Jonathan Bines Emmy-díjra jelölt humorista és író kezdeményezésére sok család vetett véget az egyszer használatos műanyagok felhasználásának.
Tikkun Olam, vagyis szabad fordításban zsidó társadalmi felelősségvállalás – ez a gondolat foglalkoztatja a híres vígjáték-írót egyre jobban. Jonathan Bines mellékállásban ugyanis környezetvédelmi aktivista; a Reboot nevű kulturális civil szervezettel együtt elindított egy környezetvédelmi kezdeményezést. A cél, hogy Pészach környékén egy zsidó család se használjon egyszer használatos műanyagot. A Pészach angolul Passover, a kezdeményezés neve plasztikusan Plastover (Túl a műanyagon) lett.
A kezdeményezés érdekes kortárs vetületét adja a tíz csapásnak.
„Van egy 12 éves fiam, az ő ötltet, hogy idén, Pészach alkalmával ne vegyünk semmit olyat, ami egyszer használatos műanyagot tartalmaz. Csodás ötletnek tartottam, így jött tétre a kivonulás a műanyag szemétből ötlete” – mesélte Bines a Jewish Journalnak. „Ez a projekt a Pészach erejét használja arra, hogy a műanyag felhasználásának csökkentésével megmentsünk a bolygónkat. A Kivonulás is az első lépéssel kezdődött; hiszünk abban, hogy a Plastover ráállít bennünket az útra, amivel igazi hatást érhetünk el.”
A műanyagnak rengeteg felhasználási módja van, de a túl használata katasztrofális következményekkel jár már most – nem csak a környezetünkre, de az emberiségre is. A National Geographic 2019 júliusi beszámolója szerint az összes legyártott műanyag fele az utóbbi 15 évben keletkezett. A műanyag gyártása exponenciálisan nő, az 1950-es 2,3 millió tonnáról 2015-re 448 millió tonnára. 2050-re a termelés a duplájára nőhet. – írta a National Geographic.
Jonathan Bines és a Reboot-hálózat emiatt azzal a felhívással fordult mindenkihez, hogy az idei Pészachra váljon egy kicsit függetlenné a műanyagtól. Ahogy a zsidók nem esznek kovászos kenyeret („hametzet”) Pészach alkalmával, úgy képesek arra is, hogy ne használjanak műanyag zacskót, szívószálat, celofánt, műanyag csomagolóanyagot, vagy elviteles dobozt – ez a Plastover célja. A Reboot nevű civil szervezet közölte: hisznek benne, a műanyag minél kevesebb felhasználása a zsidó társadalmi felelősségvállaláshoz tartozik és egyben a praktikus és szükséges. Emiatt a Reboot újrainterpretálta a Kivonulást Egyiptomból: a tíz csapás helyét átvette a „A műanyag tíz csapása”. Az eredeti tíz csapás mintájára elképzelték, milyen lehet, ha a műanyag szemét már nem fér el sehova. Ehhez nem is kellett messzire menniük, hiszen már most vannak felvételek arról, ahogy az óceánon műanyag szemétből szigetek képződnek. Így ahelyett, hogy a Nílus vérré változna, az óceánok válnak szeméttárolóvá. A Reboot elképzelésében minden egyes csapásra valamilyen helyes cselekedet a válasz, például, hogy az emberek a műanyagot űzik ki az életükből.
A járvány miatt ez a Pészach egészen máshogy néz ki, mint a korábbiak. David Katznelson a Reboot vezetője szerint a járvány-Pészach jó alkalom arra, hogy változtassunk a régi szokásainkon, hogy modernizáljuk a Pészach rituáléit és átalakítsuk az egész ünnepet olyasmibe, ami jövőbe mutató és ami cselekvésre indít. „A Reboot célja, hogy a zsidó történeteket, tradíciókat és szertartásokat felhasználva lehetőséget villantson fel a zsidók és barátaik számára arra, hogy inspiráljon, hogy összekössön bennünket” – mondta a Reboot vezetője. „A Plastover mögött elgondolás az, hogy meg kell értenünk: véges a bolygónk teherbírása, nem bírja az emberiség környezeti terhelését. Végig kell gondolnunk, hogyan változtassunk a szokásainkon és ezzel hogyan mentsük meg a világunkat. A Plastover hihetetlen lehetőség, hogy egy ősi zsidó tradíciót relevánssá tegyünk a jelenben és megváltoztassuk a jövőt.”
Az asztalunknál a szemét
A Reboot egyik tagja, Olivia Guterson detroiti művész az akció keretében, “At Our Table” címmel installációt készített a Museum of Contemporary Art Detroit (MOCAD, a Detroiti Kortárs Művészet Múzeuma) egyik termébe: a körülbelül 6 méter hosszú Széder-asztal az egyszer használatos műanyagok környezetromboló hatását mutatja be. A művész azt mondta a kiállításról: évek óta cipeli magával a műanyagot és a karantén-időszakban vette észre, hogy mániákusan szedegeti fel az eldobált szemetet az utcán az emberek után. A művész ezekből készítette el a kiállítást. Azt mondta: a művészeti projekt remek alkalom, hogy megmutassa az identitása más aspektusait is. „Úgy járkálok a világban, mint az a „másik nő”, mivel színes bőrű vagyok. Ritkán tudok beszélni a zsidó identitásomról, úgyhogy nagyon izgatott vagyok, hiszen ezzel a művészeti projekttel megmutathatom azt is” – mondta Olivia Guterson. Felhívta a figyelmet, hogy a műanyaggyártás a színesbőrűeket és a szegényeket sokkal súlyosabban érinti, mint a többi társadalmi csoportot. A műanyaggyárak szegényebb környékeken vannak, az előre csomagolt, olcsó ételek műanyagban várják, hogy megegyék őket. Az eldobott szemetet a szegény környékekről lassabban viszik el, vagy sehogy. „A mikroműanyag már annyira elterjedt, hogy belélegezzük, megisszuk. A színesbőrű közösségek ezt sokkal jobban elszenvedik” – mondta a művész.
Olivia Guterson természetesen megszervezte, hogy a kiállítás végén az (újra)felhasznált műanyagot ismét felhasználják, úgynevezett öko-téglát gyártanak belőlük, amiből a kerti ágyások készülnek később. A művész ehhez a HAZON nevű civil szervezettel társult, akik a környéken műanyaggyűjtő szemeteseket állítanak fel.
Teljes mértékben újra kell használnunk a szemetet… bármilyen módon, hogy megszabaduljunk a műanyagtól – mondta a művész.
Ahogy a Széder-asztal átalakul kerti ágyássá, teljesen alkalmas arra, hogy átbeszéljük, milyen szerepet szánunk a szemétnek a világukban. A dolgok újra meg újra felhasználhatóak – mondta Olivia Guterson.
A detroiti zsidó közösség a MOCAD területén, kint, biztonságban nézheti meg a kiállítást egészen április 5-ig. Nekünk, akik kis eséllyel jutunk el Detroitba mostanság, az online verzió elérhető. Guterson abban bízik, hogy a kiállítás cselekvésre sarkalja majd azokat is, akik eddig passzívan nézték, ahogy a környezetük elpusztul körülöttük, pláne, ha ezt a művészet nyelvén mutatja be nekik. „Az installáció szemétből készült, tönkreteszi a környezetünket. A művészet alkalmat ad arra, hogy megbeszéljük a közös dolgainkat. Mód arra, hogy egymást tanítsuk anélkül, hogy megszégyenítenénk egymást. Nem könnyű mindig azt mondani: Hé, ne vidd már el azt az üdítős dobozt a szemetesig, ne dobd el már itt az utca közepén. Így közvetíteni tudom ezt az üzenetet, kreatív és izgalmas módon” – mondta a művész.
Egy szekuláris család mit tegyen?
A Jewish Journal bemutat egy családot Los Angelesben, akik a Reboot tagjai 2010 óta. Tarah Malhotra-Feinberg, felesége és 5 éves ikerlányaik úgy vesznek részt a Plastoverben, hogy nem igazán érzik magukat vallásosnak, de néha még zsidónak sem. „Keressük az alkalmat, hogy a gyerekeinknek környezeti felelősségtudatot adjunk át. Olyan mozgalmat kerestünk, amelyben valódi hatást tudunk elérni, nem csak beszélünk ezekről a dolgokról. Ugyanakkor azt szeretnénk, ha mindezt lehetne könnyeden, interaktív módon csinálni” – mesélte a családfő a Journalnak, aki elmondta, hogy a Plastover ötlete remek módszer, hogy csökkentsék a szemét mennyiségét és elkezdjenek csinálni is valamit a bolygónk megmentéséért. „Igazából szekuláris, vegyes család vagyunk, mindenféle vallásból és mindenféle bőrszínnel, nemzetiséggel. Néha nehézséget okoz, hogy az összes hitbéli és kulturális dolgot ki tudjuk egyensúlyozni úgy, hogy senki se érezze magát kívülállónak a családban. Ha megtaláljuk a módját, hogyan lehet ezeket az ősi bölcsességeket, hagyományokat modern társadalmi ügyekhez párosítani, az egyetemessé, örökké teszi őket. Ugyanakkor egy ötéves számára is emészthetőbb az egész” – mondták a szülők. „Nem azt kérjük az emberektől, hogy gyűjtsenek össze minden műanyagot és dobják ki. Csak azt kérjük, hogy egyéni felelősségük tudatában változtassanak kissé a szokásaikon. Mi döntjük el, miből mennyit fogyasztunk.
A Plastover segít felhíni a figyelmet, hogy változtatnunk kell azon, hogy nem kontrolláljuk a műanyag-fogyasztásunkat és a műanyagszemét-termelésünket.”
Tudjon meg többet a Plastoverről itt (angolul).
