A zsidó nép „Egyiptom országából, a szolgaság házából…” (II.M.20/2) történt szabadulása utáni „tovább vonult Élimből és elérkezett egész Izrael gyülekezet Szin sivatagához…” (II.M. 16/1) Drámai pillanat: elfogyott a „szolgaság kenyere”, amit magukkal hoztak Egyiptomból!
Pánikba esnek: „…kihoztatok bennünket ebbe a sivatagba, hogy megöljétek ezt a nagy gyülekezetet éhhalállal.” (u.o. 16/3) Ekkor Isten megnyugtatásukra ígéretet tesz: „Íme, Én, mint esőt hullatok nektek, kenyeret az égből…” (u.o. 16/4) A „kenyér”, amiről Isten beszélt a „manna”, amit őseink a negyven év pusztai vándorlás alatt ettek.
Bölcseink, az emberi fogyasztásra alkalmas táplálék négy kritériumát a manna tórai leírásából vették:
- egészséges tápláléknak kell lennie, ezért van írva: „mint a koriandum magja”
- szemrevalónak kell lennie, ezért van írva: „színe olyan, mint a kristály”
- ízletesnek kell lennie, ezért van írva: „íze olyan, mint az olajlepény íze”
- tisztának kell lennie, ezért a manna alatt és fölött harmatréteg volt. (IV.M.11/7)
Mi is volt a manna, ez a különös táplálék? Talmud szerint a manna a „magasság kenyere”. Rabbi Akiva pontosit: „ez a szolgálatot végző angyalok eledele”. (Joma 75b)
Bírák könyvében, Manoách, Sámson apja meg akar vendégelni egy jövevényt, de mint utóbb kiderül, csak azért, „mert nem tudta, hogy angyal” (Bír. 13. 16.) Eszerint, a bírák korában köztudott volt, hogy az angyalok nem táplálkoznak. Ábrahám ősapának megjelent az Örökkévaló három férfi képében, „vett vajat-tejet, és a borjút, melyet elkészített és eléjük tette.” (I.M. 18/1-6) Ábrahám „várt rájuk egy fa alatt, amíg ők ettek” (I.M.18.8). Ezek szerint a jövevények nem lehettek angyalok?! Egyikük „kénköves és tüzes esőt hullatott Szodomára és Gomorára az Örökkévalótól az égből…” (I.M.19/24) amivel elpusztítja a két gonosz várost, …eszerint mégis angyalok voltak.
Rabi Avin mondta Rabi Méir nevében: „Ha rómaiak közt vagy, viselkedj úgy, mint egy római.” (Bava Metzia 86b) Az égi szférák világában, az angyalok valóban nem táplálkoznak.
Mózes tanítómesterünk mondta:
A hegyen tartózkodtam negyven nap és negyven éjszaka kenyeret nem ettem és vizet nem ittam (V.M.9/9)
A lenti, földi világban, ahol az emberek természetesen táplálkoznak ,,esetenként az angyalok is ennivalót vehetnek magukhoz”. Az ellentmondás zavarba ejtő.
Rabbi Mose ben Majmon (Rambam 1137-1204) szerint egy adott bibliai szövegben, amiben az olvasható, hogy az angyalok esznek-isznak, az nem más, mint vízió, álomképzet. A valóságban meg sem történt, csupán prófétai álomképként értelmezhető. (More Nevuchim 2/ 6) Összefoglalva…a mai napig nem világos mi is volt a manna, az „angyalok eledele”… és az sem, hogy ki és hogyan fogyasztotta!
Egyszer, a kosznici Israel rabbi a Talmud tanításába mélyülve a manna kérdésén merengett. Ekkor kopogás nélkül jó kinézetű, elegáns, gazdag ember lépett szobájába. A rabbi meghökkent, mert az illető olybá tűnt szemében, mintha „Isten angyala” lenne. Azt kérdezte tőle: Mit szoktál enni? Szerényen élek -válaszolta az ember. Én egy szelet, kenyérrel is megelégszem. Nem iszom csak vizet. Őseimre gondolok evés közben és a kenyérfalat olyan ízűnek tűnik, mint a manna azok szájában, akik a pusztában vándorolnak. Mi nem jut eszedbe? …értetlenkedett erre a Rabbi. Tudod mit? Neked sültet kell enned és sört kell innod utána, mint bármely jóravaló embernek! A rabbi nem is engedte útjára, amíg meg nem ígérte, hogy tanácsához tartja magát! Később, amikor Israel rabbi elmondta a történetet híveinek, azok tudakolni kezdték különös tanácsának okát. Ez az eset olyan, mint amikor a Világ Urához fordulunk imánkban:
„Adj nekünk megélhetést!” Tudjátok meg! Csak ha kiadósan eszünk, fogja Isten belátni, hogy a szegénynek kenyérre van szüksége. Ameddig kenyérrel is beérjük, azt fogja hinni, hogy a szegény embernek a „manna” is elég…
