Eli Cohen

(1924. dec. 6 – 1965. máj. 18.)

 

Cionista volt már Egyiptomban, ahol született, és ahová szülei az észak-szíriai Aleppóból érkeztek. Nyolcan voltak testvérek, két lány és hat fiú, ő volt a sorban a második. Eszes, idegen nyelveket könnyen elsajátító, fotografikus memóriával rendelkező fiatalemberként (ügynökök számára hasznos képességek) az alexandriai Farouk Egyetem Villamosmérnöki Karára iratkozott be, de kénytelen volt tanulmányait félbehagyni az erősödő antiszemitizmus miatt. 1957-ben, miután sokadmagával kiutasították Egyiptomból, Izraelbe emigrált, ahol már várta az évekkel azelőtt kivándorolt családja. Mint utóbb kiderült, azért maradt ideiglenesen szülőföldjén, hogy egyengesse mind a hivatalosan, mind az illegálisan Izraelbe készülő zsidók útját.

1960-ban a Moszád felvette ügynökei sorába. Akkor már házas volt, nem volt könnyű beszervezni. Az egyik kiképzője, Nathan Solomon elmondása szerint kirúgatták az állásából, ahol könyvelőként dolgozott, hogy „megkönnyítsék” a döntését. A sikeres kiképzés után 1961-ben Kamel Amin Thaabet néven Argentínába küldték, ahol szíriai születésű, sikeres üzletember szerepében jelent meg, és mint ilyen, hű hazafiként nyolc hónap után, ’62 elején „visszatért szülőföldjére”. Mindezt és a teljes történetét több könyvben megírták, 2019-ben pedig a Netflix mutatta be róla készült hatrészes sorozatát.

Megnyerő modora és persze jó anyagi helyzete révén sikerült bekerülnie egy damaszkuszi elit társaságba, amelyben magas rangú diplomaták és katonatisztek is sűrűn előfordultak. A tőlük megszerzett információk jóvoltából az izraeli hadsereg jelentős előnyhöz jutott, főként a sorsdöntő hatnapos háborúban.

Egy hírszerző élete – ahogy Jichák Rabin néhai miniszterelnök, aki 1964-68 között vezérkari főnök volt, ecsetelte egy megemlékező beszédében – gyökeresen különbözik a többi harcosétól. Egyedül van, teljesen magára utalva; egyszemélyben ő az alkalmi döntéshozó és a végrehajtó. Nem foghat mellé, mert az első tévedése könnyen lehet egyben az utolsó.

Felesége, Nadia úgy tudta, hogy Eli az Izraeli Védelmi Minisztérium megbízásából Európában dolgozik beszerzőként. ’62 és ’64 között mindössze háromszor volt alkalma találkozni családjával, ami persze nem volt ínyére az ifjú asszonynak, de betudta férje karrierista törekvéseinek és vágyának, hogy biztosítsa családja anyagi jólétét.

Hogyan bukott le? Több verzió létezik, de mivel hivatalos Moszad jelentés nincs, bizonyosat nem lehet tudni. Az egyik magyarázat, hogy nem tudott a szír hadseregben elrendelt 24 órás rádiócsendről és közben küldött üzenetet. A másik szerint úgy figyeltek fel rá, hogy a lakásának szomszédságában székelő indiai nagykövetség távíróját zavarták a Morse-üzenetei. A harmadik, amire volt már példa a múltban, hogy tégla volt a Moszadban. Ezt a gyanút erősíti a tény, hogy ugyanabban a hónapban Egyiptomban lebukott egy másik, Wolfgang Lotz nevű izraeli kém, akit egy fogolycsere keretén belül ’68-ban feleségével együtt átadtak Izraelnek. A negyedik, hogy egy egyiptomi hírszerző meglátott az újságban egy fotót, amin a Golán fennsíkon szemleutat tartó tisztek között egy civil látható, és felismerte benne egykori egyetemi diáktársát: Eli Cohent… és így tovább, lehetne folytatni a hihetőnek tűnő vagy a valóságtól elrugaszkodott feltételezések sorát.

Lebukása után felesége Párizsba utazott, hogy ügyvédet szerezzen, a szír hatóságok azonban nem biztosították számára sem a védelem, sem a halálos ítélet elleni fellebbezés lehetőségét. Európai személyiségek, köztük VI. Pál pápa, valamint a francia, a belga és a kanadai kormány kegyelmet kértek számára, de már csak azért sem hagyhatták életben, mert szíriai politikusok és katonatisztek számára igencsak kompromittáló volt baráti kapcsolatuk. 1965. május 18-án akasztották fel a damaszkuszi Marjeh téren.

Nadia elmondta, hogy az utolsó találkozásnál gyanakodott, mert Eli beszélgetés közben időnként szíriai dialektusra váltott, miközben a fedősztorija szerint Európában üzletelt. Meg akarta tudni tőle, mi ennek az oka, de nem volt rá alkalom. Szíriába visszatérése előtt Eli mindig egy brüsszeli házaspárnál szállt meg, hogy ruhát váltson (nehogy egy izraeli címke elárulja), és magához vegye a küldetéséhez szükséges eszközöket. Az utolsó ilyen vendégeskedés alkalmával két napra eltűnt. Mintha ki akarta volna élvezni az életet, mintha érezte volna, hogy nem lesz több alkalma szabadon járni-kelni…

Két lánya és egy fia volt. Két évvel a kivégzés után az egyik kislányuk megkérdezte Nadiát, aki nem ment újra férjhez, miért jár mindig feketében. Attól kezdve színes ruhákat viselt, mint a többi gyerek anyja…

A holttestet többszöri kérésre sem voltak hajlandók átadni Izraelnek. Amin Al-Hafez volt szíriai elnök fia 2017-ben újzélandi közvetítéssel, az izraeli titkosszolgálat megkeresésére közölte, hogy ismeri Eli Cohen eltemetésének helyét, és egymillió dollárért hajlandó azt felfedni. Választ elmondása szerint nem kapott.

2013 januárjában avattak fel a Golán fennsíkon egy nyolc helyszínből álló túraútvonalat Eli Cohen 1962-65 közötti tevékenysége emlékére. Az útvonal utolsó állomása egy Szíria felé néző dombon álló szobor, amely Nadiát és három gyermeküket ábrázolja. Felirata: Várjuk Elit…