Pár nappal ezelőtt köszöntött be Ros Hásáná, és kezdetét vette az 5784-es év. De nem csak az új zsinagógai év vette kezdetét, hanem a félelmetes napok sora is elkezdődött. Jom Kippur, más kiejtéssel Jaum Kippur vagy Jonkipper, az engesztelés napja. A zsidó év nagy napja, amely nap teljesen az önvizsgálatnak és a belső megtérésnek van szentelve, ez Sábát sábáton, a szombatok szombatja. Jom Kippur tisri hónap, az újév első hónapjának tizedik napjára esik.
Már az újév első napján felbukkan Jom Kippur gondolata. Mintegy előkészítőleg, hiszen Ros Hásáná, a kürtfújás napja, ami az alvókat mély álmukból felriasztja. Az Ö-rökkévaló előtt akkor ott fekszenek az égi könyvek, s benne feljegyezve minden ember neve, és minden ember minden cselekedete. Tehát a Ros Hásánával elkezdődik valami, és ezt a Jom Kippur fejezi be. Ros Hásánákor beírattatunk, Jom Kippurkor pecsétet kapunk. Ez a két nap az eleje illetve a vége annak a tíznapos időszaknak, amit a tíz bűnbánati napnak, jámim noráimnak, szó szerinti fordításban félelmetes napoknak nevezünk.
Jom Kippur napján legyünk szigorú bírái önmagunknak! Mindent megfelelően csináltunk? Zsidóként éltünk? Eleget tettünk emberhez méltón a kötelességeinknek? Ítéljük meg magunkat! Nem elég annyi, hogy mások dicsérnek-e vagy éppen korholnak bennünket.
Az Ö-rökkévaló mércéjével próbáljuk meg mérni magunkat! Vajon kiálljuk a „próbát” előtte? Ne feledjük, az Ö-rökkévaló az, akinek a szeretete kimeríthetetlen, irgalma végtelen és örök.
Ha úgy érezzük, hogy van miért, kérjünk bocsánatot! Őszintén és egyenesen, valódi megbánással. Embertársainktól és az Ö-rökkévalótól egyaránt. De ne feledjük! Senki nem élhet vissza és nem alázhat meg bennünket, amikor bocsánatkéréssel fordulunk felé. Mint, ahogy mi sem alázhatunk meg senkit, aki őszintén, mély megbánással áll elénk, hogy bocsánatot kérjen! Ha már bocsánatot kértünk, de nem kaptunk választ, akkor még kétszer próbáljuk meg. Ha nem bocsátanak meg nekünk, akkor az onnantól kezdve nem a mi sarunk. Erre gondolok, amikor megalázásról beszélek.
Jom Kippur, az engesztelés napja elnevezés a kápárá nevű szertartásból ered.
Régi zsidó szokás a Jom Kippurt megelőző napon tartott kápárá szertartás, mely a tisztaságot, a bűntől való mentesítést, megszabadulást szolgálja. Ennek során a férfiak egy kakast, a nők egy tyúkot forgatnak meg háromszor a fejük fölött. Várandós asszonyok egy kakast és egy tyúkot is megforgatnak a fejük felett, így adva át nekik szimbolikusan a bűneiket, majd utána az állatot levágják. Vannak, akik ezt a szertartást a szegényeknek adott adománnyal, a cedákával helyettesítik, de Izraelben sokan tartják magukat a kápárá hagyományához.
Erev Jom Kippurnak, vagyis az ünnep estéjének külön neve van, Kol Nidré, melynek fordítása így hangzik: minden fogadalom.
A Kol Nidré valójában nem is imádság, inkább egy ünnepélyes nyilatkozat, amely az esztendő során meggondolatlanul tett fogadalmak és ígéretek feloldását szolgálja. Tehát szokás a fogadalmakat, ígéreteket három tanú jelenlétében feloldani, és bocsánatot kérni embertársainktól, mert az Ö-rökkévaló az ellene elkövetett vétkeket Jom Kippurkor megbocsátja, de az egymás elleni vétkeket nem törli el mindaddig, míg az ember meg nem követi embertársát. Bocsánatot kérni bárkitől csakis őszintén, mély megbánással lehet. A hanyagul odavetetett bocsánat, megkockáztatom még sértő is lehet, de az biztos, hogy célját nem éri el!
Ha őszintén bocsánatot kérnek tőlünk, azt illik elfogadni. Nem alázhatunk meg senkit azzal, hogy könyörögjenek nekünk a bocsánatért! Éppen ezért, ha háromszor, őszintén bocsánatot kértünk, és vélt vagy valós haragosunk még mindig hajthatatlan és nem fogadja el a bocsánatkérésünket, akkor hagyjuk.
Ugyanis ezek után bocsánatkérésünket elfogadottnak kell tekinteni, mert mi mindent megtettünk a helyzet normalizálásáért, rendbehozataláért. A felelősség innentől kezdve már nem a miénk, hanem azé az emberé, aki nem fogadta el kérésünket.
Jom Kippurról mégis az első, ami egyből eszünkbe jut, az a 25 órás szigorú böjt.
Az ember szenved és panaszkodik, imádkozik, böjtöléssel könyörög, az Ö-rökkévalót kéri, hogy hárítsa el a bajt a feje fölül. Böjt és ima egymáshoz tartozó fogalmak. Ez megjelenik az imáinkban, szokásainkban, mindennapjainkban. Sem ételt, sem italt nem fogyasztunk. Nem viselünk bőrből készült cipőt. Nem használunk illatszereket, nem sminkeljük magunkat. Szokás a temetőbe is kilátogatni, felkeresni az elhunytak sírját, emlékeztetni önmagunkat a halálra, mely a bűnök eredménye. Hagyományosan az igaz emberek sírjait látogatjuk meg és kérjük közbenjárásukat érdekünkben az Égi Bíróság előtt. Ilyenkor a szokásosnál több adományt adunk szem előtt tartva, hogy a jótékonyság megment a haláltól.
Az ünnep beköszönte előtti délután szokás, hogy könnyű, nem fűszeres ennivalókból álló ételeket fogyasztunk. Kissé furcsának tűnhet, hogy pont a 25 órás nagyböjt előtt ételekről beszélünk, de azt tartja a hagyomány, hogy aki sokat eszik nagyböjt előtt, az olyan, mintha két napot böjtölt volna!
A böjtöt megelőző étkezésnek külön neve van: szeudá máfszeket, azaz elválasztó lakoma, vagy elválasztó étkezés. A böjtöt megelőző napokban már oda kell figyelni a vízivásra, és csökkenteni a koffein valamint az alkohol fogyasztását, mert mindkettő vizet von el a szervezetünktől. Érdemes könnyű, nem túl zsíros, nehéz ételeket készíteni és azokat feltálalni. Tartózkodjunk a túlzottan sós és fűszeres ennivalók fogyasztásától. Természetesen, hogy mit, miből, és mennyit fogyasztunk, mindig tőlünk függ. Van olyan szokás, hogy csak egyfajta ételt esznek, például sült húst zöldségekkel. De más szokást követők például egy komplett, hagyományos étkezést tartanak, levessel, második fogással és desszerttel. Ebben az esetben, ha nagyobb adagot készítünk a böjt utáni vacsorához már „csak” melegíteni és tálalni kell az ételt. Én ezt a szokást követem.
Az én menüm a következő lesz:
- Húsleves gazdagon
- Zellermártás
- Vadas mártás zsemlegombóccal
- Piskóta (meggyel)
- Mézes kuglóf
Húsleves gazdagon
Hozzávalók (változó arányban):
- csirke vagy pulykahús (comb, levesaprólék, nyak)
- sárgarépa
- petrezselyem
- vöröshagyma
- paszternák
- karalábé
- zeller
- karfiol
- paprika
- paradicsom
- pár fokhagymagerezd
- kelbimbó vagy egy kis darab kelkáposzta
- pár fej gomba
Elkészítés:
A zöldségeket megtisztítom és darabolom. A húst szintén megmosom, majd fazékba teszem, mindent egyszerre és hideg vízzel felöntöm. Felforralom, majd kevés hideg vizet öntök hozzá, ezzel megállítom a forrást, hogy a képződött habot le tudjam szedni. Majd sokkal kisebb hőfokon, mintegy csak „pöszörögtetem” a levest. Éppen, hogy csak főjön, nagyon gyengén forrjon. Ha szükség van rá, a későbbiekben pótoljuk az elfőtt levet. Én mindig hideg vizet öntök hozzá ebben az esetben. Befűszerezem a levest. Sózom, borsozom, petrezselyemzöldet és zellerzöldet, házi készítésű ételízesítőt teszek bele és készre főzöm. A főtt húst a mártásokkal tálalom.
Hamis vadasmártás
A levesben főtt zöldségeket (mindenből használok hozzá) egy külön edénybe kiszedem és egy kevés lé hozzáadásával pürésítem, azaz egyszerűen leturmixolom. Adok hozzá mustárt, esetleg fokhagymakrémet, kevés cukrot, ha kell, újra sózom és borsozom. Felforralom és további leves hozzáadásával beállítom a mártás sűrűségét.
Vadasmártás, ahogyan én szeretem
Hozzávalók:
- 2 db nagyobb vöröshagyma
- 50 dkg sárgarépa
- 10 dkg fehérrépa
- 15 dkg zeller
- 0,5 dl étolaj
- 2 kanál cukor
- 2-3 db babérlevél
- mustár
- só
- bors
Elkészítés: a zöldségeket megtisztítom, karikára vágom. A zellert nagylyukú reszelőn lereszelem, a hagymát tisztítás után cikkekre vágom. Egy teflonedényben olajat hevítek és beleszórom a cukrot, karamellizálom, nagyon vigyázva, hogy ne égjen meg, mert akkor keserű lesz! Beleszórom a cikkekre vágott hagymát és a karikára vágott zöldségeket. Kicsit párolom, majd hozzáadom a lereszelt zellert is. Kevés húslevest vagy másodlevet önthetünk alá, adjuk hozzá a babérleveleket és pároljuk tovább. Ha puhára főttek a zöldségek, turmixoljuk le a mártás alapját és ízesítsük be. Azaz adjunk hozzá mustárt, ha szükséges még cukrot, sózzuk és borsozzuk. Mivel húsos ételekhez készítem, így a tejföl kimarad, ezért ha túl sűrű lenne a mártás, akkor még húslével húzom fel és így állítom be a sűrűséget.
Zsemlegombóc
Hozzávalók:
- 6 db vizes zsemle
- tojás
- liszt
- só
- apróra vágott petrezselyem
Elkészítés: a zsemlét felkockázom és tepsibe téve sütőben megpirítom. A tojásból a liszttel, és ha kell kevés vízzel (én inkább több tojást adok hozzá), sóval és az apróra vágott petrezselyemmel nokedlitésztát készítek. Majd belekeverem a megpirított zsemlekockákat. Kanállal forró vízbe „szaggatom”, ha feljön, pár percet főzöm és kiszedem.
Zellermártás
Hozzávalók:
- 1 db kisebb fej zeller
- liszt
- olaj
- húsleves vagy másodlé
Elkészítés: a zellert megtisztítom, és nagylyukú reszelőn lereszelem. Egy lábosba olajat öntök és beleteszem a zellert, párolni kezdem, és mikor szép barnás színt kap, meghintem liszttel és felöntöm a húslevessel vagy a másodlével. (A másodlé, mikor kevesebb húslevesünk van, egyszerűen felöntjük vízzel, de mindenképpen forraljuk fel az ételt, amihez felhasználjuk!) Annyit adok hozzá, hogy a kívánt sűrűségű mártást kapjam.
Mézes kuglóf
Hozzávalók:
- 2 tojás
- 1 pohár méz
- 1 pohár cukor
- fél pohár olaj
- 2 pohár liszt
- 1 kávéskanál sütőpor
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- 2 evőkanál kakaópor
- 1 pohár forró víz.
(a pohár esetünkben 2,5 dl-es)
Elkészítés: A folyékony hozzávalókat egy tálba tesszük, és jól kikeverjük, majd hozzáadjuk lassú keverés mellett a száraz adalékokat. Mikor összeállt a tészta, lassanként hozzáadjuk a forró vizet, és tovább keverjük. A tésztát kikent és lisztezett kuglófformába öntjük, és 175 fokon 25-30 percig sütjük. Mindenképpen végezzünk tűpróbát, hogy megsült-e a kuglófunk. Mikor kihűlt, porcukorral meghintjük.
Piskóta (olajos)
Hozzávalók:
- 6 db tojás
- 25 dkg cukor
- 25 dkg finomliszt, 7 evőkanál napraforgó olaj
- fél teáskanál sütőpor vagy szódabikarbóna
- 1 csipet só
Elkészítés: A tojások fehérjét verjük fel a sóval, majd két részletben adjuk hozzá a cukrot és verjük tovább kemény habbá. Beletesszük a tojások sárgáját, az olajat és a sütőport vagy szódabikarbónát, amivel tovább keverjük, de csak addig, amíg a tojássárga és az olaj teljesen elkeveredik a fehérjében. Végül kanállal óvatosan beleforgatjuk a lisztet, hogy a hab ne törjön meg. Kivajazott, lisztezett tepsibe öntjük, elsimítjuk, és 180 fokon, kb. 25 perc alatt aranybarnára sütjük. A sütési idő mindig körülbelüli, hiszen minden sütő más és más.
Néhány gyakorlati tanácsot szeretnék megosztani, bár mindenki úgy cselekedjen, ahogy neki a legkényelmesebb és legmegfelelőbb! Első és legfontosabb, hogy abban az esetben böjtöljünk, ha egészségi állapotunk ezt megengedi! Ha bármilyen betegséggel küzdünk, kérjük ki rabbink, orvosunk véleményét is.
Mindenképp figyeljünk testünk vészjelzéseire!
A következők esetében feltétlenül hagyjuk abba, törjük meg a böjtöt:
- Elmosódott látás vagy erős fejfájás
- Extrém fáradtság
- Extrém elgyengülés
- Szédülés
- Erős izzadás, mely utalhat a vércukorszintünk leesésére
- Bármi, ami az átlagos állapotunktól eltérő lehet!
Ha ezek közül bármelyik is jelentkezik, azonnal forduljunk orvosunkhoz!
Ha meg kell törnünk a böjtöt és ételt vagy italt kell magunkhoz vennünk, azt mindenképp fokozatosan tegyük és ne hirtelen! Lassan, kortyolva igyunk, és pár falatot együnk, majd várjunk pár percet, és csak ezután folytassuk az étkezést vagy az ivást.
Mindenkinek könnyű böjtöt és jó pecsétet kívánok!
