Ritter Nándorné, sokunk Babija, a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség elnöke nemrégen ünnepelte születésnapját. Hölgyről lévén szó a kor mellékes, mi pedig a jeles nap kapcsán beszélgettünk vele arról, hogyan érzi magát, mik a tervei.

Életrajz:

1971. 11. 21-én született zsidó családban Keszthelyen. Ennek ellenére mégsem kapott zsidó nevelést, mert a holokauszt után a nagyszülők amennyire csak lehetett asszimilálódtak. Általános és középiskoláit Marcaliban végezte, szakmája szerint – amiben egyetlen percet sem dolgozott – vállalati tervező, könyvelő és statisztikus. Saját bevallása szerint nagyon nem szerette, ezért inkább szülei virágüzletében kezdett dolgozni, amit viszont rajongásig imádott. Nem sokkal később beiratkozott az ORZSÉ-ra, ahol héber és judaisztika tanárként szerzett diplomát. 2001. márciusában ment férjhez. Ezután egy évig a Wesselényi utcai zsidó iskolában dolgozott, majd gyermekei születése után otthon maradt. 2021-ben választották a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség elnökévé.

– Kívülről úgy látszik, hogy a helyeden vagy, mindaz, amit csinálsz mosolyogva teszed.

– Mert ez így is van. Úgy érzem eljutottam a csúcsra, ráadásul végtelenül szeretem, amit csinálok.

– Miért ennyire fontos a munkád, ami lényegében életed legnagyobb hobbija?

– Mert számomra nagyon fontos a zsidóságom, ahogyan a férjem számára is, aki mindenben támogat és mindig mellettem áll. Ugyanakkor mindkettőnk számára fontos, hogy gyerekeink végtelenül erős öntudattal rendelkező zsidók legyenek. Már most látom, hogy talán nem végeztünk rossz munkát. Ám van egy másik, hasonlóan fontos feladatom: a mi, a közösség felelőssége, hogy a megmaradt épített zsidó örökséget képező épületeket óvjuk, vigyázzuk, törődjünk velük. Nagyon nem mindegy, hogy az ember mit hagy maga után a Földön. A zsinagógánk jövőre lesz 165 éves és nagyon fontos, hogy még 165 év múlva is itt álljon.

– Hitközségi elnökként mik a legfontosabb terveid a jövőre vonatkozóan?

– Ahogyan már említettem, a ránk hagyott építészeti örökséget gondozzuk, kezeljük, ápoljuk, fenntartjuk, ez az elsődleges. De ezek csak épületek. Nekünk, a közösségnek kell azon dolgoznunk, hogy megteljen hittel, imával, tanulással és tudással. De ez mind nem elegendő, kell ide a gyerekzsivaj is, a nevetés, a dalok, a viccek, mert ha ezek nincsenek akkor itt nincs élet. Nem véletlenül szervezzük immár több, mint 20 év óta a Kiskunhalasi Zsidó Fesztivált.

Mindig azon dolgozom, hogy a poharunk ne csak félig legyen tele, hanem teljesen csorduljon túl szeretettel, vidámsággal, kacagással és segíteni akarással. Legyen itt egy olyan hely, ahova jó elmenni, ahol jó ott lenni. Én ezen dolgozom, és nagyon örülök annak, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy jó hely a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség.

 

A kiskunhalasi zsinagóga

Ez az egyetlen zsidó hitközségi létesítmény-együttes maradt meg a világháború előttről hazánkban épen és használatban. A zsinagóga mellett téli templom, rabbilakás, székház, iskola és vágoda található. Egyedül a rituális fürdőt bontották le. A hitközség a XIX. század elején alakult, az első anyakönyvi bejegyzések 1800-ban íródtak. A zsinagóga utcára néző keleti homlokzatának frízében magyar nyelvű felirat olvasható: “Egyedül Istennel”. A homlokzaton héber felirat: “Ez az örökkévaló kapuja”. Érdekesség, hogy a betűk kiemelésével megadták az avatás idejét: (1)861 Az épületet egyébként 1857 és 1860 között építették. A földszinti templomtérbe vezető középső kapu mellett mártírtáblák emlékeztetnek a közösség elpusztított tagjaira.