Ernst L. Freud neves építész (1892 – 1970) a pszichoanalízis világhírű atyja, Sigmund Freud és Martha Bernays legkisebb fia volt. Feleségétől, Lucie Brasch-tól három fia született: Stephen Gabriel, Lucian Michael és Clement. A család 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után Berlinből Londonba menekült, hat évvel később brit állampolgárságot kaptak.
Lucian (1922 – 2011), aki a huszadik századi figuratív brit festészet kiemelkedő alakja lett, már kora gyerekkorától lázadó természetű volt. Testvérei szerint édesanyjuk volt az egyetlen, aki megértette. Tanult néhány művészeti iskolában, s hogy sikerrel sajátította el a mesterséget, mutatja, hogy 1943-ban megbízást kapott egy verseskötet illusztrálására. Egy évvel később megrendezték első önálló tárlatát, majd 1946-ban egy évre Franciaországba és Görögországba utazott tanulmányútra. Londonba visszatérve feleségül vette Kathleen Garmant, róla festette kezdeti korszaka egyik legismertebb, Lány macskával című képét.
Ezekben az években egyes kritikusai Freud művészetében a flamand reneszánsz festészet nyomait vélték felfedezni, mások a XX. század eleji német festőiskola hatását látták képein. A művész mindkét összehasonlítást elutasította.
Első házassága nem tartott sokáig. Még nős volt, mikor flörtölni kezdett Lady Caroline Blackwood írónővel, a Guinness család sarjával, akit feleségül is vett, ám ez a házassága sem bizonyult tartósnak. A kettőjüket egy hotelszobában ábrázoló képen már felfedezhetők az eltávolodás jelei. Ez volt egyébként az utolsó kép, amelyet ülve festett, innen kezdve csak állva dolgozott. Többször nem házasodott, de számos párkapcsolatba bonyolódott az évek során, és házasságon kívül is születtek gyerekei. Egyes források harmincra becsülik számukat, ő maga „mindössze” 14 gyereket ismert el magáénak.
Az ülő helyzetből álló pózba váltás talán lényegtelen változtatásnak tűnik, de Freud esetében igencsak lényegesnek bizonyult. Attól a naptól kezdve stílusa gyökeresen megváltozott. Puha coboyszőr ecseteit keményebb sertésszőr ecsetekre cserélte; a vékony rétegek gondos, lágy felvitelét felváltotta a több festéket felrakó szabad ecsetvezetés, amellyel egyenetlen, a vászonról kiemelkedő felületeket hozott létre.
Freud tagja volt annak a festőcsoportnak, amelyet később a Londoni Iskola néven emlegettek. Nem dolgoztak együtt, de barátok voltak és a bohém életvitel összekötötte őket. Gyakran festette a hozzá közelállókat, így a kor híres művészeit is. Francis Baconnel szoros barátság kötötte össze, elismerték egymást és egyben féltékenyek voltak egymásra. Harminc év után Bacon vetett véget barátságuknak.
Freud csakis élő modellekkel dolgozott, nem festett fénykép után. Modelljei sokszor hónapokon át ültek heti néhány napot műtermében. Idővel keresett portréfestő lett, mégsem vállalt el minden felkérést. Így utasította vissza többek között a pápát, de Diana hercegnőt is elutasította, miután a királynőről festett képét a kritika elmarasztalta.
Akik modellt ültek neki, eleve számolhattak vele, hogy nem a valóságot megszépítő vagy elismerést kereső portré kerül a vászonra. Legtöbbször magányos személyt örökített meg, de van festménye, amelyen többen szerepelnek. Ezek között akad olyan, amelynek alakjait külön-külön festette meg, így az életben nem is találkoztak. Munkásságának második felében mindig stúdiójában dolgozott, művein felismerhetők az állandó környezet részletei. Többször megörökítette saját magát is, önarcképein jól nyomon követhetők csaknem hét évtizedes alkotói pályájának korszakai.
