A Teremtés könyvének (I.M. Beresit) hatodik, Toldojsz hetiszakasza Izsák és Rebeka ikergyermekeinek Jákob és Ézsau az elsőszülöttség jog kérdéséről és azért való konfrontációról szól. Tény, hogy Ézsau az elsőszülött ezt azonban Jákob nem fogadja el, mert önmagát tartja érdemesnek az azzal járó jogok birtoklására.
A bibliai korban az elsőszülöttség, két előjoggal járt. Anyagi ugyanis az elsőszülöttnek az apai örökségből kétszeres részt örökölt. A második, az „apai áldás joga” azzal járt, hogy a családfő halála után ő lett a család szellemi, vallási vezetője. Ezen jogok eléréséért Jákob kész életét is kockáztatni, amiből kiderül, az elsőszülöttség milyen értékkel bírt abban a korban.
Rasi (Slomo Jichaki rabbi 1040-1105 Troyes) legnagyobbnak tartott szentírási kommentátor –valljuk be- gyermekded logikai eszmefuttatásából kiderül, hogy tulajdonképpen nem is Ézsau, Jákob volt az elsőszülött: „Hallottam egy aggadikus midrást: „Jákob jogosan fogta Ézsau sarkát, hogy megakadályozza őt elsőnek jönni a világra. Jákob az első, Ézsau a második cseppből nyerte el formáját (értsd lett terhes édesanyja Rebeka). Menj és tanuld ezt ki egy vékony nyakú csőből. Rakj bele két követ, egymás után. Az elsőként belerakott jön ki utoljára és az utolsóként belerakott elsőnek. Így történt az is, hogy a másodikként formált Ézsau jelent meg elsőként, … Jákob pedig ezt meg akarta akadályozni, s először akart kiérni a méhből, hogy így megkapja elsőszülöttség jogát, ami megillette.”
A konfrontáció valódi oka a két személyiség Jákob és Ézsau karaktere, fizikális és szellemi adottság közötti ellentét volt. Olvassuk: „ … Ézsau ügyes vadász volt, a mező embere. Jákob. pedig jámbor ember volt, sátorlakó.” ( I.M. 25/27.) „ Rabbi Lévi mondta: olyanok voltak mint a mirtusz és s tüskebokor melyek egymás mellett fejlődtek. Nőttek és virágoztak! Egyik hozta illatát (héberűl „tám”) a másik tövisét!” (Bereshit Rabbah 63:10) Jákob „jámborsága” („tám”) szó szerint tökéleteset, teljeset jelent. Maga Isten szólít fel a tökéletességelérésére való törekvésre! (lásd V.M. 18/13) Persze tisztában vagyunk azzal, hogy nincs és nem is volt tökéletes ember! A hangsúly tehát az arra való törekvéségre való törekvésen van.. Azon, hogy „ …járj a jóknak útján, s megőrizd az igazak törvényeit.” (Péld. 1/20)
Ezsauról olvassuk, hogy „vörös, egészen olyan, mint a szőrös köpenyeg”… „ügyes vadász, a mező embere” (I.M. 25.25,27) A metaforikusjellemzés arra vonatkozik, hogy értett a kétszínűséghez, álszenteskedéshez. Ézsau belépet Jákob sátrába, hogy ennivalót kérjen. Rabbi Shimon ben Lakish szerint Jákób ezt mondta Ézsaunak: “Láttam a te arcodat, amint az angyalok arcát látod, és megörültem nekem” (I.M. 33/10). Mire hasonlít a jelent? Lévi rabbi mondja: Olyan személyhez, aki belép testvére otthonában, majd a vendéglátó rájön, hogy meg akarja ölni.” (Sotah 41b,9-10)
A bibliai történet történelmi dimenziójában ismert. Jákob, kinek neve később Isten akaratából Izraelre változik. Tőle származtatják az „izraeliták” a zsidó nép nevüket. Ezsautól pedig, -annak ellenére, hogy egy fogantatású ikertestvérek- származnak az Edomiták a zsidók ősellenségei. Később, amikor Edom népe eltűnt a történelem porondjáról helyét átvette a keresztény antiszemitizmus. A kereszténység hivatalos vallássá válása után, 325-ben Niceában (Nikai) meghozta első judaizmus elleni rendelkezéseit.
Történelmi perspektíváról igy vallott Obadja próféta: “És nem marad meg Ézsau házából semmi” (1/18) A Talmud ezt ki bővíti: „Yehuda HaNasi rabbi így válaszolt: A vers azokról szól, akik hasonló cselekedeteket hajtanak végre, mint a gonosz Ézsau! Jákób háza tűz lesz, József háza láng, és Ézsau háza, az edomiták, szalma lesz, és ők, a tűz és a láng, meggyújtják őket, a szalmát, és megemésztik őket; nem lesz túlélője Ézsau házának, amint azt az Úr mondta.” (Avodah Zarah 10b:8-9)
