Korábban már benéztünk egy talán nem is oly képzeletbeli órára a ’30-as évekbeli Magyarország egy nyugati határvégen lévő, helyi orthodox zsidó tanodájába, ahol délutánonként zsidó tárgyakat tanultak a diákok, nem volt kimondottan jesiva (csak vallási tárgyakat oktató iskola), előjesivának lehetne hívni.(1.)

– Gite Woch, Rabbi úr!

– Gite Woch, Szép Hetet Maguknak is, fiúk! Közeleg Sovúajsz (2.) ünnepe, ismételjük át egy kicsit, hogy mit kell tudnunk az eseményről. Lőwinger fiam? Halljuk, mire emlékszik?

– A Sovúajsz a csodálatos esemény emlékezetét őrzi, amely Izrael gyermekeivel történt hét héttel az egyiptomi kivonulás után, amikor a Sínai-félszigeten letáboroztak a Sínai-hegy lábánál. Az esemény a Kinyilatkoztatás volt: az Örökkévaló kinyilvánította akaratát Izrael előtt. Ezt a Tízparancsolat kihirdetése jelezte. Bár a Tórát, amely összesen 613 parancsolatot, tárjág micvotot tartalmaz, nemcsak ezek a parancsolatok alkotják, de ezek képezik az alapját. A Tízparancsolat vált a nyugati kultúrák többségének erkölcsi alapjává.

 – Remek, Braunstein, hozzáfűzni valója?

– Elnézést, Rabbi úr, de nekem az elmúlt napokban nem fog a fejem!

– Braunstein, Braunstein, erőltesse már meg magát, Az imakönyv miért zmán mátán Toráténunak, azaz „Tóránk adása idejének” nevezi az ünnepet?

– Jaj, erre emlékszem: azért „Tóra adásnak” és nem „Tóránk átvétele idejének” hívják az ünnepet, mert az „átadás” egyetlenegyszer történt, és erről kell megemlékeznünk, hiszen a zsidóknak mindig és mindenütt, folyamatosan kell befogadniuk, azaz „átvenniük” a Tórát.

–Megy ez magának, Braunstein, ne szégyenlősködjön! Deutsch, maga következik, lássuk ez megy-e jobban, vagy az algebra?

–Rabbi úr, mennie kell mindkettőnek, mert apám kettévág, ismeri, milyen: elvárja a vallás ismeretét is, de szüksége van a jó számolási képességeimre is az üzletben.

– Ne mellé meséljen, fiam, hallgatom, mit tud még az ünnepről.

– Nos, a zsidók, akik ott voltak Sínaiban, megerősítették szerződésüket Istennel, kijelentvén: „…megtesszük, és híven meghallgatjuk…”: náásze v’nismá. A Tóra azonban hangsúlyozza: „nemcsak veletek kötöm ezt a… szövetséget, azokkal, akik ma itt vannak velünk, és itt állnak Istenünknek, az Örökkévalónak a színe előtt, hanem azokkal is, akik ma nincsenek itt velünk.” (5 Mózes 29:13 14.) A Talmud a szakasz befejező részét úgy értelmezi, mint világos utalást a zsidók további nemzedékeire és a betértekre, akik majd fölveszik a hitet (S’vuot 39a.).

 – Deutsch, ha így megy a számolás is, akkor már nyugodtan egyedül hagyhatja magát az üzletben az öreg Mór. Összefoglalom maguknak az ünnep jelentőségét: Sovúajsz ünnepe annak a szellemi tanulságnak a jelentőségét emeli ki, hogy az elnyomás megszűnése és a politikai szabadság kivívása nem lesz teljes, míg meg nem koronázza a szellem, a fegyelem és a kötelességek egysége, amely a Kinyilatkoztatásban és a Tóra adásában teljesedett ki. A Sovúajsz név, amellyel a Tóra említi az ünnepet, annyit jelent: „hetek”, és onnan ered, hogy Peszách második napjától kezdve hét teljes héten át számolni kell a napokat. A Talmud az Áceret elnevezést használja, ami „befejező ünnep” értelmű, arra utalva, hogy a bölcsek a Peszáchhal összekötött, azt lezáró ünnepnek tekintették ezt a napot. Ki tud valamit az étkezési előírásokról? Reisz, maga nagy barátja a hasának, hallgatom, de előbb nyelje le a falatot, melyet az előbb becsempészett a szájába.

– Igen, tanár úr, elnézést, mondom is: az egy-egy ünnepen előszeretettel fogyasztott ételek gyakran vallási jelképeket hordoznak. Így vált szokássá Sovúajsz napján legalább egyszer tejest enni. Van, aki úgy értelmezi ezt, hogy a tejes étel a „tejjel-mézzel folyó országot” jelképezi. Mások azt gondolják, hogy ezen az ünnepen, a Tóra átadásának emléknapján ez által kell aláhúzni az Írott és a Szóbeli Tóra közötti kölcsönös összefüggést és egységet. Azok a szakaszok ugyanis, amelyek Sovúajszra vonatkoztathatók, mert kimondják: „Földed első termésének a javát vidd el Istenednek, az Örökkévalónak a házába!”, azt is tartalmazzák: „Ne főzz gödölyét az anyjának tejében!” (2 Mózes 23:19. és 34:26). Az utóbbi vers alapján tiltja a Szóbeli Tóra a hús és a tej együttes fogyasztását. Ennél fogva a tejes étkezés egyszerre hangsúlyozza az egész szakasz teljes egységét és a Szóbeli Tóra érvényességét. Még annyit hozzáfűznék, hogy mikor még állt a Jeruzsálemi Szentély, a Szentélyben ezen az ünnepen mutatták be az új kenyeret (számos termény társaságában: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya), és ekkor ettek először belőle. Az ünnepre a nép a fővárosba zarándokolt és mindent virágokkal díszítettek, még az állatokat is. A virágokkal való díszítés szokása máig is megmaradt, a zsinagógák ilyenkor virágpompában úsznak.

– Köszönöm, uraim, mára ennyi volt, viszontlátásra.

– Viszontlátásra, Rabbi úr!

Jegyzetek

(A magyarázatok Hayim Halevy Donin: Zsidónak lenni című művéből és a Wikipédia szócikkeiből származnak)