Ezen a héten a R’é hetiszakaszt olvassuk fel a Tórából. A R’é jelentése „lásd”;

Lásd, én, teszek ma elétek áldást és átkot. Az áldást, midőn hallgattok az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsolataira, amelyeket ma parancsolok nektek; s az átkot, ha nem hallgattok az Örökkévaló, a ti Istenetek parancsolataira és eltértek az útról, melyet ma parancsolok nektek…”(5Móz. 11. 26-28)

Áldás, vagy átok. Ezen alternatívát helyezi a Tóra elénk. Az ember számára megadta az Ö-való a szabad akarat képességét, maga dönti el, miként éli az életét. Követi-e az I-ten által adott törvényeket, vagyis neki tetszően él, vagy más utat választ…

Az embert, – jó esetben – az vezérli mindennapjaiban, hogy minél jobb, szebb életet tudjon biztosítani mind családja, mind a maga számára. Az ember vágya, hogy áldás ragyogja be az életét. Ugyanakkor, hogy mi az igazi áldás és hogyan nyerhetjük el, nos, erre kevesen tudják a választ…Pedig, e heti szidránk kristálytisztán fogalmazza meg.

És reád szállnak mindez áldások és elérnek téged, midőn hallgatsz az Örökkévaló a te Istened szavára. Áldott léssz a városban és áldott léssz a mezőn.”„Áldott méhed gyümölcse, földed gyümölcse,…, áldott kosarad és teknőd. Áldott léssz jöttödkor és áldott léssz mentedkor. (5Móz. 28. 2-6.)

Amennyiben megtartjuk az Ö-való törvényeit, életünket I-tenfélelem hatja át, akkor az Úr megsegít minket, vigyáz ránk és akkor valóban áldás ragyogja be az életünket, ahogyan azt a 145. zsoltárban olvashatjuk:

”Tisztelőinek akaratát megteszi s fohászukat hallja és megsegíti őket.” (Zs.145. 19.)

Ellenben, ha nem tartjuk szemünk előtt I-ten törvényeit, nem ragyogja be áldás az életünket…Ezen hetiszakasz, többek között megismétli a megengedett és a tiltott állatok felsorolását. Figyelmeztet a hamis prófétákra. Ugyancsak megismétli a vér élvezetének tilalmát és megparancsolja a bálványimádás megszüntetését a leendő Izrael földjén. Felsorolja a három zarándok ünnepet, azaz Peszách, Sávuot és Szukkot ünnepeket, majd részletezi azokat.

Szakaszunk elején olvassuk, hogy az Ö-valónak szánt áldozatokat azon helyre vigyék, melyet Ő választ ki. Ez a hely, a Moriá-hegy Jeruzsálemben, ahol a Szentély állt. A hagyomány szerint, itt, ezen a szent helyen hozott áldozatot Noách (Noé), miután, az özönvíz visszahúzódását követően, kijött a bárkából. Ezen a helyen kötözte meg Ávráhám fiát, Jichákot, hogy feláldozza I-tennek. Szintén e helyen álmodott Jákov arról a bizonyos létráról, melyen az angyalok fel és le jártak.

Tehát, a Szentély hegyét választotta az Ö-való, hogy ott mutassák be a neki szánt áldozatokat. A II. Szentély lerombolása után, azonban már nem tudták Izrael gyermekei ellátni I-ten szolgálatát. Ezután, a tanházak, a zsinagógák váltották fel a Szentély szerepét, az áldozatokat pedig az imák.

A zsinagógákban a Tóraszekrény a kelet felé eső oldalon helyezkedik el, vagyis Jeruzsálem irányába, szimbolizálva az Ö-való, Jeruzsálem, és a zsidóság eltéphetetlen kötelékét. Szombaton hirdetik ki, hogy mely napon lesz újhold, amikor belépünk az esztendő utolsó havába, Elulba, melyben a szombat és a Ros háSánát megelőző nap kivételével megfújják a sofárt, emlékeztetve a bűnbánatra és a megtérésre, hogy tiszta szívvel lépjünk át az új évbe.