Az utóbbi hetekben az Izraelben folyó háború okán sűrűn szerepelt a sajtóban és a televízióban a kék-fehér lobogó, közepén a hatágú csillaggal. Ebben az írásban arról lesz szó, mikortól ismert a Dávid csillag, és vajon mindig zsidó szimbólum volt-e?
Az első megjelenéséről nincsenek pontos adatok, de azt be kell vallanunk, hogy eredetileg nem a zsidósághoz kötődött. Az ammoniták és a föníciaiak is ismerhették, ám vannak, akik a brahmanizmusból származtatják.
Mit jelképez a hatágú csillag? Attól függ, kit kérdezünk. Egyes asztrológusok például a Naptól számított hatodik bolygóval, a Szaturnusszal hozták összefüggésbe. Más értelmezések szerint a csúcsára állított háromszög a férfi, míg a csúcsával felfelé mutató a női nem jelképe, a kettő mintegy kiegészíti egymást. A 2019-ben elhunyt, konspirációs elméleteiről elhíresült Texe William Marrs amerikai író és rádiós műsorvezető viszont halála után megjelent könyvében a hatágú csillag és a sátán közötti, véleménye szerint szembetűnő kapcsolatra hívja fel az olvasók figyelmét. Elég talán idézni a könyv sokat eláruló címét: „A hatágú csillag összeesküvése: Szemfelnyitó kinyilatkoztatások és tiltott tudnivalók Izraelről, a zsidókról, a cionizmusról és a Rothschild családról”.
Hétköznapibb magyarázatok a héber elnevezést – magen Dávid –, amelynek fordítása: Dávid pajzsa, a legegyszerűbb módon értelmezik, mégpedig úgy, hogy Dávid király katonái hexagram alakú pajzzsal védték magukat, vagy talán ez a hatágú jelkép volt bevésve a pajzsuk közepébe. A feltevés érdekes, de semmiféle régészeti lelet nem erősíti meg, sőt egyes vélemények szerint a pajzsok dísze abban a korban inkább a hétágú menóra lehetett. Annyi bizonyos, hogy szélesebb zsidó körökben a hatágú csillag a középkori Európában vált ismertté; eleinte misztikus jelképként bukkant fel a Salamon pecsétjeként számontartott ötágú társa mellett. Gyakran fordult elő kabbalisztikus írásokban, aztán díszítő elemként megjelent mezuzákon, imakendőkön, imaszíjakon és egyéb kegytárgyakon, sírköveken, valamint a zsinagógák falain. A cionista mozgalom jelképévé választotta: 1891-ben tervezték meg zászlójukat, amely 1948. október 28-tól hivatalosan Izrael nemzeti lobogója lett. A csillag piros változata 1930-ban lett a Mágen Dávid Adom (röviden: MAD’A), Izrael nemzeti mentőszolgálata jelképe. Más nemzetek zászlóin is felbukkan: Burundi lobogóján három van belőle, Észak-Írország régi zászlójának a középpontjában is láthattuk egyet.
Szomorú történelmi tény, hogy a hatágú sárga csillag a nácik rendelkezései után lett ismert világszerte…
Zsidó felfogás szerint is több értelmezést olvashatunk arra, mit jelképez Dávid csillaga; amiket itt felsorolok, mindegyik elfogadott. A hat csúcs az ókori felfogásnak megfelelően a világ hat kiterjedését mutatja: jobbra, balra, fent, lent, elöl és hátul. (Meg kell jegyezni, hogy szukkotkor az ünnepi csokrot ugyancsak ebbe a hat irányba lengetjük.) A csillag hét belső, egymástól elválasztott tere a teremtés hét napját jelképezi – természetesen a középső, a legnagyobb a szombati nyugalom szimbóluma. Az idom 12 éle nem más, mint Izrael 12 törzse.
Raj Tamás főrabbi (1940-2010), aki egyben nagytudású történész is volt, szép magyarázatot ír le az Új Élet 1986. november 1-jei számában. Az Atyák bölcs mondásai első szakaszának elején olvashatjuk Simeon, az igazságos mondását: „Három dolgon áll a világ: a Tórán, az istenszolgálaton és a szeretet gyakorlásán.” Ezek megvalósítása az emberen múlik, ez a három dolog alkotja a felfelé mutató háromszöget. A lefelé mutató összetevői pedig az igazság, a törvény és a béke, ezek az isteni alkotórészek. „S ha a két háromszög egymásra talál: az igazság és a Tóra, a törvény és az istenszolgálat, a béke és a szeretet, akkor nyugodt boldogságban, harmóniában élhet az emberiség.”
