Az 1848-49-es szabadságharc 176. évfordulója alkalmából belelapoztunk a múlt századi zsidó sajtóba, hogy böngésszünk a hitsorsosaink szerepéről írt cikkek között. A jelen írásban felsorakoztatott adatok és hivatkozások csak a fellelhető anyag elenyésző részét képezik; mindössze ízelítőnek és egyben kegyeletteljes főhajtásnak szántuk.

 

1914. március 22-én az Egyenlőség című lap „Az irsai zsidók a szabadságharcban” címmel közölt megemlékezést. A cikk egy okiratra hivatkozik, amelyben Laczó György bíró 1849. július 5-én este 7 órakor(!) utasította a helyi hitközség elöljáróit, hogy „esteli tíz órára” írják össze a fegyveres szolgálatra alkalmas egyéneket. Talán túlbuzgalomból, talán félreértésből az elöljárók egy teljes, 103 hitközségi tagot tartalmazó listát adtak át (beleértve a nőket és a gyerekeket), amelyben 25 hadra fogható fiatalember neve szerepelt. Aztán a szabadságharc bukása után, amikor immár Haynau parancsára „a forradalmi táborban valami katonai szolgálatot teljesítettek” névsorát kellett összeállítani, a 25-ből már csak három személy élt a községben. Ezeket név szerint felsorolja a cikk:

„Czeizler Adolf, 16 éves, kereskedő, jóviseletű, önkéntes, elment 1848. aug. 22-én, visszajött 1849. szept. 16-án, közhonvéd volt.

Baskó Farkas, 19 éves, aprólékos-kereskedő, jóviseletű, önkéntes, elment 1848. aug. 18-án, visszajött 1849. szept. 16-án, huszár volt.

Rasdovitz Salamon, 19 éves, ronggyal kereskedő, jóviseletű, önkéntes, elment 1848. aug. 20-án, visszajött 1849. szeptember 12-én, közhonvéd volt.”

A szabadságharc zsidó hősei a magyar irodalomban címmel írt tanulmányt Vidor Pál a Magyar Zsidó Szemle 1929-es számában. Többek között Tóth Endre Névtelen hősök című dalművének tartalmával ismerteti meg az olvasót és egy hőssel, akinek ismert a neve: Gescheit Iczignek hívták.  „A név még régi, a név még idegen, de a lélek, az álom és a szívnek dobbanása már magyar” – írja róla. Iczig amolyan népi hős módján ad karakán választ egy magyarkodó, nem éppen zsidóbarát szereplőn keresztül az övéit lenézőknek:

 

Soh’se duljon-fuljon kend,

Ez a jött-ment mást teend.

Kend maradjon idehaza,

S legyen kedvesebb a hasa,

Mint a szegény magyar haza!

Ez a jött-ment zsidó pedig

Honvédnek áll s felesküszik.

Éljen a haza!

 

 

Ismertebb hősök is felbukkannak a tanulmányban, mint például Jókai Mór regényalakja, a tragikus sorsú hithű zsidó, Negrotin kapitány (A mi lengyelünk). Ugyancsak Jókai által megörökített személy Holländer bácsi, aki Klapka György megbízásából amolyan pénztárnok volt, és a neki járó fizetést bennhagyta a kasszában. És megjelenik Heim Poldi is, Herczeg Ferenc: A hét sváb című regényének alakja.

 

23 makói és csanádi honvéd nevét sorolja fel a Magyar Zsidók Lapja 1939. március 9-i számában, megjegyezve:

„Az Árva János főlevéltáros és Löwenbach Benedek bizottsági tag által kikeresett adatok eredetijei szerkesztőségünkben megtekinthetők.”

Ugyanitt közlik a szarvasi zsidó honvédújoncok, nemzetőrök és az 1849 júniusában hadikórházban ápolt honvédek neveit.

 

A kutatások helyi és országos szinten a mai napig folynak. 2012-ben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum rendezett nagyszabású konferenciát A magyarországi zsidóság az 1848-1849. évi forradalomban és szabadságharcban címmel. Hende Csaba akkori honvédelmi miniszter kérdése különös hangsúlyt kap az idén, amikor egy hónap múlva a magyarországi zsidóság gettóba zárásának 80. évfordulójára emlékezünk:

„Megeshetett volna-e velünk a soá szégyene, ha a haza minden egyes polgára tudná, hogy a zsidó emberek a nemzettel együtt harcoltak, és életüket adták a magyar szabadságért”?