„77 éves az egyetlen országunk. Egy nép – egy hadsereg – egy zászló – egy szív – egy sors”
– hirdetik Izrael-szerte a feliratok az évforduló alkalmából.
Az idén április 30-án este kezdődik az izraeli Függetlenségi Nap. Ezúttal egy sor olyan mondást idézünk, amelyek közismertek katonai körökben. David Ben-Gurion megfogalmazása: „az egész nép egy hadsereg, az egész ország front” érvényes ma is, Izrael Állam kikiáltása után 77 évvel.
Van ezekben a mondásokban gyakorlati tanács, életbölcsesség, (ön)irónia és néha nyomdafestéket nem tűrő megnyilvánulás (a legutóbbiak idézésétől eltekintünk).
Íme a válogatás:
Amikor megszülettem, sírtam. Amikor bevonultam – megértettem, miért. (A valóságban a bevonuló izraeli fiatalok többségének célja, hogy elit alakulathoz kerüljön, vállalva az ezzel járó nehézségeket.)
Pihenünk nappal, hogy tudjunk aludni éjszaka. (Mondanom sem kell: ez csak álom.)
A humán tőke a Cahal (Izrael Védelmi Hadserege) igazi fegyvere. (Ez viszont valóság.)
Inkább egy hordónyi verejték, mint egy csepp vér. (A kiképzésről és a gyakorlatozásról.)
Ami nehéz a gyakorlaton, az könnyű a harcban.
Mondják, minden a fejedben van. Akkor miért a lábam fáj?
A fájdalom egy pillanat, a dicsőség örök.
Ha valami hülyeség és működik – akkor az nem hülyeség.
Ez van és ezzel fogunk győzni! (Amikor a felszerelés hiányos vagy nem éppen kifogástalan.)
Nincs olyan, hogy „nem vagyok rá képes”, csak olyan, hogy „nem akarom”.
A parancsnok nem felejt el neveket – egyszerűen csak minden katonát Saulnak hívnak.
A parancsnok nem késik – csak mindenki korábban jött.
A terep az életterünk, a laktanya a szállodánk – az otthon az álmunk.
A szabadságnak nincs ára. De van dátuma!
A katonalány, aki majd megírja a leszerelő leveledet, jelenleg 11. osztályos. Ugyanarról: még nem ültették el azt a fát, amiből az a papír készül, amire a leszerelő leveledet írják.
Még nem született meg az, aki megállítja az időt. Viszont aki meghosszabbítja, az igen.
Minden szombatnak vége van egyszer. (Mindenki valamikor majd számot ad tetteiről.)
A sabatot Isten adta. (Válasz arra, hogy az elöljáró meg akarja vonni a hétvégi hazautazást.)
Ha mesterlövészt látsz, ne kezdj szaladni, mert fáradtan halsz meg.
Ha az ellenség lőtávolban van – akkor te is…
A könnyebb út mindig alá van aknázva.
Ha jól halad a támadás, akkor éppen csapdába sétálsz.
Szanitéc vagyok, tehát élsz.
Nincs túl messzi hely, nincs túl nehéz feladat.
A fenébe a navigálással – mondta Mózes.
Amit nem látunk egy méterről – megérezzük egy kilométerről.
Nem lehet elmenekülni az elől, amit nem látunk.
Isten felejt, de a határrendőrség nem bocsát meg.
A nagy dolgokat titokban viszik véghez.
Ahol megállnak a lánctalpasok, ott jelölik ki a határt.
Aki győz a harckocsiban, az az ember – de nem árt hozzá a világ legfejlettebb tankja.
Végül egy mondás a légvédelmi rendszer kezelőitől, akik közül többen előzőleg pilóták voltak: Ha én nem repülök, nem repül senki!