Ma is sűrűn használják Izraelben ezt a szót, leginkább felháborodott kérdőmondatban: Mi vagyok én? Frájer? Vagy határozottan kijelentve: Nem vagyok frájer! Rubik Rozental izraeli nyelvész szerint a német der Freier főnévből származik, amely udvarlót vagy kérőt jelent, így a látszattal ellentétben nem a „szabad” (frei) szó az eredete. Freiereknek nevezték azokat a férfiakat is, akik sűrűn kerestek fel prostituáltakat. Az ilyen embert pedig könnyű meglopni vagy becsapni, ezért nyert a szó másodlagos értelmet: palimadár, balek. A németből aztán frájerré elferdítve bekerült a lengyelbe és az oroszba, később a jiddis közvetítésével vándorolt tovább több európai nyelvbe. A Szovjetunióban a szó eltűnt, mivel a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlennek számított, és csak a kétezres évek elején bukkant fel újra.

Izraelben jóval korábban, jiddis közvetítéssel vált ismertté, és tagadhatatlanul van valami megmosolyogtató a szó által bejárt útban. A büszke, öntudatos izraelivel azok a hitsorsosai ismertették meg, akik európai elszigetelt életükben használták, az ő szótárában viszont éppen arra kellett, hogy megkülönböztesse magát a diaszpóra elnyomott és gyenge, ezért általa baleknak tartott zsidó figurájától.

A frájer szó nem halt ki, mint ahogy maguk a frájerek sem – hiszen ők egy mondás szerint egyre csak születnek.

A kalapján cifra slájer, megszédül majd minden frájer – énekelték a két világháború között a budapesti mulatókban a Sötét az utca című, Most jöttem én Vácról, kérem… kezdetű vagány-kuplét. A nyolcvanas évek végén átírt szöveggel tűzték műsorra. Ettől éppen a lényeg veszett el, mert elmaradt belőle Endesz Árpád, a kisnövésű bűnöző, aki betörései mellett furfangos börtönszökéseivel vívta ki nem csak az alvilág, de a hatóságok tiszteletét is, valamint az idézett szövegben olvasható slájer (fátyol) és az arra rímelő frájer szó. Ez utóbbi magyarországi elterjedésének körülményeiről keveset lehet tudni. Két figyelemre méltó magyarázatot hallottam, mindkettőt egy Jeruzsálemben élő, jiddisül is beszélő, magyar zsidó családból származó amerikai hölgytől. Az ő laikus elemzése ellentmond az első részben leírtaknak, mégis idézem, mert figyelemre méltó – ha másként nem, folklór gyanánt.

A ma már Magyarországon kevésbé használt szó a börtönszlengből kerülhetett a köznyelvbe. Jelentése: hiszékeny, naiv, becsapható ember, szóval ugyanaz, mint Izraelben. Eredete azonban a hölgy szerint mégis a német frei (szabad) szóra mutat – és ha ezt elfogadjuk, akkor innentől kezdve logikus a következő két magyarázat. Az egyik: azt a hittestvérüket nevezték így a bócherek, aki nem vette magára az égi királyság terheit, hanem „szabad” volt, nem kötelezték a micvák. Hasonló, mint a sájgec (olyan zsidó, aki teljesen járatlan a vallásban), bár kevésbé elítélően hangzik. A másik magyarázat is a frei-re épül. A bóchereknek, bármilyen kevéssel beérték, szükségük volt pénzre, ezért az erősebbek olykor alkalmi fizikai munkát vállaltak. Ott álldogáltak a piaci árusok és fuvarosok közelében könyveikbe mélyedve, és ha valamelyik gazdának szüksége volt némi segítségre, akkor odakiáltott nekik: ki szabad? Aki úgy gondolta, hogy ideje szünetet tartani a tanulásban, jelentkezett. Az lett hát a frájer, aki szabad volt éppen és dolgozni ment. Mert hát csak a balekok dolgoznak.

Ahogy jeleztem, ezek nem tudományos forrásból származó fejtegetések. Lehet gyarapítani a számukat.

 

Az idézett dal, amelyben szerepel még néhány jiddisből átvett szó, itt hallgatható meg