Róna Tamás főrabbi körülbelül 100 diáknak tartott idén a Szegedi Tudományi Egyetemen (SZTE) mesterkurzust a kóser kertkultúráról. A hallgatói létszám egyértelműen mutatja a fokozott érdeklődést a különleges tantárgy iránt.
Ismét nagy érdeklődés kísérte Róna Tamás főrabbi, a kóser kertkultúra oktatása című kurzusát magyar és angol nyelven az SZTE Agrártudományi Karának mesterképzésén. A címzetes egyetemi tanár idén több, mint 100 diákot ismertetett meg a kóser kertművelés alapjaival. Az immáron három éve életre hívott, szabadon választható tantárgy célja, hogy magyar és külföldi fiatal agrármérnökök megismerhessék a kósersági törvényeket a kóser kertkultúra összefüggésében. A tantárgy célja, hogy a jövőben a kóser kertkultúra a magyar kertészettudományt kiegészítő tudományos teret kapjon. Mindemellett a tanulók bepillantást nyerhetnek a judaizmusba, valamint a zsidó szellemi értékekbe is.
„Nagy örömömre szolgál megosztani, hogy idén körülbelül 60-70 magyar diák, illetve szép számmal külföldi hallgatók is – akik számára angol nyelven folyt az oktatás – vettek részt a kurzuson. A legtöbben az agrárium területéről érkeztek és arra voltak kíváncsiak, milyen törvények és szokások mentén lehet kóser élelmiszereket termeszteni, milyen az igazi kóser termék, milyen szakemberek ellenőrzik ezeket, illetve milyen pecséteket kell megkapniuk Magyarországon és az EU-ban és a világon a hitelesítéshez” – mesélte a főrabbi.
Kóser az kóser
Róna Tamás kurzusának célja, hogy a magyar és nemzetközi agráripar is tisztában legyen a kóserság szabályaival és törvényeivel, teret nyitva még több minőségi kóser termék előállításának, hiszen már most hatalmas a kereslet világszerte, többek között Izrael irányában is egyre jobban lehet terjeszkedni, például a kóser magyar uborkával.
„A kóser szó jelentése, alkalmas. Erkölcsi bázis, ami útmutató is az életben. A Tóra három helyén szerepel a következő: Ne főzd meg a gödölyét az anyja tejében! Az élet esszenciája az anyatej, ebből indul minden, életben tartja a kicsit, segíti első lépéseit. Ezzel ellenben a halál kultusza, amikor az anya tejében főzzük meg a gödölyét, életellenes a filozófiája ennek a cselekedetnek, hiszen az élet ebben a formában megismételhetetlen. Ha ezzel az alapvetéssel tisztában vagyunk, akkor az agráriumban fontos kérdés, hogy ismerjük a föld törvényeit. Ilyen például a hatodik év után a föld pihentetése, a széleket fenn kell tartani a szegényeknek, nem szedünk le minden gyümölcsöt a fáról, ahogy a lehullott búzakalászt sem vesszük fel. Ami szintén fontos, az a rovar- és gombafertőzések kiszűrése, ezeknél 5 különböző kategóriát különböztetünk meg. Ez egy érdekes kérdéskör: a dinnye például sosem fertőződik rovarral, ahogy a brokkoli, karfiol, saláta mindig. A kóserság folyamatosan fejlődik: a szintetikus gyümölcsök, húsok megjelenése, a hidropónikus termesztéssel a víz alapú termelés egy fontos kérdést vet fel: milyen áldást mondjuk erre az ételre? Számos izgalmas teret rejt még magában a témakör, amivel folyamatosan foglalkoznunk kell.” – mesélte Róna Tamás
Kóser magyar, és a békességet kereső jordániai diák
A harmadik éve elérhető kurzus példátlan népszerűségnek örvend az SZTE-n, ugyanis a szomszédos településektől kezdve akár tízezer kilométerre élő diákok is szívesen tanultak a főrabbitól a kóser termelés szabályairól, törvényeiről.
„Egy idősebb hölgy, aki gyógynövény, gyümölcs és zöldségtermesztéssel foglalkozik Szeged mellől érkezett és szeretné elsajátítani a kóser termelés törvényeit. A nemzetközi csoportban volt egy jordániai keresztény diák, akinek számos zsidó és muzulmán barátja volt, közel él Izrael határához. Az agrártudomány mellett szerette volna jobban megismerni a konfliktus forrását, mivel hitvallás szerint a három világvallásnak békességben meg kellene férnie egymás mellett a világon. A tanulmányai után Jordániában képzeli el jövőjét, ahol állattenyésztéssel szeretne foglalkozni. Ugyanígy érdekes volt, hogy számos diák érkezett Laoszból, Kínából és Vietnámból. Ők a kóser rizstermesztést szeretnék elsajátítani. Itt szintén egy érdekes tapasztalásom volt: a világ másik végén, ahonnan hindi, taoista vagy buddhista diákok érkeztek életükben nem hallottak Mózesról vagy a Szentírásról. Semmi féle releváns információjuk van a zsidó vallásról, igazán izgalmas, közös felfedezés volt velük ez a kurzus, amin remélem jövőre is legalább ennyien lesznek” – foglalta össze a gondolatait a főrabbi.
