1970-ben a Jerry Hopper rendezte Madron volt az első westernfilm, amelyet Izraelben forgattak, bár a cselekmény nem ott, hanem a vadnyugaton játszódik. Ezt követte 1974-ben, Ted Kotchef rendezésében a Billy Two Hats, amely magyarul A hölgy és a bandita címet kapta. Két hollywoodi nagyság, Gregory Peck és Jack Warden mellett szerepelt benne Desi Arnaz Jr. is, aki akkoriban a már sztárként elkönyvelt Liza Minnellivel állt kapcsolatban. Mindez nem segített, mert a film nem aratott nagy sikert sem a közönség, sem a kritikusok körében, mégis sokat elárul arról a korszakról, amelyben Hollywood megpróbált szorosabb kapcsolatot kiépíteni a Szentfölddel.
1972 októberében Herzlián, a Sharon Hotelben rendkívüli sajtófogadást tartottak, amelyről az Al ha’mismar című napilap tudósítója azt írta, hogy az izraeli filmgyártás összes nagyágyúja ott volt, hogy üdvözöljék az ígéretes kezdeményezést. És miután a hatvanas évektől Olaszországban készített westernfilmeknek a „spagetti” jelzőt adták, A hölgy és a bandita stílszerűen pászkawestern lett.
A felvételek két hónapon át folytak nagylétszámú izraeli stáb és két helyi színész részvételével. Az egyik Zeev Berlinsky volt (következő képünkön), a tel-avivi Cameri színház egyik alapító tagja. A forgatás után azt nyilatkozta, hogy igen nagy élmény volt számára, mikor a világhírű Gregory Peck a felvételek során többször lelőtte. Peck dublőrje, Gadi Katz volt a másik izraeli, akit kezdetben amolyan mindenes idegenvezetőnek fogadtak fel, majd miután feltűnt hasonlósága a főszereplőhöz, előléptették dublőrré. A dolog nem lepte meg, mesélte, mert amikor Amerikában járt, a hasonlóságnak köszönhetően többször megállították az utcán, hogy autogrammot kérjenek tőle.
Gregory Peck igen jó véleménnyel volt az ország természeti adottságairól. A Vörös tenger melletti Eilat városát úgy mutatta be, hogy ott egyben megtalálhatók Colorado, Arizona, Wyoming és Kalifornia jellemzői. Ő is, gyerekei is többször ellátogattak a forgatás után Izraelbe.
A Szentföld mindig kedvelt helye volt a filmeseknek, maguk a Lumiere testvérek is forgattak itt. Aztán az állam kikiáltása után a hazai filmipar is megtette az első lépéseket a többi iparághoz hasonlóan. Az ismertséget a Leon Uris regényéből írt, Izraelben és Cipruson forgatott, 1960-ban bemutatott Exodus című amerikai film hozta meg Paul Newman főszereplésével.
1966-ban Alexander Hacohen producer vadnyugati stílusú filmváros felépítésére kapott engedélyt Eilat közelében. A kezdeményezés kudarcot vallott, mivel fennállásának néhány éve alatt mindössze három filmet forgattak. 1971-ben a filmváros leégett, és Hacohen elmenekült az országból a felvett kölcsönök törlesztése elől. A nyolcvanas években Menachem Golan és Yoram Globus által Neve Ilan településen létrehozott stúdió sem tett eleget az elvárásoknak. Az 1983-ban Brooke Shields-szel bemutatott Szahara, ’86-ban a Delta kommandó Chuck Norris-szal vagy a ’87-es Túl a csúcson Sylvester Stallone főszereplésével azonban szép bevételt hozott Izraelnek, mint részleges forgatási helyszínnek. Menachem Golan mindhárom filmnek részese volt rendezőként, producerként vagy forgatókönyvíróként. 2000-ben Brad Pitt tervezett filmezést Izraelben, de a kitört második intifáda miatt a terv meghiúsult. Az ok mai olvasatban még inkább érthető: a biztosítótársaságok, attól tartva, hogy terrorszervezetek elrabolják a világhírű színészt, nem vállalták a kockázatot.
Manapság, ha nem is világhírű alkotások, de kisebb filmek szép számban születnek, különösen keresztény történelmi témákban. Nagyrészt ezeknek köszönhető, hogy az izraeli filmipar él és virágzik napjainkban is.
