A téma legnépszerűbb feldolgozása, nevezetesen Deborah Feldman: A másik út című regénye és az abból született Unorthodox című Netflix-sorozat előtt több könyv és újságcikk mutatta be az ortodox zsidók zárt világát. Nem mindegyik történet végződik fordulattal, mármint az ebből a világból kitörni vágyó főhős életének megváltozásával, mert vannak, akik visszakényszerülnek abba, amit örökre ott akartak hagyni, részben az új környezetbe történő beilleszkedés kudarca miatt. Két izraeli fiatalember, Yossi Klar és Yehuda Shochat a múlt év végén megjelent, interjúk alapján megírt könyvükben – Massechet yetzia, azaz Kivonulás traktátus – erről az önként választott, nehezen járható útról írnak.
Shneor bevonult a hadseregbe, miután felhagyott az ortodox életvitellel. A kiképzésen, amikor a többiek elkezdték énekelni az izraeli himnuszt, majd’ elsüllyedt szégyenében, mert nem tudta a szöveget. Hanni vásárlókörútra indult barátnőjével, hogy megvegye élete első farmernadrágját. Avreimit, egy előkelő haszid család fiát csábító házassági ajánlattal próbálták szülei rávenni, hogy ne hagyja ott a közösséget. E rövid mondatok mögött egy-egy teljes történet áll, összesen 26 sors, köztük a két szerzőé. Kedves epizódok is vannak köztük, mint például Nachmané, aki megrögzött futballrajongóként a 2012-es foci EB meccseit szombatonként a települést őrző katonákkal együtt nézte végig. Azzal nyugtatta magát, hogy nem ő kapcsolta be a tévét, tehát nem szegte meg a szombatot. Vagy a volt jesiva-bócherek sztorija, akiknek meg kellett tanulniuk, miként lehet kapcsolatot teremteni a másik nemmel…
A téma után érdeklődők többségének van valamilyen elképzelése a „kiugrási” folyamatról. Amit általában nem tudnak, az az, hogy a közösség elhagyása nem mindig jár együtt a kipa levételével vagy a családi kapcsolatok megszakításával. Ma már egyre ritkábban történik meg, hogy a szülők kizárják ezeket a gyerekeiket az életükből. Ebben az is közrejátszik, hogy az utóbbiak közül sokan továbbra is vallásosok maradnak, csak éppen modernebb irányzathoz csatlakoznak.
A könyvet a két szerző története nyitja. Yehuda a Jeruzsálemtől északra fekvő Ofra nevű vallásos településen született 44 évvel ezelőtt. Laktak Kiryat Malachiban a chabad kerületében, Jeruzsálem több részén, így hát megismerte a nemzeti vallásosok, a chaszidok és az ortodoxok életformáját is. A gimnáziumban levágta a pajeszát és a fekete kipát színes kötött kipára cserélte, aztán bevonulás előtt azt is levette. Mit szólt ehhez a család? Természetesen nem örültek neki, de továbbra is jó kapcsolatban maradtak egymással. A könyv társszerzője, Yossi 32 éves, klasszikus ortodox családban nőtt fel. Jeruzsálemben éltek, kivéve két évet, amit Amerikában, Borough Parkban töltöttek el. Ott fedezte fel, hogy az ortodox férfiak dolgoznak és világi tantárgyakat is tanulnak. 12 éves volt, amikor visszaköltöztek egy jeruzsálemi ortodox kerületbe, ahol elmesélte, mit tapasztalt. Nem hittek neki. Kérdéseire és kétségeire nem kapott választ. 17 éves korában úgy érezte, nemhogy nem ortodox, de már nem is vallásos. A társai a jesivában érthetetlenül szemlélték, mi történt vele, de mivel a szülei az első perctől kezdve elfogadták a döntését, a legdrámaibb küzdelmet önmagával kellett megvívnia…
A szerzők hangsúlyozzák, hogy a történetekben olyan, ortodox közösségekből kivált férfiak és nők szerepelnek, akik sikeresen beilleszkedtek a többségi társadalom mindennapi életébe. Ennek persze a lakosság egészét érintő terheit és árnyoldalait is megtapasztalták, egészen a legtragikusabbig: a jelenlegi, több mint másfél éve tartó háborúban ortodox katonák is elestek, köztük olyanok, akik nem a számukra létesített külön alakulatokban, hanem a vallást nem gyakorló bajtársaikkal együtt szolgáltak.
