsoltam az életet. Bármit kértem megtették. Bementünk az MTK-ba, a Bajza utcába, ott a Salamon Béla bácsi megkérdezte, Béka győzöl? Persze hogy győzök, mondtam, erre levette a kalapját, és körbejárt a Békának pénzért.
