– Húsz éve, 2004-ben hogyan és kinek a fejéből pattant ki a fesztivál ötlete?

– Egy közös beszélgetés alapozott meg mindent, akkori elnökünk Raáb András, Fésüsné Bakos Ágnes, Szabó Bakos Noémi és köztem. Akkor azt mondtuk, itt van a zsinagógánk egy csodálatos udvarral, szélesre kellene tárni a kapuit, hogy senki ne gondolja, ez egy zárt világ, amelybe nem lehet belépni. Hogyan tudjuk ezt megtenni? Azzal, ha beinvitáljuk a vendégeket, beszélgetünk, beszélünk a zsidóságról, az ünnepekről, a kultúránkról, művészetről, zenéről és megkóstoltatjuk a mi szeretett zsidó konyhánk ételeit. Úgy gondoltuk, legyen egy olyan nap, amely a zsidóságról szól, nem csak zsidóknak.

– Tekintettel arra, hogy Kiskunhalas egy kisváros, ahol béke honol, ahol békében él egymás mellett minden ember, miért kellett nyitni, ha úgyis nyitott volt minden?

– Éppen azért, hogy ne csupán éljünk egymás mellett, de ismerjük és becsüljük is egymást. Mindig is azt vallottam, hogy az antiszemitizmus ellen egyetlen módon harcolhatunk, ha beszélünk magunkról, ugyanis, ha valaki már ismer valakit, attól már nem tart.

– Számot vetettek azzal, honnan indultak és hová jutottak?

– Az első fesztiválunk nem ilyen volt, mint a mostani, nem volt ennyire színes. Akkor csupán egy beszélgetés volt a keresztény-zsidó párbeszéd kapcsán és egy koncert. Ráadásul akkor még csupán egyetlen napos volt a rendezvény, közben fejlődtünk, tanultunk. Most már ott tartunk, hogy a városban az emberek már várják a megszokott utolsó vasárnapot augusztusban, amely a fesztivál állandó időpontjává vált. Egyre nagyobb teret hódítottunk a város kulturális életben. Vendégeink között köszönthettük többek között Popper Pétert, Koltai Róbertet, Hernádi Juditot, Sas Józsefet, tavaly Szinetár Miklóst vagy idén Ungár Anikót. És még két dolog, amit kedvelnek az emberek, várják, az egyik a főzés, míg a másik a zsidó-keresztény párbeszéd, ami mindig az egyik leglátogatottabb programelemünk és nagy nézettségre tart számot. Elmondhatom, hogy 20 év alatt a rendezvény beépült a város életébe, amit legnagyobb örömünkre Kiskunhalas mindig támogat, amit ezúton is szeretnék megköszönni a város vezetésének.

– A mostani fesztiválon a hitközség egyműködési megállapodást írt alá a polgárőrséggel. Ez miért fontos?

– Minden helyzetben gondolnunk kell egymásra! Bár a településen a legteljesebb béke honol, de ez nem azt jelenti, hogy az ember nem válhat egyik pillanatról a másikra áldozattá. Ha tehát látunk egy nyitva felejtett ablakot, egy nyitott kocsiajtót, vagy ha valaki rosszul lesz az utcán, ne menjünk el mellette. Ezek nagyon fontos dolgok. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy úgy 10 évvel ezelőtt az akkori polgárőr szervezetünk, a Városőrség elnöke voltam. Nekem mindig is szívügyem volt, hogy figyeljünk oda egymásra.

– Hogyan készülnek a következő fesztiválra, mikor kezdődik a szervezés?

– Lényegében most, hogy befejeztük a XX. fesztivált, már lélekben készülünk a következőre. Az ember sokkal jobban nyitott szemmel jár. Igyekszem figyelni az országban az összes fesztiválra, nézem a programokat, keresem a lehetőségeket, hogy mit tudok Kiskunhalasra hozni.

 

 

Fotók: a HALASMÉDIA szíves hozzájárulásával