Ezen a héten a Ki tiszá című hetiszakaszt olvassuk fel a Tórából. A szakasz elején arról olvasunk, hogy minden 20 éven felüli férfinak fél sékelt kellett adnia a Miskán, vagyis a Pusztai Szentély számára. Ez az adomány két célt szolgált. Egyrészt, a felajánlások által számolták meg a népet, másrészt ezzel az összeggel nagymértékben hozzájárultak a Szentély építésének költségeihez.

Szegény és gazdag azonos összeget ajánlott fel. Az egész nép egyformán adott, a főpap pedig a nép minden egyes tagjáért mutatott be áldozatot, imádkozott az Ö-valóhoz.

Sokféle magyarázat van arra, hogy mit szimbolizál a fél sékel.

A Midrás szerint ezen adomány három bűnért való engesztelést is szolgálta. Melyek is ezek?

1. Az aranyborjú vétke, mely igaz, később történt; azonban a Talmud szerint Én mukdám um’uchár báTórá – nincs korábban és később a Tórában – azaz nincs kronológiai sorrend.
2. A kőtáblák összetörése. A fél sékel 10 gérának felel meg, mely a 10 parancsolatra utalhat.
3. József eladása. 10 testvére pénzt kapott érte.

 

Az ember két egymást kiegészítő elemből áll. Az egyik a test, mely a fizikai világot szimbolizálja, a másik pedig a lélek, mely a spirituális dimenziót jelképezi. A fél sékel arra is utalhat, hogy a zsidó ember nem lehet teljes, ha nem tartozik a közösséghez; kifejezheti azt is, hogy az adományozók kiegészítik egymást, összetartoznak. Ugyanígy az ember, különösen a zsidó ember, Izrael népe, kizárólag az Ö-valóval alkothat egy egészet, így lehet teljes. A hagyomány szerint, amikor I-ten átadta a Tórát Izrael népének, az egész nép egy egységet alkotott, és egy emberként felelte: Ná’ásze v’nismá! Megtesszük és meghallgatjuk! Purim ünnepe után a M’gillá szavaival kívánok Sábbát Sálomot!

LáJ’hudim hájtá orá v’szimchá v’szászon vikár”– azaz a zsidó közösség tagjainak legyen osztályrésze a fény, az öröm és a dicsőség.