Eljegyezlek téged igazsággal és kegyelemmel, joggal és szeretettel

„Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét.” (4M:1,2) Bámidbór is népszámlálással kezdődik. A vallásos zsidók mindmáig irtóznak attól, hogy megszámolják őket. Ezért a minjent is csak úgy számláljuk, hogy egy tíz szóból álló, áldást kifejező bibliai verset citálunk, s ha a végére jutunk, akkor együtt van a minjen. A megszámlálástól való félelem a bibliai gondolkodásnak abból a sajátosságából ered, hogy az embert nem szabad puszta számmá degradálni, amelyet a mindenkori politikai vagy katonai hatalom kénye-kedve szerint irányíthat. Beírják az embert mindenféle könyvbe és minden módon számon tartják. A regisztráció nem lehet azonos az emberek mindennapi életébe történő kéretlen beavatkozással, a „számon tartással”.

Szeretett Hitsorsosaim!

Zsinagógáinkban jóleső érzést kelt, amikor végre megjelenik a közös imához, a minjenhez előírt tizedik férfi. A nép számba vétele fölemelheti a kétségek közt vívódó ember fejét, és egyfajta öntudatot, biztonságérzetet sugallhat minden egyes tagja számára. Népünk tagjai úgy érezhették: ilyen sokan vagyunk, ennyi emberrel tartozom egyazon közösségbe, ennyi testvéremre számíthatok. Ezt a lelki értelmezést támasztja alá a népszámlálásra felszólító bibliai versek eredeti héber szövege:

„Emeld fel Izráel fiai egész gyülekezetének fejét.” (4M:1,2)

Bámidbór szentírási szakasz olvasása mindig megelőzi Svüesz ünnepét, amelyen a Tóra – adást éljük át újra, és ez azt mutatja számunkra, hogy Bámidbór hetiszakasz ebben a tekintetben a Tóra – adás nyitánya.

„És szólt Ö–való Mózeshez Szináj pusztájában.” (4M:1,1)

Miért a sivatagban történt a Tóra-adás? A Midrás szerint: aki a Tóra bölcsességére akar szert tenni, annak le kell mondania arról a hitről, hogy ő a maga ura. Márpedig a sivatagban az ember ezt könnyen beláthatja. Annak feltétele, hogy valaki szert tehessen a Tóra bölcsességére, a mély alázatosság. Miért fontos az alázatosság ahhoz, hogy megszerezhessük, és magunkévá tehessük a Tóra-i értékeket? Egy önhitt ember manipulálni fogja, és ezzel el fogja torzítani a Tóra értékeit, hogy a saját értékeihez és elveihez igazítsa azokat. Ezzel szemben egy alázatos ember meg akarja majd változtatni magát és a felfogását, hogy az a Tóra örök elveivel megegyezzen. Ugyanis csak egy igazán alázatos ember ismeri fel, hogy az igazi tórai bölcsességhez más hozzáállás kell. Márpedig számunkra a legfontosabb, hogy a Tóránk nézeteinek megfelelően tudjuk átformálni a gondolkodásmódunkat. Ehhez képessé kell válnunk a magasabb tudás befogadására. Minden évben Svüeszkor várjuk, hogy a Tórát, ezt a hatalmas ajándékot megkapjuk.

Erre készülünk Bámidbór szentírási szakasz hetében.

Ki kell ürítenünk magunkból az önhittség és a fölösleges egoizmus minden maradékát, és helyet kell csinálnunk a Tórának, hogy csak az hathasson ránk.

A szeretet szavával köszöntöm minden Kedves Hitsorsosomat Bámidbór hetiszakasz szombatjára készülve!

A szombati tanítás szóljon a Hósea prófétánktól vett prófétai szakaszról!

„Dícsértessél, Ö–való I–tenünk, a világ Királya, aki kiválasztotta az üdvöt hirdető prófétákat és kedvet talált szavaikban, melyeket igaz meggyőződésben hirdettek.”

A háftóró felolvasása előtt gondoljuk mindezt, miközben imánkat mormoljuk. A Második Szentély korában fejlődött ki az a szokás, hogy szombaton és ünnepnapokon a Tóra-olvasást követően a prófétai olvasmányok valamely részletének felolvasásával fejezték be a müszef előtti közös tanulást. Talán innen a háftóró = befejezés elnevezés. Ante 168-ban Antiochus Epiphanés halálbüntetéssel szankcionálta a Tóra felolvasását. Tehát történelmi tény, hogy a zsidóságot a Tórával, annak hirdetésével, gyakorlásával, felmutatásával azonosították a barbár hatalmak és az ókori civilizációk egyaránt. Írástudóink az adott szombati vagy ünnepi Tóra-szakasznak valamiféleképpen megfelelő prófétai szövegrésszel pótolták a Tóra-felolvasást. A prófétai szakaszok háftoróként való felolvasása megmaradt a lejnolás hagyományos rendjének visszaállítását követően is. A háftóró hétről hétre kiegészíti a szentírási szakasz tanítását a vigasz és a remény prófétai megnyilatkozásával.

Mestereim tanítása szerint Bámidbór háftóróját nem értheti meg az, aki nem ismeri Hósea prófétánk könyvének I. és III. fejezetét.

A háftóró Hósea könyvének II. fejezete. A próféta – ma úgy mondanánk: magánéletét – egy hozzá méltatlan asszonyra pazarolta. Gómer nevű felesége kimerítette életével és cselekedeteivel mindazt, ami erkölcstelen volt akkor, sőt azt is, ami a mai közerkölcs alapján is a mélységeket jelenti. Ebből az élethelyzetéből merítette Hósea prófétánk szokatlan képeit.

„De szálljatok pörbe anyátokkal, szálljatok pörbe, mert nem tekintem őt hitestársamnak és nem vagyok az ő ura és mondjátok neki, hogy távolítsa el ledérségét arcából és paráznaságát kebléről.” (Hósea: 2,4)

Szálljatok pörbe egész Izráellel, azaz egymással. Így értendő ez a kép. Nem vállalok érte felelősséget, mert nem vagyunk többé egyek az Ö–valóban. Kiért nem vállalunk felelősséget, aki nem a hitestársunk: tehát a kép értelme; aki elhagyta Ö– valót a Báál-kultusz miatt, azaz Izráel azon gyermekeiért, akik a bálványimádás bűnébe estek, értük Izráel hű fiai nem kezeskednek.

„Mert különben levetkőztetem őt csupaszra és kitaszítom őt anyaszült meztelenül, olyanná teszem, mint a sivatag, olyanná, mint a tikkadt föld és veszni hagyom szomjúságában.” (Hósea: 2,5)

A kép a hűtlenségének beigazolódását megélő asszony sorsához hasonlítja a hűtlen Izráel sorsát. Érdemes megjegyeznünk, hogy a hűtlenek sorsában osztozik Izráel hűséges tagjainak sora is. Valami megoldást kellene találnunk! Izráel sötét jelenét leíró további képei Hóseának ugyancsak azt vetik fel a gondolkodó emberben, hogy a hűtlenség következményei mindenkit sújtanak, nemcsak a hűtlenkedőket.

„És gyermekein sem könyörülök, mert  erkölcstelenség szülöttei ők.” (Hósea: 2,6)

Az ártatlan gyermekei szenvedései az igazi zsidó apát arra a megoldásra vezették, hogy az általa is elfogadott és hirdetett közerkölcs ellenében kiváltsa a rabszolgaságból erkölcstelen és parázna anyját három gyermekének. Hósea prófétánk szeretete felülemelkedett volt felesége hűtlenségén és becstelenségén is. A családjától megszökött, és a rabszolgaságig süllyedt nővel kíméletesen bánt, és próbaidőt adott neki: látni akarta, vajon van-e remény arra, hogy győzedelmeskedjék az erkölcstelen és becstelen Gómerben a jobbik énje. Hósea prófétánkat talán lelki felfedezése késztette meglátására. Ha ő nem vesztette el reményét abban, hogy az általa gyakorolt szeretet és türelem életre keltik Gómer jobbik énjét, akkor százszor inkább visszafogadja Ö–való végtelen irgalma az Ő bűnös népét. Ö–való igazságosságának következménye volt, hogy Izráel szenvedjen bűneiért. Ezért lesz okvetlenül szenvedés és számkivetés Izráel sorsa. Ez azonban nem jelentheti a végleges állapotot, mert Izráel mégis élni fog Ö–való végtelen szeretete által. Prófétánk úgy látta, miszerint: „Ö–való hozzá intézett beszédének kezdete volt” (Hósea:1,2) az ami lehetővé tette, hogy megérthesse Izráel hűtlenségét Gómer hűtlensége által; hogy Ö–való szeretetét Izráel iránt, pedig a próféta hűtlen hitvese iránt érzett állhatatos szeretete tükrében láthassa.

„Ezért rábeszélem, és kivezetem őt a sivatagba, és ott beszélek a szívére.” (Hósea:2,16)

A sivatagba vezeti őt, ahol egykor szerették egymást, ott megvigasztalja. A próféta nem fogja végleg elhagyni ifjúsága szerelmét, azt az asszonyt, akinek büntetése Ö–való akaratából következett be azért, hogy a félrevezetett feleség Ö–valót keresse újra. Ö–való szeretete és irgalma oly nagy Izráel megtévedt gyermekeivel szemben, hogy az csak a rossz útra került Gómer büntetése utáni visszavételéhez és bűnbánata utáni visszafogadásához hasonlítható.

„Akkor majd eljegyezlek téged magamnak örökre, eljegyezlek téged igazsággal és joggal, szeretettel és kegyelemmel.” (Hósea: 2,21)

Ezekkel a szavakkal teszi fel a t’filin szíját a bár micvót tett zsidó ember a reggeli imája előtt, hogy Izráel gyermekeként naponta megújítsa Ö–való-val kötött szövetségét.

Gut Sábesz!