Tisztelt Rabbi, két kérdés merült fel bennem így Peszach előtt, az egyik, hogy van mélyebb értelme a chomec evés tilalmának azon túl, hogy nem szabad enni, mert a zsidók ezt ették, mikor sietve elhagyták Egyiptomot? A másik kérdésem, a macesz és a kenyér valójában szinte azonosak – mindkettő alapvetően liszt és víz kombinációja és sütése, mégis az egyiket kötelező megennünk Peszách-kor, a másikat pedig szigorúan tilos. Mi a különbség a kettő között? Köszönöm a válaszát.

A Rabbi válaszol:

Nagyon jó a kérdés, amit felvet, azzal kezdem, hogy a chomec evésének tilalma határozza meg, hogy kik vagyunk mi, mint zsidó nép. Peszách az az ünnep, amely nagyon erőteljesen világít rá arra, hogy mi egy teljesen spirituális nép vagyunk. Egy rabszolgasorba taszított nemzetből, egy elnyomott népből, jogok és függetlenség nélkül, a legjobb esetben is arra voltunk ítélve, hogy eltűnjünk a történelem sodorta időben, legfeljebb néhány kulturális nyomot hagyva magunk után múltbeli létezésünkről. I-sten azonban mindezt másként akarta, és amikor a zsidók helyzete Egyiptomban a legrosszabbra fordult, Ő szembeszállt a természet minden törvényével, és felszabadította népünket. Mi tehát egy teljesen spirituális nép vagyunk, amelynek létezése I-stentől és nem a természet törvényeitől ered.

Itt jön a második kérdésére a válasz, aki sütött már kenyeret jól tudja, hogy a kenyérben a tésztát hagyják erjedni és megkelni – így ugyanaz az étel nagyobbnak és impozánsabbnak tűnik, a benne lévő szén-dioxid miatt. Az erjedés folyamata tehát az ember alapvető táplálékának – a lisztet és a vizet – veszi, és nagyobbnak tünteti fel, mint amekkora valójában. A macesz ezzel szemben, az ember díszítetlen tápláléka – pontosan ugyanaz a tápláléktartalom, de a maga természetes, dicsőítetlen állapotában. A macesz evése megtanít bennünket arra, hogy nem hívjuk fel indokolatlanul a figyelmet létezésünk fizikai okára azzal, hogy “felfújjuk” az ételünket, és jelentősebbnek tesszük, mint amilyen valójában. Ahogy, a sivatagban evett manna, úgy a mi létünk is valóban az I-stennel való lelki kapcsolatunkból fakad, nem pedig az általunk elfogyasztott túldíszített fizikai táplálékból.

A Rabbi