Az első világháború után rövid ideig az osztrák zsidó származású művész, Tom Seidmann-Freud az általa írt könyvek mellett héber nyelvű gyerek- és ifjúsági irodalmi kiadványokat is illusztrált. Amint a névből kitűnik, rokona volt – méghozzá elég közeli: unokahúga – a világhírű pszichiáternek, ami viszont nem derül ki: a Martha Gertrud nevet születéskor kapta; a Tom nevet pedig, amelyen híressé vált, 15 éves korától használta. A hal utazása című legismertebb könyvét héberre és olaszra is lefordították.
Martha Gertrud 1892. november 17-én Bécsben jött a világra. Gyerekkorában a család előbb Berlinbe, aztán Londonba költözött. Ott kezdett művészetet tanulni, majd Németországban folytatta, ahol kiadta első, maga illusztrálta verseskötetét. Nővérével, Lilly-vel népmese- és népköltészet esteket kezdtek rendezni, amelyeken – Tom Freud néven – bemutatta rajzait, nagy sikert aratva mind a gyerekek, mind a felnőttek körében. Münchenben megismerkedett Sáj Agnonnal, aki akkor már ismert író volt: Palesztinából érkezett Németországba, ahol héber nyelvet is tanított. Az ő hatására készítette el egy héber ábécéskönyv illusztrációit. A tervezett együttműködés azonban meghiúsult, mert Agnon nem volt képes egyszerű gyereknyelven írni, Tom betűrajzai pedig túlságosan bonyolultnak bizonyultak ahhoz, hogy könnyen megtanulhatók legyenek.
Tom 1921-ben találkozott Jacov Seidmann-nal, akivel rövidesen Berlinben összeházasodtak. Egy évvel később megszületett egyetlen lányuk, Angela. A város Charlottenburg nevű kerületében laktak, amelyet akkoriban az orosz zsidó bevándorlók miatt Charlottengrádnak becéztek, és amely a héber nyelvű könyvkiadás központja volt. Chaim Nachman Bialik, az egyik legnagyobb héber költő itt akarta megvalósítani álmát: egy ifjúsági könyvesboltot nyitni gazdagon illusztrált kiadványokkal, és ehhez a Seidmann házaspárt választotta társul. 1922 nyarán megnyitották az Ofir kiadót, amihez Jacov Seidmann a pénzt adta, Bialik lett a szerkesztő és a műfordító, Tom pedig az illusztrátor és a művészeti vezető – ami egészen addig nem volt a héber nyelvű kiadóknál.
Egyenes, szívben és lélekben tiszta és odaadó emberek – írta a házaspárról Bialik kezdetben, mielőtt megromlott köztük a viszony. Előtte azonban négy könyvet adtak ki, amelyhez a szöveget Tom rajzaitól ihletve Bialik írta. A gazdasági krízis azonban az ő vállalkozásukat sem kímélte. Tombolt a hiperinfláció, Berlinben lehetetlenül megdrágult minden. A betelepült művészek, irodalmárok egymás után hagyták el Németországot. Bialik 1924-ben távozott Palesztinába, és ekkor a kiadó teljesen összeomlott. Seidmann a családja előtt titkolta a kudarcot, de volt társuktól segítséget kért. Miután nem kapott választ, lassan eladta mindenüket, beleértve a szívének oly kedves könyvtárát, azonban ez sem volt elég a tartozások törlesztéséhez. 1929 januárjában végleg elvesztette minden reményét, és mikor egyedül volt otthon, felakasztotta magát. A finomlelkű Tom nem volt képes feldolgozni férje halálát. Depresszióba esett, nem volt hajlandó enni, és sem közeli hozzátartozói, sem híres nagybátyja nem tudtak rajta segíteni: 1930. február 7-én meghalt. Rajzait, vázlatait és jegyzeteit nővére, Lilly őrizte, és 1978-ban bekövetkezett halála után Tom lánya, Angela kapta meg, aki Aviva néven Izraelben élt, így az életmű egy része megbecsült helyre került.
