A hetiszakasz érdekessége, hogy nem a szokásos: „mondd meg”, hanem az EMOR, „szólj” változattal kezdődik. Obadja Szforno itáliai orvos és bibliakommentátor (1475-1550) ezt azzal magyarázza, hogy a rituális tisztasági törvények célja a lelki és fizikai különbségtételre való tanítás és a tanultak pontos megértése!
Jelen szövegben a „Szólj” (Emor), arra vonatkozik: hogy „megértsék”. Ezzel szemben a szokásos, általános: „Mond meg” irányultsága az, hogy: „taníts meg őket”
Az emberi értelem kérdésében a „megértés” az „ismeret” emelkedettebb állapota. Önmagában a „tudás” esetleges és viszonylagos, általános és nem mindenre kiterjedő. A „megértés” által az ismeret beépül az ember tudatába és természetes és ösztönös módon részévé válik, életformájának.
Obadja Szforno szövegértelmezése azzal a tanulsággal bír, hogy az emberek és különösen a nép vezetői tegyenek különbséget a tiszta és a tisztátalan között, hogy példaként mutassák fel a lelki és fizikai tisztaság rangját, és a „megértésig” tanítsák arra embertársaikat.
A tórai utasítás: „ne tisztátalanítsa meg magát”, Kohenre (Papra) vonatkozott, aki nem végezhetett rituális szertartást hét napig, ha holttestet érintett, vagy zárt térben tartózkodott, melyben holttest volt. A Talmud (Joma2a,1-8) arról tudósít, hogy a kegyelemkérés szent ünnepén, amikor Isten megpecsételi minden halandó jövőjét a szolgálatvégző a Főpapot (Kohén Gadol) eltávolították házából és három napra a Szentély egyik helységében, a Parhedrin kamrában helyezték el nehogy tisztátalanná válva akadályozva legyen szolgálatának elvégzésében.
A törvénynek – mint sok másnak a zsidó hagyományban – volt „kiskapuja”: ha egy kohen, legyen az akár a Kohen Gadol (Főpap) bármi módon egy eltemetetlen holttestre talált, köteles volt megadni az utolsó végtisztességet, tehát illő módon (amennyire lehet, szertartásosan) elföldelnie, és sírhelyét megjelölnie.
Olvassuk: Ki az….ki él és nem látja a halált, ki mentheti lelkét a sír kezéből.(89. Zsolt. 49.)
Más helyen: Lásd, eléd tettem a mai napon az életet és a jót, a halált és a rosszat…(V.M.30/15.)
Szeretjük az életet és félünk a haláltól! A halál tényével való szembesülés arra késztet mindenkit, hogy értékelje, sőt átértékelje életét, vágyait, céljait. A halállal való szembesülés hívja fel figyelmünket arra, hogy az élet értéke nem csak a test és annak vágyaiban van. A „holt test” a fizikai test értéktelenségének kifejeződése. Az élet igazi értéke az emberi lélekben, a lelkesültségben van. Az, aki szem előtt tarja a „honnan jössz” és „merre tartasz” életfilozófiai dimenzió kettőségét, más módon fogja fel, és fogadja el a halál, az elmúlás kérlelhetetlenségét. Áron, „félte az Örökkévalót” ezzel „kiérdemelte”, hogy élete során ne kelljen szembesülnie a halálfélelemmel. Ugyanakkor nem a halál „árnyéka” késztette, hogy félje Istent és rendeletei szerint élje életét.
A Máramaros megyei Szaplonca faluban élt Joseph Meir Weiss (1838-1909) rabbi. Messzi földről keresték fel meddő asszonyok. Akire a rebe áldását adja, annak fia születik. Egy Szombat délután, híveivel ült az imaházban az utolsó szombati lakomán. Bejött a samesz és a rabbi fülébe súgta: „Rebe! reb Dovid Koffler haldoklik! A rebbét kéreti!” A rabbi otthagyott mindent és ment a beteghez. A beteg megragadta a rabbi kezét: „Rebe! Könyörgök, segítsen! Élni akarok. Férjhez kell adnom lányom! Félek! Könyörgök, segítsen. Tudom, ha akar tud segíteni!” A rabbi a megszokott szelíd hangján mondta: „Reb Dovid! Én megesküszöm a kegyelmes Isten Nagy, Szent nevére, hogy meg fogsz gyógyulni!” Néma csend lett a szobában: ilyent még nem hallottak rabbitól! A beteg megnyugodott, elengedte a rabbi kezét. Joseph Meir Weiss rabbi megfordult és ment vissza a beszamedresbe. Az utca sarkáig sem értek, amikor jött utánuk valaki a szörnyű hírrel: „Reb Koffler halott!” A rabbi nem esett zavarba, csendesen, békésen mondta: „Burich Dájen ha Emesz! Tudtam, hogy menthetetlen. A hátralevő idő csak kínt és gyötrődést jelentett volna számára. Félt a haláltól! A Sulchan Aruch szerint, ha egy beteg megmentéséről van szó, az élet néhány röpke pillanatáért is megszegik a Szent szombati tilalmat! Ezért esküdtem meg neki! Pusztuljon az én túlvilági osztályrészem, az a fontos, hogy egy zsidó emberbe lelket leheltem, elvettem halálfélelmét!”
