A hagyomány és bölcseink az évezredek során minden ünnepre kialakították a jelképek gazdag tárát, tanításuk szerint ugyanis a jel is beszél! A hagyományos mozdulatok, szokások, imák, illatok és színek mind „beszélnek” hozzánk! A Ros Hásáná ünnepén fogyasztott ételeink is „jelképek”!

Gondoljunk csak a kerek kalácsra, az aranylóan fénylő mézre, az érett gránátalmára, a halfejekre! Melyek szimbolizálják az év édes kerekségét, a tórai parancsolatokat, és a micvák teljesítését, melyekben igyekszünk, igyekezzünk, elöl járni! A konyhánkban is az ünnepre jellemző, hagyományos ételek készülhetnek. Időről időre azonban apró változtatásokkal újíthatjuk a menünket! Néhány receptet természetesen megosztok Veletek!

 

Pár gondolat és szokás az ünnepről!

Tisri hónap első és második napja Ros Hásáná, a zsidó újév napja. Szó szerinti jelentése: az év feje.

Ez a nap teremtésünk megünneplése, de egyben a tetteink elszámolásának és ítéletének napja is. Ez egyszerre az öröm, és egyszerre a komoly önvizsgálat időszaka, egy kis finom lélekrezegtető rettegés és öröm. Eltelt egy újabb év, most számot vetünk az életünkről. Tesszük mindezt szívből jövő imával, őszinte megtéréssel.

 

 

Bli néder!

Ros Hásáná előtti nap reggelén, a reggeli ima után szokás „elengedni a fogadalmakat”. Bármilyen meggondolatlanul tett, teljesíthetetlen vagy akár elfelejtett fogadalmunk feloldását kérjük a három imádkozóból álló szimbolikus Bét-dintől. Ros Hásánákor úgy fordulunk az Ö-rökkévalóhoz, mint a végső bíróhoz! Áttekintjük az elmúlt évben hozott döntéseinket, tetteinket és szándékainkat, miközben megpróbáljuk őszintén értékelni magunkat. Csakúgy, mint ahogyan a fej irányítja a testet, a Ros Hásánával kapcsolatos cselekedeteink és imáink óriási hatással vannak az év hátralévő részére, mely szinte ebben a pillanatban kezdődik!

Ros Hásánát nevezzük még az ítélkezés napjának, jom hádinnek is. A hagyomány szerint ilyenkor három könyv van nyitva az Ö-rökkévaló előtt. A világ valamennyi teremtménye átvonul az Ö-rökkévaló kinyújtott pásztorbotja alatt, és tettei, cselekedetei alapján ítéltetik. A három nyitott könyv közül valamelyikbe biztosan bekerülünk! Az első könyv az igazak, a második a gonoszok, a harmadik a közepesek könyve. Az igazakat életre és bőségre, a gonoszokat rosszra írja az Ö-rökkévaló, a közepesek pedig lehetőséget kapnak arra, hogy őszinte megbánással, imával javítsanak tetteik megítélésén.

Az ünnep további elnevezése a harsogás napja, azaz jom hátruá. Törvényeink szerint száz, de legalább harminc sófárhangot kell hallanunk. Az első hosszan elnyújtott, riasztó hang, neve: tökiá. A második három szaggatott hangból áll, neve: sövárim. A harmadik pedig kilenc rövid, panaszos, éles hangból áll, neve: töruá.

Ros Hásánától a Tóra örömünnepéig, azaz Szimchát Tóráig, vagyis közel egy hónapon keresztül, szimbolikus ételekkel kezdjük az étkezéseinket. Éppen ezért Újévkor mindenképpen kerüljön az asztalunkra bárchesz, alma, méz, gránátalma és halfej. Az év közbeni hosszúkás fonott kalácsot kerekre font, többnyire mézzel, mazsolával édesített bárchesz váltja fel, jelezve, hogy szeretnénk, ha az évünk teljes, egész, kerek lenne. Az étkezések elején a bárcheszt nem sóba, hanem aranyló mézbe mártjuk, kifejezve ezzel, hogy szeretnénk, ha az előttünk álló év édes lenne, mint a méz. Ugyanígy teszünk az almával is!

 

A gránátalmát fogyaszthatjuk magában, de felhasználhatjuk salátákhoz, vagy akár a sülteket is gazdagíthatjuk vele. A gránátalma magjainak száma pontosan 613, mint a Tórában szereplő parancsolatok száma, de jelképezi azt is, hogy érdemekben is gazdagodjunk az új évben. A halfej, hogy elsők legyünk a micvák teljesítésében, és ne csak a többiek követői, hanem inkább minket kövessenek, mi járjunk példamutatóan mások előtt! Ezeken a napokon sokan tartózkodnak a dió fogyasztásától, mivel a héber egoz, dió szó számértéke egyenlő a chet, bűn szó számértékével, azaz 17-tel. Ezzel a távolságtartással jelezzük, hogy ezeken a napokon különösképpen odafigyelünk a bűntől való távolmaradásra.

 

 

Mazsolás foszlós kalács

Hozzávalók:

• 1 kg finomliszt
• 3 teáskanál só
• 2 tojás
• 2 teáskanál cukor
• 1 csomag vaníliáscukor
• 4 dkg élesztő
• ízlés szerint mazsola

Menütől függően:

• 6 dl langyos tej (használhatunk növényi tejet) vagy langyos vizet
• 2 evőkanál puha vaj vagy margarin

 

Elkészítése:

Az élesztőt a meglangyosított folyadékba morzsoljuk és kevés cukrot adunk hozzá, majd hagyjuk felfutni. Addig egy megfelelő nagyságú tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a külön felütött és átvizsgált tojásokat, a margarint vagy vajat, a cukrot, a vaníliáscukrot, a mazsolát. Figyeljünk arra, hogy a sót ne közvetlenül oda szórjuk, ahová a felfuttatott élesztőt fogjuk, mert nem fog rendesen megkelni a tésztánk. Ha hozzáadtuk a kovászunkat, lassan adagoljuk a langyos folyadékot is és állítsuk össze a tésztát, majd kezdjük el dagasztani. Ha bedagasztottuk, utána takarjuk le és meleg helyen kelesszük duplájára. Enyhén lisztezett felületen gyúrjuk át, nem kell erősen, majd újra kelesztjük, de ekkor 20-30 perc elég.

Ennél a pontnál veszünk chálát a tésztánkból!

A chálá nem csak a bárcheszünk egyik neve, hanem elsősorban az elkészített tésztából levett kis darab, melyet a Szentély fennállása idejében a kohénoknak, a Szentélyben szolgáló papoknak juttattak. Napjainkban, mivel nem áll a Szentély, csak rabbinikus, nem pedig tórai parancsolat a chálá levétele. A levett tészta a háláchá szerint fogyasztásra nem alkalmas, ezért meg kell semmisítenünk. Ezt többféleképp megtehetjük. Alufóliába csomagolva egyszerűen ehetetlenségig égetjük, vagy pedig alaposan becsomagolva kidobjuk. Akkor vagyunk kötelesek a chálá levételére, ha a következő ötféle gabona valamelyikéből, illetve azok kombinációjából készült lisztet használunk.

Ezek: búza, árpa, tönköly, rozs és zab.

 

A chálá levételekor a következő áldást mondjuk:

Báruch Átá HáSém Elohénu Melech Háolám, áser kidsánu bemicvotáv vöcivánu löháfris chálá min háiszá.

Áldott vagy Te, Örökkévaló I-stenünk, a világ Királya, aki megszenteltél minket parancsolataiddal, és meghagyta nekünk, hogy leválasszuk a chálát a tésztából.

 

 

 

 

 

 

Osszuk kétfelé a megkelt tésztánkat, majd a két darabot 4-4 felé és sodorjuk rudakká őket. Fonjuk a kalácsainkat kerekre a kép segítségével.

Elsőre bonyolultnak tűnik, de nézzétek meg másodjára is! Nem is olyan bonyolult ez! Jótanács! Ha szó szerint körbeértetek a fonatokkal, akkor nyugodtan igazítsátok a kalács alá a végeket! Sőt, egy kicsit alányúlva a közepét megemelhetitek és még szebb lesz a kalácsotok! Ha végképp nem boldogultok, az interneten sok videó van a kerek kalácsfonásról.

 

Segítségképpen itt egy kis videó!

Videó | Facebook

 

Az ünnepi kalácsot, a bárcheszt, mint már annyiszor említettük, többnyire kerekre fonjuk az évnek ebben az időszakában, és mézzel, mazsolával ízesítjük a teljes és édes év reményében. Sok helyen apró koronákat készítettek a tésztából, és azzal díszítették a bárcheszt, emlékeztetve az Ö-rökkévaló megkoronázására, mely az ünnepi imarend visszatérő fordulata. Máshol létra alakú kalács is került az asztalra, annak a midrásnak a nyomán, mely szerint az Örökkévaló létrákat tesz az égbe,  van, akit felemel rajtuk, másokat meg levesz róluk… Ismét mások madár formájú kis bárcheszeket készítenek, mert a madár Jesájá próféta szerint a kegyelem jele.

Madárka formázása:

egy darab tésztát hosszabb rúd formájúra sodrunk. Majd egyszerűen egy csomót kötünk a tésztára. Formázzunk kis csőrt és mazsolát tegyünk szem gyanánt a fejre. A kismadarunk farkát képező tésztadarabot kissé lapítsuk el és éles késsel vagdossuk be. A szokott módon süssük meg, figyelve arra, hogy ne süljenek túl!

 

Gránátalma formájú kalácskák

Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 5 dkg élesztő
• kb. 3 dl langyos víz
• 5 kanál méz
• 3 tojás
• 1 dl olaj
• 1 evőkanál só
• 1 tojás a kenéshez
• 1evőkanál mák vagy szezámmag

 

Elkészítés:

A lisztet szitáljuk egy tálba, majd vegyünk egy keveset belőle, tegyük egy kisebb tálba. Adjunk hozzá langyos vizet és 2 kanál mézet. Morzsoljuk hozzá az élesztőt. Miután a mézes kovászunk felfutott, öntsük a többi liszthez. Tegyük hozzá a többi mézet, az olajat, a gondosan ellenőrzött tojásokat és a sót. Állítsuk össze a tésztánkat. Addig dagasszuk, amíg enyhén ragacsos tésztát kapunk. Ha szükséges, adjunk hozzá még egy kis lisztet, de ha úgy ítéljük meg, akkor vizet adjunk még hozzá. Ha összeállt a tésztánk, fóliával takarjuk le, és egy-két órát kelesszük. Miután szépen megkelt a tészta, tegyük lisztezett deszkára és osszuk kb. 15 részre, melyből egy darabot mindjárt tegyünk is félre, ebből készítjük majd a gránátalmáink koronáit. A tésztadarabokból formázzunk kerek golyókat, és helyezzük sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlapra, takarjuk le és kelesszük újra fél órát. A sütőt melegítsük elő 180 fokra. A tésztagolyókat kenjük meg a felvert tojással. Abból a tészta részből, amit félretettünk, készítsünk kis golyókat, annyit, ahány zsemle van. Minden zsemle tetejére tegyünk egy kis tésztagolyót, és azt is kenjük meg tojással. Éles és tiszta ollóval vágjuk be a kisebb golyókat, a képen látható módon. A tetejére szórjunk mákot vagy szezámmagot. Körülbelül 25 percig süssük, amíg meg nem pirul.

 

Tyúkhúsleves

A megszokott módon és ízlésünknek megfelelően húslevest készítünk, melybe levesbetétként kreplahot tálalhatunk. Természetesen ez nem zárja ki, hogy másfajta levesbetétet is kínáljunk. Például cérnametéltet, grízgaluskát vagy akár maceszgombócot!

 

 

 

 

Kreplah:

Hagyományos ros hásánái étel, melynek tésztáját 15 dkg lisztből, 1 tojásból, 1-2 evőkanálnyi hideg vízből és egy csipet sóból állítjuk össze. Ezután téglalap alakúra nyújtjuk, az egyik felére kis kupacokban rátesszük a 15-20 dkg darált húsból (lehet maradék főtt hús), 1 tojásból apróra vágott petrezselyemmel, sóval, borssal ízesített tölteléket. A tészta másik felét ráhajtjuk a kis halmokra, a közöket lenyomkodva bezárjuk a tésztakockákat, tojásfehérjével megkenjük, majd sós vízben, vagy húslevesben kifőzzük. Forró levesben, levesbetétként tálaljuk.

 

A levesben főtt húsok mellé készíthetünk mártásokat, melyekhez főtt krumplit vagy bárcheszt is kínálhatunk! Nézzünk néhány receptet!

 

Mazsolamártás

Hozzávalók:

• 2 kanál liszt
• 2 kanál libazsír
• 20 dkg mazsola
• pici cukor
• 1 citrom leve

Elkészítés: a lisztből és a zsírból világos rántást készítünk, melyet húslével vagy másodlével húzunk fel, beletesszük a beáztatott mazsolát. A cukorral és citromlével beállítjuk az ízeket.

 

Paradicsommártás

Hozzávalók:

• 3 dl paradicsompüré
• 2 kanál liszt
• 2 kanál libazsír vagy étolaj
• 1 kanál pirospaprika
• 1 zöldpaprika
• húslé vagy másodlé
• cukor
• só
• pici bors

Elkészítés: a lisztből és a zsiradék valamelyikéből rántást készítünk, majd hozzáadjuk a paradicsompürét és a húslével vagy a másodlével a kívánt sűrűségűre húzzuk fel. Tegyük bele az apróra vágott paprikát, nagyon jó ízt ad a mártásunknak! A cukorral és a fűszerekkel állítsuk be az ízeket!

 

Birsalmaszósz

Hozzávalók:

• 40 dkg birsalma (hámozva és magozva)
• 1 evőkanál cukor
• 2 dl növényi tej (legjobb a mandula)
• 3 dkg finomliszt
• kevés frissen facsart citromlé
• 5 db szegfűszeg
• 1 késhegynyi őrölt fahéj
• 1 késhegynyi őrölt szerecsendió
• csipet só

Elkészítés: A meghámozott birsalmát felkockázzuk vagy cikkekre vágjuk, és körülbelül fél liter vízben a sóval, cukorral, szegfűszeggel, fahéjjal és a szerecsendióval puhára főzzük. Kevés növényi tejből és lisztből habarást készítünk, ezzel besűrítjük, majd felforraljuk, és a többi tej hozzáadásával beállítjuk a szószunk sűrűségét. A végén citromlével ízesítjük.

 

 

Természetesen nem csak levesben főtt húsokat kell, hogy feltálaljunk! Sokan szeretik a szaftos sülthúsokat! E remek fogáshoz ajánlom a cimeszt!

 

Cimesz

Hozzávalók:

• 2 kg édesburgonya
• 8 szál közepes sárgarépa
• 2 csésze aszalt szilva
• 3 teáskanál narancshéj
• 1 csésze narancslé
• 1 csésze víz
• 1/4 csésze méz
• 1/4 csésze barna cukor
• 2 teáskanál őrölt fahéj
• 1 teáskanál só
• 1 kiskanál frissen őrölt fekete bors
• 1/4 csésze vaj vagy margarin hidegen és felkockázva

Elkészítés: tisztítsuk meg a sárgarépát és az édesburgonyát, majd daraboljuk fel. Nem kell nagyon apróra, hagyjuk meg inkább a rusztikus jellegét. Egy közepes tálban keverjük össze a narancshéjat, a narancslevet, a vizet, a mézet, a barna cukrot, a fahéjat, a sót és a borsot. A feldarabolt zöldségeket helyezzük a sütőtálba vagy tepsibe, és öntsük rá a keveréket. Fedjük le és tegyük a sütőbe, félóra múlva tegyük rá a kockázott vajat vagy margarint, és süssük készre.

 

 

Narancsos torta mézzel és kókusszal

Hozzávalók:

• 3 tojás
• Egy csipet só
• 20 dkg cukor
• 60 ml növényi olaj (egy kis csésze fele)
• 150 ml friss narancslé (1 narancs leve)
• 1 narancs reszelt héja
• 22 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• méz, kókuszreszelék vagy kókuszchips

 

Elkészítés: Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra. Egy tortaformát vajazzunk és lisztezzünk be. Egy nagy tálban verjük habosra a 3 tojást egy csipet sóval. Két-három részben adjuk hozzá a cukrot, és keverjük tovább. Közben lassan csurgassuk bele az olajat. Adjuk hozzá a narancslevet és a narancshéjat. Egy külön tálban szitáljuk össze a lisztet és a sütőport. Apránként adjuk hozzá a száraz hozzávalókat a nedves keverékhez. Öntsük a masszát az előkészített tortaformába és simítsuk el a tetejét. Az előmelegített sütőben kb. 35-40 percig sütjük, az idő letelte után végezzünk tű- vagy fogpiszkáló próbát! Ha szükséges, süssük még egy kicsit, amíg a tészta nem ragad a tűre vagy a fogpiszkálóra. Hagyjuk hűlni a tortát a tepsiben 10 percig, majd tegyük rácsra, hogy teljesen kihűljön. Tálalás előtt locsoljuk meg mézzel és szórjuk meg kókuszreszelékkel.

Tipp!

Én a sütés befejezése előtt pár perccel már meglocsolom mézzel és kókuszpehellyel vagy kókusz chips-szel szórom meg! Ez a mézes és kókuszos narancsos torta minden bizonnyal a desszertrepertoárunk kedvence lesz. Egyszerű, finom, és tele van élénk ízekkel, amelyek lenyűgözik családunkat és vendégeinket.

 

 

Terülj, terülj asztalkám!

 

Askenázi szokás fehérbe öltözni az ünnepre, legalább arra az időre, amíg a zsinagógában imádkoznak. A házas férfiak ilyenkor magukra öltik a kitlit, az egyszerű, fehér halotti köntöst, amelyet az esküvőjükön, majd évente néhány alkalommal viselnek: Ros Hásáná napjain, Jom Kipur este és napközben, valamint a széder este vezetésekor. Fehér színűre cseréljük a zsinagógákban használatos takarókat, függönyöket és az egyéb textileket is.

Tehát ha az ünnep színe a fehér, akkor a terítőnk legyen fehér és a kiegészítők, az apróbb dekorációs elemek legyenek más színűek. Például egy szép aranyszínű középterítő, amit aranyszínű szalvétákkal és esetleg aranyszínű kartonból készült szalvétagyűrűkkel, ültetőkártyákkal, jókívánságkártyákkal egészíthetünk ki. Különleges hangulatot áraszt, ha gyertyáinkat is az asztalra helyezett gyertyatartókban gyújtjuk meg. Az ízlésesen megterített asztal már magában is nagyon szép! Az sem lehet mellékes, hogy gyermekeinket bevonva az előkészületekbe, a főzésbe, remek alkalmat teremthetünk arra, hogy beszéljünk, együtt tanuljunk az ünnepről!

 

A következő ötlethez szintén almára lesz szükségünk. Figyeljünk arra, hogy legyen mindegyiknek szára, amire rá tudjuk kötni a levélformájúra vágott arany vagy esetleg zöld színű kartont. Használhatjuk jókívánságunk kifejezésére, de akár „ültetőkártyaként” is!

Elkészítése nagyon egyszerű!

Az alma nagyságához mérten vágjunk ki levelet a kartonból és lyukasszuk ki, majd színes filccel, arany tollal írjuk rá a vendégünk, családtagunk nevét, vagy jókívánságainkat!

 

 

 

 

Befejezésként néhány komolyabb gondolatot engedjetek meg nekem!

Ros Hásáná első napján Cháná imáját olvassuk fel háftárának, a tóraolvasást követő prófétai szakaszként. Cháná imája különleges jelentőséget hordoz a gyermekáldásra váró asszonyok számára, hiszen ő is ezért fordult imájával az Örökkévalóhoz. A hagyomány szerint Cháná Ros Hásánákor lett várandós fiával, akit Sámuel prófétaként ismerünk. Cháná nevében a zsidó nő három alapvető micvája található meg.

Ezek pedig a chálá, (a tésztaáldozat vétele), a nidá, (családi tisztaság törvényei, mikve) és a hádlákát nérot, (a gyertyagyújtás).

Írásaimban mindig igyekeztem, hogy az általam választott témát alaposan bemutatni, hogy az mindenki számára érthető és könnyen alkalmazható legyen. Hiszen nem vagyunk egyformák! Van, aki többet tud, van, aki kevesebbet. De ez a három micvá összeköt bennünket, lányokat, asszonyokat, bárhol is éljünk a nagyvilágban! Éppen ezért ne feledjük el, hogy mi magunk is alakíthatunk ki magunk és családunk számára nekünk tetsző szokásokat, ami ugyanígy össze fog kötni bennünket a családon belül, ráadásul generációkon keresztül!

Ezekre a kis „apróságokra” felnőttként olyan jó lesz visszaemlékezni! Ugyanúgy csinálni, ahogy Anya vagy a Nagyi csinálta! Szívemre teszem a kezem, és bevallom Nektek, engem végtelenül boldoggá és büszkévé tesz, amikor a Kislányom valamit jobban készít el, mint én!

 

 

Ezekkel az édes gondolatokkal köszönök el Tőletek erre az évre!

Találkozunk 5785-ben!