Ráv Jiszroél Kalman Krohn egyik alkalommal taxit fogott Izraelben. A sofőr egy nem vallásos, sőt, igencsak vallásellenes zsidó volt. A rabbi ugyan próbált útközben barátságosan viselkedni, de a taxi vezetője nem viszonozta a kedvességét.– Testvérek vagyunk – szólt végül a rabbi, széttárva a kezét.

– Nem vagyunk testvérek! – rázta a fejét a sofőr ellenségesen. – Maga vallásos, én meg nem vagyok az. Ég és föld választ el kettőnket. Semmi közös nincs bennünk, úgyhogy nem vagyunk testvérek!
Krohn rabbi nem tágított.
– Pedig az én rabbim azt tanította, hogy igenis testvérek vagyunk.
– Ostobaság! – dohogott a sofőr. – Hogy volnánk már testvérek! Mondja, ki volt az a rabbi, aki ezt tanította magának?
– Hitler – felelte Ráv Krohn. – Ő egyformán, testvérekként bánt a vallásos és a nem vallásos zsidókkal.

Aki járt zsidó rendezvényen, jó eséllyel énekelte már ezt a dalt: Hiné má tov umánáim sevet áchim gám jáchád. “Milyen jó és kellemes, ha a testvérek együtt ülnek” – szól a magyar fordítás. A mondat végén szereplő יחד (együtt) valójában egy mozaikszó, a 3 betű 3 szót rejt: יש חלוקי דעות, azaz „vannak vélemény különbségek”. A zsidók akkor is testvérek, ha különbözik a véleményük, vagy eltérően gondolkodnak a világról, esetleg annak Teremtőjéről. Akár vallásos, akár nem, akár ortodox, akár neológ: a vélemények különbözhetnek ugyan, a zsidók azonban mindannyian testvérek.