A Tóra e heti parasájában áll:

 

‘וְהָיָה כִּי יֹאמְרוּ אֲלֵיכֶם בְּנֵיכֶם מָה הָעֲבֹדָה הַזֹּאת לָכֶם: וַאֲמַרְתֶּם זֶבַח פֶּסַח הוּא לַה

 

És ha majdan szólni fognak hozzátok fiaitok: Mit jelent ez a szolgálat számotokra? Feleljetek nekik: Peszach áldozat ez az Ö-valónak (2M12/26-27)

 

A peszachi Hagadában négy fiúról olvasunk, és azt találjuk, hogy a gonosz fiú pontosan ezt a kérdést teszi fel. A kommentátor Kli Jakar[1] megmagyarázza ennek a gonosz gyermeknek a valódi kérdését. Azt kérdezi: (מָה הָעֲבוֹדָה הַזֹּאת לָכֶם) „Mi ez a szolgálat lachem (nektek)?” Más szóval, a gonosz fiú azt gondolja, hogy az egész ok, amiért megesszük a peszách-áldozatot, az a saját érdekünkben van. Azért tesszük, mert jól esik, mert élvezzük!

Erre találunk bizonyítékot, amikor I-ten azt mondja Ábrahámnak: (לֶךְ לְךָ מֵאַרְצְךָ) „Lech l’cha méarc’cha” (1M12/1), ami azt jelenti: „menj el magadért/magadnak a földedről”. A Midrás alapján Rási magyarázza: „Menj a magad kedvéért”. I-ten gazdagságot, hírnevet és hatalmat ígér Ábrahámnak. A „lecha” szó azt jelenti: „a te hasznodra és örömödre”.

Így a mi esetünkben is a (לָכֶם) „lachem” szó (a lecha többes száma) ugyanazt jelenti. A gonosz fiú azt kérdezi: „Mi ez a „lachem” szolgálat?” Ez saját élvezetre szolgál. Azt mondja: „Ne áltassátok magatokat azzal, hogy azt hiszitek, I-ten akaratát cselekszitek. Valójában csak a vallásosságotok mögé bújtok, miközben a saját vágyaitokat teljesítitek”. A gonosz fiú egyszerűen nem érti, hogyan lehetséges, hogy az élvezetes dolgokat teljesen a Menny kedvéért tegyük.

Persze, jobban akarjuk szolgálni I-tent, és jobbá akarjuk tenni magunkat. Mégis, honnan tudhatjuk, hogy amit teszünk, azt valóban I-tenért tesszük-e, vagy valamilyen hátsó szándék miatt? Lehet, hogy mindezt a saját érdekünkben tesszük. Még a Tóra és a micvák esetében is lehet, hogy azt gondoljuk: „Mi hasznom van belőle”?

Ez egy komoly kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak. Ez az, ami a gonosz fiút zavarja.

 

Lakmuszpapír-Teszt

Baál Sém Tov három tanácsot ad, amelyek segítenek tisztázni, hogy valóban I-tent vagy magunkat szolgáljuk-e:

 

1/- Távolítsunk el minden élvezetet.

2/- Meditáció.

3/- I-ten fénye.

Magyarázatul: Baál Sém Tov először azt ajánlja, hogy képzeljük el, hogy minden örömöt eltávolítottak egy micvából. A valóságban jó dolog, ha örömöt merítünk a micvákból, de a gyakorlat céljaira képzeljük el, hogy nincsenek ízlelőbimbóink, és nem élvezzük a maceszevést. Akkor is költenénk-e időt, fáradságot és pénzt ennek a micvának a megtételére? Őszintén fel kell tennünk magunknak ezt a kérdést. Ha a válasz „igen”, az azt jelzi, hogy valóban teljes mértékben I-tenért tesszük.

Baál Sém Tov második tanácsa: Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy amit tenni készülünk, az valóban micva-e. El kell gondolkoznunk azon, hogy talán éppen az ellenkezője az, amit tenni készülünk, ami valójában I-ten akarata. Türelemre van szükség, mielőtt beleugranánk egy micva megtételébe. Tényleg I-ten kedvéért tesszük, vagy csak magunkért?

Baál Sém Tov harmadik tanácsa, hogy hogyan ellenőrizzük az indítékainkat. Ő ezt „I-ten világosságának” nevezi. Néha, miután minden örömöt eltávolítottunk, és mélyen elmélkedtünk, még mindig sötétben tapogatózunk, és nem tudjuk eldönteni, mit tegyünk. Ilyenkor szükségünk van arra, hogy I-ten kinyilatkoztassa magát, és megvilágítsa számunkra az utat. I-ten a Tórában rejtette el az Ő fényét, és ez az a hely, ahol hozzáférhetünk. A Tórához kell fordulnunk, vagy azokhoz, akik ismerik a Tórát, hogy útmutatást kapjunk.

A Csapások Tanulságai

Azt mondhatjuk, hogy Baál Sém Tov három tanácsa megfelel az e heti parasában említett három csapásnak. A (בא) „Bo” név számértéke szintén három. Három csapás azért került az e heti parasába elkülönítve a többi héttől, mert megfelelnek a három tanácsnak, a következők szerint:

Először jött a sáskajárás, amely minden örömöt elvett. Ezek felfaltak minden élelmet az országban. Aztán jött a sötétség csapása, ami tökéletes alkalom volt az elmélkedésre, arra, hogy megkérdezzük magunktól: „Aszerint élek, amit én akarok, vagy aszerint, amit I-ten akar, hogy tegyek?”

Végezetül jött az utolsó csapás, az elsőszülöttek halála. Ez az éjszaka közepén következett be, és ebben a sötétségben I-ten kinyilatkoztatta magát. Átvonult az otthonok felett, ahol a zsidók a peszachi bárányt ették, a Menny kedvéért. Azok pusztultak el, akik elhitették magukkal, hogy valóban I-ten akaratát teljesítik, de valójában alapvetően saját magukat szolgálták. I-ten világossága világossá tette az igazságot.

Legyen mindannyiunknak tisztánlátása, hogy felismerjük az igaz utat, hogy ne tévesszen meg minket a „jécer hara”, amely néha megpróbálja a negatív dolgokat spirituálisnak beállítani. Továbbá érdemeljük ki, hogy életünk minden napján meglássuk a fényt a sötétségben.

 

Minden olvasónak békés, szép Szombatot!

[1] Slomo Efraim ben Aaron Luntschitz (1550 – 1619. február 21.) rabbi és Tóra-kommentátor volt, aki leginkább a Kli Jekar című Tóra-kommentárjáról ismert. 1604-től 1619-ig Prága rabbija volt. A prágai rabbi tisztségét 1604-től 1619-ig töltötte be. Łęczycában (Luntschitz néven is ismert) született, Lublinban Solomon Luriánál tanult, majd a lvovi (lembergi) jesiva ros jesivájaként (dékánjaként) szolgált. 1604-ben prágai rabbivá nevezték ki, és ezt a tisztséget haláláig töltötte be. A Kli Jekar című művének bevezetőjében elmeséli, hogy a Slomo nevet életveszélyes betegség idején adták hozzá a nevéhez, ami a judaizmusban bevett gyakorlat volt.