Szinte senki nem ismeri, mi több csak nagyon kevesen hallottak arról, akikről ezúttal olvashatnak a kiemelkedő magyar zsidó sportolókról, sportvezetőkről szóló sorozatunkban. Miközben nélküle talán jóval kevesebb ismertté vált sportoló lett volna az előző század elején. Egy éve Szimchasz Tajró napján (és azóta) belehalt a lelkünk (egy darabja) október 7-én a terroristák támadásába és mészárlásába. Éppen a napokban ünnepeltük Szichasz Tajrót, s nem feledkeztünk meg az áldozatokról és azokról, akiket még mindig túszként tartanak fogva.
Az évforduló mellett miként jön ehhez hősünk? Nos, ő volt talán az első, aki változtatni akart az általánosan elfogadott a Tóra fölött görnyedő, vagy a szintén nem sportos kereskedő, azaz gyenge, gyengének tartott zsidó képen. S megalkotta a muskeljudentum, az izmos zsidó kifejezést és ehhet programot is adott.
Max Simon Nordau (eredeti nevén Südfeld Simon Miksa 175. esztendeje, 1849. július 29-én született. Méghozzá a Dob utcában, nem messze az Izraelt újraálmodó, Herzl Tivadartól…
Nordau Pesten élt, ahol orvosnak tanult – utazgatásai miatt csak 27 évesen szerzett diplomát. Közben újságíró lett és úti élményeit is osztotta meg cikkeiben. 1876-ban Berlinbe költözött, 1880-tól pedig Párizsban lakott, ahol elismert orvosnak számított.
Bár felmenői között számos rabbi is akadt, így édesapja is ortodox rabbi volt, azonban ő kamaszként fokozatosan eltávolodott a zsidóságtól. Aztán hasonlóan mint oly sokan ekkoriban, őt is a Dreyfus-ügy és az azt szorosan kísérő (franciaországi) antiszemitizmus ébresztette rá arra, hogy reménytelen az a fajta asszimiláció, amiben gondokodtak. Nem sokkal később Herzl Tivadarral együtt alapította meg a cionista mozgalmat.
1897-ben megszervezte az első, a bázeli Cionista Világkongresszust. (Herzl 1904-es halálát követően a világháborúig Nordau vált a szervezet vezetőjévé.) A zsidó sport, s az általa létrehozott Maccabi mozgalom szempontjából a II. Világkongresszus kiemelkedő jelentőségű – Nordau ekkor beszél először az izmos zsidóról (muskeljudentum). Az állandóan könyvek fölött görnyedő gettózsidót váltsa fel a sportos zsidó.
– Élesszük tehát fel a harcos Makkabeusok ősi tradícióját, és legyünk ismét izmos mellkasú, feszes karú, acélos tekintetű férfiak! – mondta Nordau.
Bár addigra 1895-ben (akkor még) Konstantinápolyban megalakult az első zsidó sportklub, de Nordau felhívása lobbantotta fel igazán a lángot, s a tűz csak egyre terjedt. Sorra születtek szerte Európában a sportegyesületek, az erőt és a hősiességet szimbolizálva Bar Kochba, Maccabi, vagy Hakoah néven. Itthon 1906-ban alakult a Maccabi VAC. Életre kelt az „izmos zsidóság” álma. A Hakoah Wien nem mellékesen a korszak egyik legjobb labdarúgó-csapata volt Ausztriában. S ki tudja hány zsidó kezdett sportolni – nem csak kimondottan zsidó sportegyesületekben, s a felhívása, mozgalma hány nagyszerű zsidó sportolót adott a világnak, de akár csak Magyarországnak.
1921-ben, a XII. Zsidó Világkongresszuson, Karlovy Vary-ban megalakult a Maccabi Világszövetség. Nordau tervezte, hogy Izraelbe (akkor még a brit mandátum területe) költözik, de 1923-ban elhunyt. Így nem élhette meg, hogy 1929-ben megrendezték Prágában az első Európa Játékokat. Három évvel később, 1932-ben Tel-Avivban megrendezték az első Maccabiah-t is, amelyen 14 országból 390 sportoló vett részt. Újabb három év elteltével, a második játékokon már 1700 sportoló szerepelt. A törvényeket megszegve ekkor sokan az országban is maradtak. Emiatt aztán el is maradt az 1938-as viadal. Azóta viszont nem csak számos Európa Játékokat rendeztek, de Izrael megalakulása óta az olimpiákat követő évben Izrael ad otthont az aktuális Maccabi Játékoknak. Melyeken az olimpiák után rendre a legtöbb sportoló áll rajthoz.
