„Számláljatok magatoknak az ünnep másnapjától, ama naptól, midőn hozzátok a lengetés ómerjét, hét teljes hét legyen… számláljatok ötven napot!” (3 Mózes 23,15–16) Minden zsidó ember köteles számolni a napokat Pészách második estéjétől kezdve negyvenkilenc napon keresztül. Az ötvenedik nap, a Tóraadás napja Sávuot. A számolással összekötjük a szabadulásunk ünnepét Pészáchot, a szellemi szabadulás ünnepével, Sávuottal, a Tóraadás ünnepével.

Ezt az időszakot szfirát háómernek, magyarul ómerszámlálásnak, röviden szfirének nevezzük. Egy midrás szerint őseink ezt a negyvenkilenc napot örömteli előkészületekkel töltötték el és szinte gyermeki izgalommal várták, számolták a napokat a Tóraadásig. Az árpa ma is az egyik legfontosabb gabonafélénk, mely az egyik legrégebben háziasított növény. Már közel 8000 évvel ezelőtt elkezdték termeszteni. Emberi élelmiszerként kenyérgabona, árpagyöngy, népszerű nevén gersli készül belőle, mely nélkül nem sólet a sólet! Kiváló söröket készítenek belőle. Skóciában és Írországban elsősorban árpából készítik a whiskyt, míg más országokban kukoricából, rizsből vagy búzából. Japánban teához, Olaszországban koffeinmentes kávéhoz vagy pótkávéhoz használják fel.

A számlálás kezdete Pészách második napjára esik, amelyen egy bizonyos mennyiségű, pontosan egy ómernyi árpát kellett learatni, és áldozatként a Szentélybe vinni. Mielőtt azonban az ómerhez való árpát learatták volna, tilos volt az ötféle gabonából, a búzából, az árpából, a tönkölyből, a zabból és a rozsból, tehát ezek bármelyikének újonnan nőtt kalászaiból enni, vagy akár csak szakítani is!

Az aratás után az árpát a Szentély udvarába vitték, ahol kicsépelték, kirostálták, majd megpirították a szemeket egy hengerben égő tűz fölött. Ezek után a szemeket kiterítették a Szentély udvarában, úgy, hogy a szél könnyen átjárhassa a szemeket. Majd ezután malomba vitték és lisztté őrölték az árpát.

Nagyjából 24,5–25 kilogramm lisztet kellett, hogy kapjanak, ezt átszitálták, és levettek belőle egy tizedet, amit aztán összekevertek olajjal és egy maréknyi füstölőszert tettek a tetejére. Ezt lengették négyfelé, (fel és le, jobbra és balra) a Szentély udvarának keleti részében, majd az oltár délnyugati csücskébe helyezték, ahogyan más lisztáldozatokkal is eljártak. Az oltár tüzére tettek egy maroknyit, a maradékot pedig a papok ették meg, ahogy az más lisztáldozatok esetében is történt.

Pészách második estéjén, az istentisztelet vége felé így szól a rabbi vagy az előimádkozó: „Ma van az ómer első napja!” Maga a számlálás egyszerű, nem túl bonyolult „művelet”. Voltaképpen nincs is zsinagógához kötve, még csak istentisztelethez vagy imaidőhöz sem. Végezhető bárhol, bármely időben, este is, egész éjszaka is. A legfontosabb azonban, hogy egyetlen napot sem szabad kihagyni!

Esténként elmondjuk a következő áldást:

„Báruch Átá Á-donáj E-lochénu Melech HáOlám áser kidsánu bömicvotáv vöcivánu ál szefirát háomer.”

„Áldott vagy te Ö-rökkévaló I-stenünk a világ királya, aki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk az ómer számlálását.”

Ezután elmondjuk, a nap számát, majd az eltelt hetek és napok számát.

Például:

• ma van az ómer hatodik napja

• ma van az ómer huszonegyedik napja, ami az ómer harmadik hete

• ma van az ómer harminchetedik napja, ami az ómer ötödik hete és második napja.

Aki az esti számlálást elfelejti, az a következő napon pótolhatja, de nem kell áldást mondania. A többi napon folytathatja, de már áldásmondással együtt. Ha viszont egy egész vagy akár több nap kimaradt volna, úgy utána már áldásmondás nélkül kell számolnunk! Ha zsinagógában vagy közösségben vagyunk, elég „Áment” mondanunk, ha meghalljuk az áldást, hiszen ha válaszolunk az olybá tekintendő, mintha mi magunk mondtuk volna az áldást!

Ha naplementéig nem számoltunk ómert, és valaki megkérdezi tőlünk, hogy hányadik napja van az ómernek? Ne válaszoljunk a nap számával, mert áldásmondás nélkül nem számolhatunk. Hanem válaszoljunk úgy, hogy hányadik nap volt tegnap! Pénteken este a zsinagógában a kiddus után kell az ómert számolni. Sábeszkor pedig a hávdálá előtt, hogy a búcsú minél későbbre essen. Az ómerszámlálás időszakára a gyász szabályai vonatkoznak, mivel ebben az időben Rabbi Akiva tanítványai között járvány pusztított, az áldozatok száma elérte a huszonnégyezret!

Mit nem teszünk a szfire, gyászos ideje alatt?

• nem tartunk esküvőket
• nem rendezünk zenés, táncos összejöveteleket
• nem vágatunk hajat
• a hölgyek nem sminkelnek
• az urak nem borotválkoznak.

Az ómerszámlálás harmincharmadik napja különleges nap, neve Lág báómer, azaz a harmincharmadik nap. Mint azt már tudjuk, minden héber betűnek számértéke van, esetünkben a lámed betűnek 30, míg a gimelnek 3, összeadva 33, így kapjuk meg a nap nevét. Lág báómer napján felfüggesztődnek a gyászszokások, és némi ünnepi jelleg is társul a naphoz, így mondhatjuk, hogy örömnappá változik, méghozzá azért, mert ezen a napon megszűnt a tanítványok között pusztító járvány. Ezért is nevezik a napot a diákok, tanulók ünnepének!

Bővebben erről a napról és szokásairól egy következő írásomban olvashattok majd!