Megszokott kép a második világháború előtti Varsóban: egy dr. Henryk Goldszmit nevű orvos a Krochmalna utca 22. szám alatti zsidó gyermekárvaház felé tart, s mikor belép a kapun, a gyerekek üdvrivalgással fogadják. Nem csoda, hogy népszerű, hiszen napjainkban is rendkívülinek számítana egy olyan árvaház, amilyet igazgatott, hát még abban a korban! Gyermekparlament és egy mellette működő gyermekbíróság vezette, amelynek lehetősége volt bármelyik kis lakója kérésére maga elé idézni azt, aki bántotta a másikat vagy szabálysértést követett el, és ez alól az intézet vezetője sem volt kivétel. A gyerekek állandó orvosi felügyelet alatt álltak, megfelelő táplálkozásban, és ami a legfontosabb: szerető, meleg és emberi bánásmódban részesültek, miközben a nevelők gondosan ügyeltek emberi méltóságuk és jogaik biztosítására.
„Egy fiú így búcsúzott tőlünk, mikor elhagyta az árvaházat: ha nem lett volna ez a hely, nem tudtam volna, hogy vannak a világban egyenes emberek, akik nem lopnak; nem tudtam volna, hogy meg lehet mondani az igazat, hogy léteznek a világban igazságos törvények.” (Janusz Korczak naplójából).
Dr. Henryk Goldszmit (1878. július 22 – 1942. augusztus 7.), akiről most születésének 146. évfordulóján emlékezünk meg, nem csak orvos volt, hanem sikeres gyerekkönyvek szerzője, népszerű rádiós műsorvezető; alapítója és szerkesztője egy teljes egészében gyermekek által írt újságnak, és legfőképpen jelentős és megbecsült pedagógus. Ennek ellenére manapság kevesen ismerik ezt a nevet, hiszen tisztelői csak írói álnevén emlegetik:
Janusz Korczak
1934, Palesztina, Ein Harod kibuc. A közösség tagjai összegyűlnek egy előző nap érkezett vendég tiszteletére, látni szeretnék azt a férfit, akit könyvei és nevelési tanai által ismertek meg. Végül megtalálják: a vendég éppen burgonyát hámoz a konyhában. Látogatása idején nap mint nap dolgozott a konyhán, és persze ellátogatott az iskolába és a csecsemőotthonba, esténként pedig nevelési kérdésekről tartott előadásokat. Annak ellenére, hogy nem beszélt héberül, sikerült kapcsolatot teremtenie a gyerekekkel, mély benyomást tett a szülőkre és a nevelőkre. Teljes füzeteket töltött meg jegyzeteivel az Erec Israelben látottakról és tapasztaltakról, de sajnálatos módon feljegyzéseinek nagy része elveszett.
1937-ben a növekvő antiszemitizmus következtében kénytelen volt lemondani rádiós műsoráról és a lengyel árvaház igazgatásáról, amelyet a zsidó intézménnyel párhuzamosan vezetett. Bizonyára ennek hatására új terveket sző. Elhatározza, hogy élete hátralevő éveire Erec Israelbe költözik, kezdetben Jeruzsálembe, ahonnan egy év nyelvtanulás után egy kibucban települ majd le. A terv azonban nem valósult meg, Korczak Lengyelországban maradt a zsidó árvaház gyerekeivel.
1940-ben az árvaházat áttelepítették a varsói gettóba. A zsúfoltság, a szegénység, az éhség és a tífusz árnyékában Korczak nap mint nap harcot vívott azért, hogy élelmet szerezzen a gyerekeknek és megpróbáljon számukra a körülményekhez képest elviselhető életet biztosítani. Iskolát hozott létre a gettóban, előadásokat és koncerteket szervezett.
1942. augusztus 5-én Korczakot és az árvaház nevelőit a gyerekekkel együtt az Umschlagplatz-ra terelték és feltuszkolták a treblinkai megsemmisítő táborba induló vonatra. Előtte többször lett volna lehetősége, hogy mentse az életét, de mindannyiszor megtagadta. Kétszáz gyermek élén, emelt fejjel vonult a halálba, hű maradva eszméihez és tanításaihoz ő, a XX. század egyik legnagyobb humanistája, aki életét a kor legembertelenebb napjaiban fejezte be.
