Azzal kezdem, hogy köszönöm, hogy írt, és megosztotta félelmét és az aggodalmát. Párjának teljesen igaza van, amikor azt mondja: „adni kell”, ugyanis az adás az emberi természet alapvető része. Most, képzelje el, hogy nagy gazdagságba születik, és havi több millió forint juttatást kap, így egyetlen napot sem kell dolgoznia az életben. Minden egyszerű, minden adott. Ez úgy hangzik, mint „a jó élet”, nem igaz?! De valójában ez nem így van. A Talmud szerint az ilyen emberek azok, akik: „halottnak számítanak, még akkor is, amikor élnek“. Ezekben az emberekben az a közös, hogy a saját maguk által felállított korlátjaik miatt nem tudnak adni.

Az ajándékozás minden kapcsolat alapja. Amikor két ember arra összpontosít, hogy adjon egymásnak, akkor a kapcsolat két irányban folyik: összekapcsolja és összekovácsolja a kötelékeket. De ha mindkettő csak a vételre összpontosít, akkor a dinamika ellentétes irányba húz – feszültséget okozva.

Izraelben a Holt-tenger a Föld legalacsonyabb pontjaként ismert (396 méterrel a tengerszint alatt). Ez azt jelenti, hogy víz befolyik a Holt-tengerbe, de soha nem folyik onnan ki. Úgy is mondhatjuk, hogy képtelen „adni”, ezért is nevezik Holt-tengernek. Nem véletlen, hogy Szodoma – mint hely az önzés paradigmája – a Holt-tenger mellett volt található. Tehát a gyakorlatban egyszerűen csak kezdjen el  adni. Ne nézze, hogy szereti-e azt a személyt vagy szervezetet, vagy sem.  A héber „adni” szó a hav.  Ez ugyanaz a gyök, mint az ahava, ami azt jelenti, hogy „szeretet”.  A zsidó elképzelés az, hogy az adás bizony szeretethez vezet.

A tanácsom Ön felé, hogy kezdjen el adni. Először a kedvesének virágot, otthoni segítséget, szeretetteljes messengerüzenetet, majd másoknak, akik segítségre szorulnak.  Hamarosan ezek az apró lépések fogják megváltoztatni abban, hogy adakozóvá tudjon válni.