Peszachkor az ünnepi asztalnál vagy a zsinagógákban mondott beszédekben a rabság igájának lerázása mellett a lelki felszabadulás fontosságát is hangsúlyozzák. Volt azonban jó néhány időszak a történelem során, amikor elsősorban a hőn áhított fizikai szabadság volt az, ami szinte elérhetetlennek tűnt az ünnepelni vágyók számára. A múlt század két világháborúja erre a legszemléletesebb példa.

1915 márciusának végén a franciaországi Cambrai városában összegyűlt néhány német zsidó katona, hogy együtt üljék meg az egyiptomi kivonulás ünnepét – már amennyire ez lehetséges volt az első világháborús körülmények közepette. A szervezést vállaló Abraham (Adolf) Fraenkel (1891–1965), egy bajorországi zsidó katona – civilben a matematika tudományok doktora – jelentkezési lapokat készített, amelyeket rajta kívül kilencen állítottak ki. Mindez megszállt francia területen, a belga határ közelében történt. Fraenkel javasolta a jelentkezőknek, hogy vallási okokra hivatkozva kérjenek parancsnokaiktól két nap szabadságot, ezt pedig minden további nélkül meg is kapták.

A résztvevők listáját Fraenkel évtizedeken át megőrizte személyes dokumentumai között. Ötven évvel később, amikor már Izraelben élt a jeruzsálemi Héber Egyetem nyugalmazott professzoraként, német nyelven megírta visszaemlékezéseit. Két évvel halála után megjelent, majd 2016-ban angolra fordított könyvéből kiderül, hogy katonai szolgálatának első két évében egészségügyi alakulathoz osztották be, 1915-től állandó helyre, Cambrai katonai kórházába. Egyúttal kinevezték a zsidó katonák vallási felelősévé is, amolyan összekötővé a katonák és a tábori rabbik között. A szolgálat alatt a vallásos életvitel hétköznapi problémái is felmerültek, mint például az imaidők betartása, a tfilintekerés, vagy a borotválkozás mellőzésének kérdései. A szombat megtartására többnyire nem volt lehetőség, de Fraenkel azt állítja, hogy a kóser étkezés előírásainak szinte mindig sikerült eleget tennie a háború folyamán – leszámítva egy rövid időszakot 1918 tavaszán –, amire éppen annyira büszke volt, mint az említett széder este megszervezésére.

Alig több mint két évtizeddel a Nagy Háború befejezése után ismét felfordult a világ. Líbia, ahol a következő kis történet játszódik, a második világháború kitörésének előestéjén Mussolini Olaszországának gyarmata, majd tartománya lett. A Harmadik Birodalom kegyeinek elnyerésére tett törekvések következményeként a líbiai fasiszta vezetés átvette és részben a helyi körülményekhez igazította a zsidók ellen hozott törvényeket. Nem csoda, hogy a háború kitörésekor a harcképes zsidók, ha lehetőségük nyílt rá, a szövetséges hatalmak szolgálatába álltak. Bengázi, Líbia második legnépesebb városa, miután néhányszor gazdát cserélt, 1942 decemberében a Bernard Montgomery tábornok vezette brit csapatok fennhatósága alá került. A katonák soraiban palesztinai zsidó önkéntesek is szolgáltak, akik 1943-ban a helyi zsidókkal közösen ünnepelték a széder estét.

Két korabeli dokumentum tanúskodik erről a rendkívüli eseményről: az egyik a katonák által külön erre az alkalomra illusztrált Haggada, a másik a széder este levezetője, Efráim Elimelech Urbach rabbi (jóval később, az  1980-as években az Izraeli Tudományos Akadémia elnöke) katonai naplója. Az est több száz résztvevőjét Tripoliból, a németek által felállított táborokból szállították vissza Bengáziba, de a körzetben szolgáló kanadai, amerikai, brit és ausztrál katonák közül is sokan csatlakoztak az ünneplőkhöz. Urbach rabbi beszámolójában meghatóan írja le az eseményt, amelyen a tiszti asztalnál 45-en ültek. A Haggada felolvasása előtti ünnepi beszédét a rabbi a következő szavakkal fejezte be:

„Ahogyan ma abban a kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy sikerül megtartanunk a szabadság ünnepét ennek az ősi birodalomnak a romjain, úgy legyen módunk megülnünk ezt az ünnepet a jövő évben a gonoszság romjai fölött.”

A sikeres est persze gondos előkészületeket igényelt, a számos probléma közül pedig az egyik legnagyobb a nagy példányszámú Haggada nyomtatása volt. A szervezők dobozszámra koboztak el irodai dokumentumokat és távirati űrlapokat a líbiai főkormányzó hivatalából, és ezek hátoldalára gépelték, illusztrálták, majd sokszorosították a Haggadákat. A rajzok az akkori háborús hangulatot tükrözik. A „Zúdítsd haragodat azokra a népekre, amelyek nem ismernek el téged” mondathoz bevetésen részt vevő szövetséges vadászbombázókat rajzoltak, mintegy előrevetítve a náci Németország és a fasiszta Olaszország vereségét.

A különleges összeállítás több más, hasonlóan érdekes és értékes Haggadával együtt az Izraeli Nemzeti Könyvtárban tekinthető meg.

Stefan Litt és Chen Malul írásai nyomán