Magyarázat a Besálách hetiszakaszhoz

Az egy hete elhunyt amerikai sztárműsorvezető, Larry King (született Lawrence Harvey Zeiger) egy alkalommal, amikor Izraelben járt, találkozott Ráv Noah Weinberggel, a világ egyik legnépszerűbb tóraoktató honlapja, az Aish HaTorah alapítójával. A beszélgetés során a gyerekkorát szintén New Yorkban töltött Weinberg rabbi megkérdezte Kinget, miért nem hisz Istenben. King így felelt: „Gyerekkoromban a Dodgers baseball csapat szurkolója voltam. Abban az évben, amikor esélyük nyílt rá, hogy megnyerjék a bajnokságot, imádkoztam, hogy legyőzzék a Yankeest. Teljes szívemből imádkoztam, mégis a Yankees nyert.”

Sejti-e a kedves olvasó, hogy mit válaszolt Weinberg rabbi? Talán ezt: “Nem láthatjuk át Isten döntését, hogy mely imák kerülnek meghallgatásra”? Esetleg ezt: „Nézd, Larry, biztos nem imádkoztál elég őszintén”? Vagy ezt: “Néha nem kapunk választ az imáinkra akkor sem, ha erősen imádkozunk”?

Ó nem, Weinberg rabbi mindössze ennyit válaszolt: „Larry, én viszont a Yankeesért imádkoztam.”

Rásbám (Smuél ben Meir, 1085-1158, franciaországi talmudkommentátor) írja, hogy miután a zsidók átkeltek a tengeren, a 115. zsoltárt imádkozták attól való félelmükben, hogy az egyiptomiak épségben kijönnek a vízből, és tovább üldözik őket.

Vajon miért aggódtak? Ennyi csoda után miért lehettek kétségeik?

Nem erről van szó, nem voltak kétségeik. Ezra Brizel rabbi egészen más megvilágításba helyezi a kérdést: a szinte felfoghatatlan csodákat követő imádkozás azt mutatja, milyen fontos kötelezettsége az embernek minden helyzetben Istenhez szólni, könyörögni. Ha szeretne megkapni valamit, akkor is, és ha megkapta, akkor is. A Mindenható megadta a népnek, amit kértek, kivezette őket Egyiptomból, és ők még ekkor is hozzá fohászkodtak.

Amikor minden tökéletesnek tűnik, amikor Isten teljesíti a kéréseinket, akkor is fennáll a kötelezettség az imádkozásra. S ha éppen nem teljesíti? Akkor pláne nem szabad elfordulni tőle.