László, az apa, akiből később Zeev lett, Nyíregyházán született 1930-ban. Nála hat évvel fiatalabb felesége, Heddy egy Davidowitz nevű, Zágráb közelében élt magyar zsidó család sarja. Mindketten Izraelben lettek ismert festőművészekké, ott született fiuk, Shay, aki Amerikában vált a posztmodern festészet egyik ágának kiemelkedő képviselőjévé. Egy család, három ember, három életút.

Kun (eredeti írásmóddal Kuhn) Lászlót 14 évesen deportálták Nyíregyháza többi zsidó lakosával együtt. Több koncentrációs tábort megjárt, köztük a leghírhedtebbet, az auschwitzit. 1945 áprilisában a flossenbürgi táborban szabadult fel. Visszatért Magyarországra, Budapesten beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. 1949-ben Csehszlovákián és Ausztrián át Olaszországba ment a Hasomer Hacair egyik csoportjával, onnan hajóval eljutottak Izraelbe. Két évvel később Bécsbe utazott, hogy folytassa tanulmányait. Miután visszatért Izraelbe, bekapcsolódott a művészeti életbe. Munkásságát több díjjal ismerték el. Persze a Szentföldön talán még nehezebb művészként megélni, mint a világ más tájain, és mivel semmi mással nem foglalkozott, mint a festészettel, kénytelen volt szerény áron értékesíteni képeit. Ez egyben azt is jelentette, hogy nehezebben gyűlt össze egy-egy kiállítás anyaga. Makacs, kitartó munkával mégis elérte, hogy nemcsak izraeli nagyvárosokban, de külföldön is több önálló tárlatot rendeztek alkotásaiból. 2024. június 20-án halt meg.

Felesége, Heddy (Hédi) Jugoszláviában született, de 1941-től Budapesten nevelkedett nagyszüleinél. Szüleit Auschwitzban gyilkolták meg. 1956-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, aztán kivándorolt Izraelbe; Tel-Avivban ismerte meg későbbi férjét, aki akkor már Zeev néven alkotott. Két gyerekük született. Heddy a naturalista és az impresszionista stílust ötvözi festményein; Izraelen kívül Európában, Amerikában és Ausztráliában állított ki.

A házaspár egyik gyereke, Shay (sz. 1974.) szülei nyomdokaiba lépett. 18 éves volt, amikor első önálló kiállítását rendezték meg Tel-Avivban. Csak ezután végezte el a jeruzsálemi Bezalel Művészeti és Formatervezési Akadémiát, utána Londonba ment mesterképzésre. Ma New Yorkban él. Stílusát a hiperrealizmus és a posztmodern irányzat keverékeként határozzák meg. Chicago-i, bostoni és atlantai galériáktól kezdve Shanghaion át a Velencei Biennáléig világszerte ismerik és kedvelik a képeit.

Mennyire észlelhető a házaspár képein a holokausztban átéltek hatása és tükröződik-e fiuk művészetében is, avagy – életútjuk ismeretében – csak belemagyarázzák a kritikusok? Általánosítva: fel lehet-e fedezni a szenvedések nyomait olyan figurális festményeken, amelyek témái között ott van az itt-ott töredező színes valóság, a kiáltozó színeivel is pasztorálisnak tűnő táj, a mesék valóságába átlibbenő életkép? Cipelheti-e tovább a második generáció a szülők múltbeli fájdalmait, félelmeit a jelenüktől vagy a jövőjüktől? Vannak további kérdések, és mindegyikre többféle válasz kapható.