Hetiszakaszunk a Nicávim Vájélech. E két szakaszt összekapcsolva mindig a Ros hásánát megelőző szombaton olvassák, nem véletlenül…  „Ti álltok ma mindnyájan az Örökkévaló a ti Istenetek színe előtt, fejeitek, törzseitek, véneitek és tisztviselőitek, Izrael minden embere…” (5Móz. 29. 9)

Izrael népe évről évre I-ten előtt áll a Félelmetes napok idején, hogy engesztelést kérjen az Ö-valótól és imádkozik, hogy az elkövetkező évben is I-ten óvó tekintete kísérje.

Ha valaki áll, mozdulatlan. Életünk nagy része rohanással telik. Dolgozunk, szeretnénk elérni a kitűzött célokat, nemigen van időnk megállni. I-ten azt akarja, hogy mindezeket megtegyük – ez egy hatalmas ajándék Tőle, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy magunk alakítsuk az életünket és olyan embernek teremtett minket, akinek természetes vágya van arra, hogy sikeres legyen.

Vannak azonban bizonyos dolgok, amelyeket sietséggel nem lehet elérni; csak egyhelyben állva mozdulatlanul. Az önreflexió, amely a t’suvá, (megtérés, bűnbánat) és a fejlődés előfeltétele, megkívánja, hogy megálljunk, értékeljük, hogy merre tartunk, kik vagyunk és kik akarunk lenni.

Egy gazda spórolt, hogy drága órát vásároljon magának. Egyik nap ránézett a csuklójára és döbbenten látta, hogy az órája eltűnt. Sehol se találta. Eszébe jutott, hogy nemrég az istállóban járt, visszament hátha ott esett le. Kereste-kereste, de nem sikerült megtalálnia. Megkérte az embereit, hogy segítsenek keresni. Az emberei se találták az órát. A gazda rájött, hogy olyan, mintha tűt keresne a szénakazalban, és abban reménykedett, hogy a következő évben, amikor az istállót kitakarítják, megtalálja.

Az egyik embere visszament az istállóba, és néhány perc múlva magasra tartott órával a kezében rohant a gazdához: „Megtaláltam!” – kiáltotta.

” Ez hihetetlen!” mondta a gazda! – Hogyan találtad meg?

Az embere így válaszolt: „Visszamentem az istállóba, amikor csend volt, és csak hallgattam. Hallottam az óra ketyegését, és sikerült megtalálnom.”

Gyakran jobban hallunk, ha csendesek és mozdulatlanok vagyunk. Ki kell iktatnunk a zavaró tényezőket, összpontosítanunk kell I-ten üzeneteinek meghallgatására és ennek megfelelően változtatnunk kell. A változás nehéz, de ha akarjuk, sikerülni fog.

Koncentráljunk I-tenre és az Ő irántunk érzett szeretetére és bízzunk benne, hogy az elkövetkező évre a Jó Élet könyvébe ír be minket.

B. Schmidt Dániel

Hetiszakasz

Egy cseppnyi csend

B. Schmidt Dániel