1870. július 19-én tört ki a porosz-francia háború és fél évvel később, I. Vilmos trónra lépésével, a német egység megvalósításának jegyében megalakult a Német Császárság. A német zsidók jó alkalmat láttak a háborúban arra, hogy kifejezzék hálájukat, amiért nem sokkal azelőtt egyenjogúsították őket[1]. 4.700-an vonultak be, hogy harcoljanak német hazájukért. Nem ez volt az első eset, hogy zsidók katonai szolgálatot teljesítettek. Besorozták őket az osztrák-magyar K. u. K hadseregbe vagy a francia haderőkhöz is, de korábban éppúgy részt vettek az amerikai függetlenségi háborúban.
Pontosan egy hónappal a porosz-francia háború kezdete után a francia haderők Metz városába vonultak vissza, a németek pedig körülzárták a várost. Az akcióban részt vevő zsidó katonák reménykedtek, hogy az őszi ünnepek beállta előtt megoldódik a helyzet, ám nem így történt. Ros ha’sana közeledett, és a franciák nem adták meg magukat. Feletteseik engedélyezték ugyan a zsidó katonáknak, hogy közösen imádkozzanak, de nem volt tábori rabbi, aki gondoskodott volna a szertartás levezetéséről, így aztán hagyományok szerinti istentiszteletet nem sikerült tartani. Szeptember 30-án azonban váratlanul egy Ejzik Blumenstein nevű fiatal rabbi érkezett a táborba, és nekilátott a jom kippuri előkészületeknek. Mintegy nyolc kilométerre a harctértől, Sainte-Barbe faluban kezdte szervezni az istentiszteletet. A helyi lakosok felajánlották helyszínként a katolikus templomot, de a rabbi inkább a saját és a szomszédja szobáját jelölte ki annak a körülbelül 60-70 embernek a számára, akik részt kívántak venni az eseményen. Blumenstein utólag újságcikkben emlékezett meg a rendkívüli alkalomról, az imán jelen lévő egyik katona pedig arról számolt be, hogy más vallású tisztek is részt vettek a szertartáson. A katona idézett a rabbi prédikációjából és megjegyezte, hogy az többeket a könnyekig meghatott.
Hermann Junker német festő és rajzoló (1838–1899), bár ő maga nem volt jelen a közös imákon, két képet készített; az elsőt Blumenstein rabbi elbeszélése alapján. A rajzról készült képeslap felirata szerint ez a Kol nidré estet ábrázolja. Tóratekercset nem sikerült szerezni, így másnap a rabbi fejből idézte fel az aktuális tóraszakaszt. A második, fantázia szülte képén Junker a szabad ég alatt ábrázolja a résztvevőket, olyan részletekkel kiegészítve, amelyek egy előzetes tervben szerepeltek. Eszerint több mint ezer hívő vett volna részt a szertartáson, akikre nem zsidó társaik vigyáztak volna. A terv nem valósult meg, mivel a katonák többségét röviddel az ima kezdete előtt mozgósították. A kép azonban nagy sikert aratott, különösen zsidó katonák körében, akik részben saját hűségük, részben honfitársaik feléjük tanúsított szolidaritásának bizonyítékát látták benne. Később több „továbbgondolt” alkotás is megjelent Junker képe alapján, köztük olyanok, amelyeken a szabadtéri imát figyelők között ott van maga Vilmos császár, Bismarck kancellár és Helmuth Karl Bernhard von Moltke vezérkari főnök is. A rajz után készült drapérián idézet olvasható Maleáki (Malakiás) próféta könyéből (2. 10.):
„Nemde egy atyánk van mindnyájunknak, nemde egy Isten teremtett minket?”
1871-ben, a győzelem után megjelent egy emlékkönyv a hadseregben szolgáló zsidó katonákról. Az események ismertetése mellett hosszú listán sorolják fel a zsidó harcosok nevét, kiemelve közülük azt a mintegy hetven főt, akik hősies magatartásukért vaskereszt kitüntetést kaptak.
Jegyzet:
