Az e heti szidrá a D’várim második részében olvasunk Izrael gyermekeinek 40 évig tartó sivatagi vándorlásáról. Felvetődik a kérdés, miért ismétli meg a Tóra ennek a vándorlásnak a leírását, miért van benne visszatekintés.
Rási a híres Biblia és Talmud kommentátor egy rövid példázattal próbál fényt deríteni erre a kérdésre. Egyszer egy királynak a fia megbetegedett. Egy távoli orvoshoz kellett elvinnie, mert csak ő volt képes meggyógyítani. Viszontagságos útjuk volt, míg elérkeztek az orvoshoz, aki sikeresen meggyógyította a fiút. Az orvoshoz tartó hosszú út során a fiú nem volt magánál, ezért a király ugyanazon az úton vitte haza, melyen jöttek, azért, hogy megmutassa neki a helyeket és elmesélje neki a velük történt eseményeket. Hasonlóképpen az Ö-való is elmeséli népének, hogy milyen események történtek velük a 40 éves sivatagi vándorlásuk alatt. Miképpen a király és fia útjának állomásai fontos részletei voltak annak az útnak, mely végül az eredményes orvosi kezeléshez vezetett, akképpen Izrael gyermekei számára is meghatározók voltak a velük történt események a vándorlásuk során és alapvető volt abban a tekintetben, hogy érdemessé váljanak arra, hogy belépjenek az Ígéret földjére és betöltsék hivatásukat, vagyis I-ten fényességét sugározzák a népek felé.
Az előbbiekhez hasonlóan mindannyiunk élete is egy nagy utazás; életünk során számtalan megpróbáltatással kerülünk szembe, ugyanakkor sok örömben is részünk van. A kihívások során nem mindig látjuk kristálytisztán az átélt eseményeket, azonban később visszaemlékezésünk során már világossá válnak számunkra az okaik. Visszatekintve rálátásunk van a múlt eseményeire és meglátjuk az értelmüket.
Szombat este kezdődik Tisá b’Áv, a Jom Kippur utáni legjelentősebb böjtnap, melyen többek között a lerombolt jeruzsálemi szentélyre emlékezünk. Tisá b’Áv teljes böjtnap Jom Kippurhoz hasonlóan. Áv 8-án napnyugtától kezdve a következő nap estéjéig tart.
