Kedves Rabbi, én úgy tudom, hogy a fa gyümölcsének fogyasztása előtti áldás a „borei p’ri ha’etcz”. Mégis, amikor banánt eszünk, az arra mondandó áldás az, amit a zöldségekre mondunk: „borei p’ri ha’adama”.  Amikor megkérdeztem ismerőseimet, hogy ez miért van így, senki sem tudta érthetően elmondani az okokat. Szóval szeretném, ha megmagyarázná ezt nekem. Köszönöm szépen.

A Rabbi válaszol:

Igen, mint ahogy Ön is írja, a banán egy jól ismert kivétel ez alól az áldás alól, amit a fán termő gyümölcsökre mondunk. Mert hiszen a banánt banánfán termesztik. Így valóban a logikus az lenne, hogy a fa gyümölcsére vonatkozó áldást mondjuk el:

„בּוֹרֵא פְּרִי הָעֵץ” („aki megteremti a fa gyümölcsét”)

A válasz a zsidó törvények definíciójából fakad, amivel a zsidó kommentárirodalom is sokféleképpen ír és alkot véleményt. A konszenzus azonban az, hogy a fát olyan növényként határozzák meg, amely évről évre erősödik, és aztán éves termést hoz ezeken az erősödő ágakon. Bármely növény, amely télen elpusztul, azaz minden évben újra kell ültetni, vagy az ágait újra kell növeszteni, az nem minősül fának. Ez a meghatározás bizony nem függ a növény magasságától vagy szára fásságától. Mivel a banán ágai évről évre elpusztulnak és így csak egy termést tudnak hozni, a שֻׁלְחָן עָרוּך (zsidó törvények) értelmében növénynek minősülnek. Ugyanez igaz más növényre is, például az eperfára. Remélem sikerült érthetően leírnom.

 

A Rabbi